Madárritkaságok | Ibériai vagy déli hantmadár Magyarországon!
Köszönet Tölgyesi Csabának és Kiss Zoltánnak!
Rég nem voltunk szemtanúi ennyire abszurd madártani sztorinak. Pár napig Kalocsán tipródott a fél magyarországi madarásztársadalom, főként a twicherek, minthogy egy rendkívül ritka énekesmadár bukkant fel. Az élőhelyválasztás sem mindennapos: a mohácsi napelemparkban repkedett a kismadár. Ráadásul szokatlanul bizalmas volt. Legalábbis egy darabig. Egy kis sztár lett belőle pár nap alatt.
Mielőtt az abszurd részletekbe belemennénk,
tisztázzuk az alapokat: a verébnél alig nagyobb, szerény, de elegáns színezetű kismadár a hantmadarak közé tartozik. A hantmadarak egy kicsit a rigókra, kicsit a rozsdafarkúakra emlékeztető, többnyire a déli, melegebb tájakon elterjedt madarak. Számos fajuk ismert, de csak a „közönséges” hantmadár (Oenanthe oenanthe) hatol fel északra. Ez a faj fészkel is nálunk, bár nem igazán nagy számban.
Vonulását illetően világviszonylatban is az egyik legextrémebb útvonalat használja. Az észak-amerikai hantmadarak például ahelyett, hogy szépen lecsorognának Amerika középső vagy déli területeire, éles kanyarral balra, vagyis keletnek veszik az irányt, és Kanadából Grönland érintésével átkelnek Európába! Csak, amikor ide átértek, akkor használják az ésszerű vonulási stratégiát, vagyis szép lassan megkezdik útjukat dél felé Afrikába.
A taxonómia viharában
Az utóbbi évtizedben egyre gyakoribbak a radikális, sokszor nehezen követhető, távolról nézvést kaotikusnak ható rendszertani palotaforradalmak a madártan területén.
Magyarán: genetikai vizsgálatok írják felül korábbi ismereteinket. Ennek örvén fajok tűnnek el néha, és új fajok „keletkeznek” – anélkül, hogy a természetben bármi változna is. Egyszerűen a kutatók ugyanazt a madarat egyszer csak már nem tartják önálló fajnak, máskor viszont egy fajt kettő vagy három fajra bontanak.
Ezekben az esetekben általában annyira szerény a fajok közötti különbség, hogy a genetikai vizsgálatok előtt aligha tudtuk volna észlelni őket.
Nem kevés újítást vezetettek be
és ezzel nem kevés kavarodást okoztak a taxonómusok (rendszertannal foglalkozó szakemberek) például a vadludaknál vagy a sirályoknál, de ilyen csoport a hantmadaraké is. Ennek pedig nem kis rész jut abban, hogy a napokban Kalocsán gyülekező madarászok a laikus számára egészen bizarr, de minden esetre rendkívül érdekes sztoriba sodródtak bele.
Még a madarászok egy része sincs teljesen tisztában a legfrissebb kutatások eredményeivel, mégis meg kell próbálnunk ebben az esetben tisztán megérteni, miről is van szó. Alapvetően egyébként nem bonyolult a helyzet, de ha a neten próbálkozik valaki, hamar elvész a megváltozott elnevezések hálójába.
Először is volt a déli hantmadár
Ez a faj a Földközi-tenger partvidékén, Spanyolországban és a Balkánon élt. A spanyol és a görög példányok között nem tettek különbséget, egészen a genetikai vizsgálatokig. Ekkor derült ki, hogy a nyugaton élő madarak (Spanyolországtól Olaszországig) nem azonosak fajilag a keleti madarakkal. Így a kettőt pár éve elválasztották.
- A nyugatiak, a zömmel Spanyolországban élők kapták az ibériai hantmadár nevet (Oenanthe hispanica).
- A keletiek pedig megtarthatták a déli hantmadár nevet (Oenanthe melanoleuca).
A két faj elkülönítése továbbra is rendkívül nehéz, tojóknál és fiataloknál néha szinte lehetetlen. Épp ez váltott ki nem kis izgalmat Kalocsán!
2023.10.30-án Dr. Tölgyesi Csaba, a Szegedi Tudományegyetem alkalmazott Ökológiai Kutatócsoportjának vezetője talált a madárra,
amit aztán sokan láttak, és fotóztak, mert ez a madár nemcsak egzotikum, hanem szokatlanul szelíd is volt. Olyan fotókat is napvilágot láttak a neten, ahol a madarászok távcsövén ült. Van is rengeteg csodás fotó a madárról, sőt nagyon hamar felkerültek videók is. De hiába a könnyű megfigyelhetőség, a közelség, a sok fotó, a madár kiléte mindmáig bizonytalan.
Köszönjük Tölgyesi Csaba hozzájárulását és háttérinfóit, Kiss Zoltánnak pedig – aki már a megtalálás napján fényképezte a madarat – az alábbi fotókat köszönjük!
Csak az a biztos, hogy vagy déli, vagy ibériai hantmadár volt. Ha déli, akkor ez lesz a 12. hazai előfordulása (az se kutya), de ha ibériai, akkor ez lesz az első megfigyelés Magyarországon. Érthető tehát, ha sokan úgy gondolták: nem maradhat nyitva a kérdés. A kismadár szerencsére huzamosan ott volt a napelemparkban, így első körben ürülékmintákat tudtak gyűjteni tőle.
Végül 2023.11.01-én reggel befogták a kismadarat.
Egy ennyire szelíd és kis területen mozgó madár befogása általában nem probléma. Néhány függönyháló, esetleg némi terelés vagy hang bejátszása is elég. A hantmadár is olyan faj, mely gyakran tér vissza ugyanazokra a megfigyelőpontokra. Bár konkrét információ nincs arról, hogyan zajlott a madár befogása. Mindenesetre befogták és vért vettek tőle. A vér genetikai vizsgálata biztosan eredményt hoz és kiderül:
tényleg új, s ahogy írni szokás az ornitológia zsargonban, “Magyarországra nézve új faj” jelent meg Kalocsán?
Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a madárka zokon vette a befogást és a vérvételt, de aztán valószínűleg megnyugodott, mert az akció után még napokig látták a napelemparkban, míg végül – ahogy az várható volt és ahogyan az szinte minden ritkaságnál lenni szokott – nyomtalanul eltűnt.
Borítóképen a “közönséges” hantmadár grönlandi alfaja | Forrás: Wikimédia commons
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madárritkaság
még több madárság
Milyen parányka és milyen szép-el sem tudom képzelni hogyan lehet vért venni tőle.
Pici tünemény🐥