Gébicsrekord a birtokon! | Élőhelykezelés és monitorozás

Gébicsrekord a birtokon! | Élőhelykezelés és monitorozás


2023 sok szempontból a legek éve lesz. Többek között szívet melengető volt, hogy rekordot döntöttek a fecskék, és persze csodás fűszer volt a léleknek a sok új madárfaj, főként az augusztus 20. és október 10. között zajló ragadozómadárvonulás. Öröm a halászsas, a fekete gólya, a vörös kánya megkerülése, de a rétisasok többszöri megjelenése is.

Ökológiai szempontból

azonban talán még a sok fecske sem igazán köthető a birtokon elvégzett munkálatokhoz, bár ebben az esetben annyi már kijelenthető, hogy a tartós fecskemozgás a birtok fölött részint talán a biodiverzitást növelő élőhelykezelésnek, az átgondolt kaszálásnak, a magaskórós-bokrosok megtartásának, a mézelő zónák telepítésének, és a lágy- és fásszárú flóra lassan kivételesnek számító gazdagságának is köszönhető.

A kedvező biotóp az oka annak, hogy a birtok légterében mindig annyi a rovar, ami heteken át reggeltől estig a birtok légterében tart több száz fecskét.


Míg a ragadozók ökológiailag nem mindig minősítik a területet (kivéve, ha vadásznak is itt, mint például a pusztai ölyv, kabasólyom vagy a rétisas), inkább csak engem minősítenek. Nem azt jelzik, hogy milyen remek a birtok (ragadozók szemével nézve amúgy elenyésző a 11 hektár), mint inkább azt, hogy a megfelelő időszakban sokat fürkésztem az eget.

Nem könnyű olyan fajt, fajokat találni, akik megbízható visszajelzést adnak arról, hogy jó irányba haladnak a dolgok, és a birtok ökológiai állapota jelentősen javult.

A teljes flóra és fauna felmérése

többek között épp azt a célt szolgálja, hogy kijelölhessem azokat a fajokat, melyek segítik ezt a monitorozást. Kissé leegyszerűsítve egy jó minősítő fajnak két dolgot kell tudnia:

  1. Magasabb élőhelyigénnyel kell rendelkeznie, vagyis olyan élőhelytipusokat kell preferálnia, ami az átlagosnál fajgazdagabb, így aztán, ha állománya növekszik, joggal feltételezhetjük, hogy vele együtt további fajok, akár fajok százai is gyarapodhatnak.
  2. Fontos, hogy jól megfigyelhető, kutatható legyen a faj. Nem választhatunk rejtett életmódú fajt minősítésre, mert adataink bizonytalanok lesznek, és aránytalanul sok munkát kell befektetni a minősítésbe.

Jók lehetnek bizonyos virágos növények

(jelöltjeim a kis ezerjófű, az ezüstös hölgymál, baracklevelű harangvirág, réti kakukkszegfű), de mivel a növények „reakcióideje” jóval nagyobb, mint az állatoké, elsősorban állatfajok jelenlétével vagy hiányával, illetve gyarapodásával vagy fogyatkozásával lehet jól mérni a birtok változásait.


tövisszúró gébics madárvonulás
Fiatal tövisszúró gébics a Nagykarámon | Fotó: Centauri

Ilyesfajta mérésre különösen alkalmasak a madarak és a lepkék.


A birtok jellegéből adódóan talán a legjobb monitoring-fajom a tövisszúró gébics (Lanius collurio) lesz. Nagyon leromlott területeken ritkán él vagy csak kis számban. Egy természetközeli élőhelyen már jó eséllyel ott van, az egészen jó területeken pedig számos más, értékes és jól minősítő madárfajjal van együtt, a mezei poszátától kezdve egészen a karvalyposzátáig.

Utóbbi, mint Magyarország egyik legritkább poszátája önmagában is jelentős természeti érték, ha egy élőhelyen jelen van (a birtokon élt már korábban, most a visszatérését várom és ennek érdekében megteszek mindent).


A boglya-program elindítása (2019) óta a gébicsek száma minden évben emelkedett. 2022-ben is rekordról számoltam be, amikor is a birtokon 3-4 pár fészkelt kb. 6 hektáron (az erdősült részeket a gébicsek nem használják). 2023-ban ugyanezen a területen (6 hektáron) 4-5 pár fészkelt, esetleg még több. Az idén épp a sokaság miatt volt nehéz megállapítani, hogy végtére is hány pár van.


Ebben a videóban például 1.27-nél bukkan fel egy hím gébics az Újligetben

2023. júliusában heteken át

40-50 tövisszúró gébicset láttam,

ráadásul a Nagykarám területére illetve a Nagykarám köré (Kiskarám, Őskökényes) csoportosulva. Ez akár 6-8 párt is jelenthet a kirepült fiókákkal együtt, ami egészen hihetetlen szám ennyire kicsi területen. Figyelembe kell venni, hogy két olyan tényező biztosan volt, ami az idén kedvezett:

  1. Voltak mézelő zónák, s legnagyobb méretben épp a Nagykarámon.
  2. Végre sok volt az eső, ezért a vegetáció és a rovarvilág is szokatlanul gazdag volt.

Bíborherés mézelő zóna a Nagykarámon. Ezeket a zónákat nemcsak a nektárt kedvelő rovarok, hanem a szöcskék-sáskák is kedvelték, utóbbiak pedig a gébicsek fő táplálékforrása a nyílt füves területeken. | Fotó: Centauri

A tövisszúró gébics stabil gyarapodásában egészen biztos része van az újszerű élőhelykezelésnek is – ahogy a fenyvescinege vagy az ökörszem sem lett véletlenül fészkelőfaj, és úgy tűnik, hogy a kerti poszáta és a kerti rozsdafarkú sem válik véletlenül rendszeres átvonulóvá.

Az idén lesz 40 éve, hogy terepen vagyok, de ekkora területen ennyi gébicset tartósan még nem láttam. Azon leszek a jövőben is, hogy a gébicsek maximálisan megtalálják nálam a számításukat, s egyszer majd visszatérjen a területre a karvalyposzáta is.      


Hím tövisszúró | Forrás: Pixabay

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó, ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’   

még több cenweb

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több cenweb

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük