Új fészkelő madárfaj a kertben! | Ökörszem a háznál
Hetek óta készülök rá, hogy megírjam: új madárfaj költ az Angolkertben, csak arra vártam, hogy biztos lehessek benne. Európa és Magyarország második legkisebb madara, az ökörszem nem ritkaság, szemben mondjuk a tüzesfejű királykával, de az Angolkertben sosem költött. A birtok fajlistáján fészkelőként szerepel, mivel a Nagypatakot kísérő égerláperdőben évente 3-4 pár költ, de a revírek mindig a patak túloldalán voltak az utóbbi 20 évben. Azért soroltam a birtok madaraihoz ezeket a párokat mégis, mert a revírek széle a patakmederre esett, ahol rendszeresen mozogtak és énekeltek fészkelési időben is, de fészek talán még sosem épült konkrétan a birtok területén.
Ősztől tavaszig minden kertben gyakori az ökörszem, néhol még városokban is, de költési időben visszahúzódnak a jelentősebb erdőkbe. Az ökörszem ugyanis kifejezetten erdei madár, és mint ilyen, remek indikátor is. Február végétől rendszeresen énekel a ház előtti fenyőkön, gyakran behallatszik gyors, erőteljes éneke a dolgozószobába is. Elvileg már február végén vagy március elején is megkezdheti a fészkelést, főként az olyan enyhe teleken, mint amilyen az idei volt, de azért biztosra akartam menni. Télen megszokott az Angolkertben is, de még énekelni sem hallottam itt soha.
Ma már abban sem vagyok biztos, hogy egyetlen párról van szó. Ügyesen mozog és rejti, hogy valójában hol a fészek, bár nem is kerestem még célzottan.
A megjelenése jól minősíti az Angolkert erdősültségét.
Vannak persze más jelek is. Remélem, nem unjátok még, hogy mindig hivatkozom arra, hogy a fásítás 13 év alatt az udvar mikroklímáját 5 fokkal hűtötte (ezt pedig már évekkel ezelőtt megírtam). 2021-ben a tüzesfejű királyka volt az új fészkelőm, aki leginkább a kiterjedt hegyvidéki lucfenyvesek madara. 2022-ben szintén a hegyvidéki fenyvesek másik faja, a fenyvescinege telepedett meg nálam, s így egyszerre 5 cinegefaj fészkelt a kertben (fenyvescinegék sürgölődését ebben a videóban mutattam). Talán arról is szó esett, hogy a pázsit helyén nagy területeken mohamezők alakultak ki. Ez is a nagyobb árnyékoltságnak és nedvesebb mikroklímának köszönhető.
Tavaly, a szeptember-októberi gombadömping idején szintén az Angolkert volt az egyik leggazdagabb terület, csak az Angolkertből körülbelül 30 új kalapos gombafaj került elő.
Ezek mind-mind azt jelzik, hogy az Angolkert – ahogy növekednek a fák, egyre több a lomb, az árnyék, s egy hűvösebb a mikroklíma – a szinte tökéletesen kopár puszta állapotából először elérte az üde liget, s lassan az üde erdő állapotát.
Az ökörszem megjelenése újabb jel, bizonyos szempontból egyfajta betetőzés, minthogy végig itt volt, légvonalban 200 méterre a völgyben, és bármikor felköltözhetett volna, de úgy tűnik, csak most érte el az Angolkert azt az erdősültséget, ahol már az ökörszem is úgy látja: itt legalább annyira jó, mint a völgy ősöreg égerláperdőjében.
Leggyakrabban a terasz előtti fenyőkön énekel, meglepően magasan. Szeret kiülni a kisebb, fiatalabb fenyők csúcsára is.
Viszont meglepően nagy körzetben mozog – vagy, ahogy írtam, esetleg két párom is van. Az Angolkerten túl énekel az Őskökényesben, a Nagyfenyősoron és néha a Nagykökénysor északi végében is.
Van még valami, ami kedvezhetett neki. Ősszel elkészült az első „tanösvény”, a Szent Kristóf-ösvény az Őskökényesben (Patreonosoknak a napokban adtam róla egy félórás videót, ahol az éneklő ökörszemet is jól hallani). Az ösvényt középütt járhatóvá tettem, összeszedtem a száraz ágakat, de nem vittem ki az Őskökényesből semmit. Ez fontos: nem szabadítom meg semmiféle természetes úton odakerült szerves anyagtól, csupán finoman, kis területen összerendeztem a lehullott, száraz ágakat. Ezekből az ösvény mentén rakásokat raktam arra gondolva, hogy télen az ilyen gallyasokban szeret bujkálni és éjszakázni a vörösbegy, az erdei szürkebegy és az ökörszem is.
Talán ezek a gallyasok marasztalták az ökörszemet költésre is? Még az is lehet, bár a költés maga – ez szinte bizonyos – itt zajlik valahol a ház közvetlen közelében, minthogy a hím legrendszeresebben itt énekel.
Sokat léptem előre az utóbbi három évben a nyílt, füves területek kezelésében (lásd bagolyboglyák). Továbbra is azt remélem, hogy az idei vegetációs szezon annyi virágot (és lepkét) ad, amennyit nem láttam még soha, az őszi vetésű mézelő zónák jól sikerültek. Folytattam a vetést idén is.
A fák és bokrok tudják a dolgukat, évről évre nagyobbak, egyre jelentősebb biomasszát termelnek, és így egyre több élőlényt tartanak el, most már az ökörszemet is,
de utóbbi megjelenése arra figyelmeztet: más parcellákban „ezer éve” szünetel a fásítás, holott volna lehetőség még bőven. Újabb 20 év után már nem 1-2 ökörszempár, hanem akár 10-15 pár is fészkelhetne, és akkor nem beszéltünk még arról, hogy újabb, az Angolkertnél jelentősebb fásítások hány más fajnak adnának megintcsak életlehetőséget.
A 11 hektárból körülbelül még 3-4 hektáron indokolt a fásítás. Még az Északi-égeres és a Déli-égeres területén is, vagy akár a Juharosban, ahol üres foltok vannak. Sok ezer facsemete kezdhetné meg kalandos útját itt. Az ökörszem tehát arra ösztönöz megint csak, hogy szüntelenül keressem a további erdősítés lehetőségeit.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több Kert & vadon
még több madár
Annyira cuki ez a madár!
Micsoda nagyszerű helyen élsz, Cen’!
Te és a hely egymásratalálása szült egy csodás “arborétumot”, ami veled együtt lélegzik, változik, a mi örömünkre is. Hála érte!💚🦜🦚🐦⬛🦉
Ezt most viszem. A parányi ökörszem meghálálta azt a tudatosságot amit a birtok fásításával, bokrosításával elértél. Mindig rádöbbenek, mennyire tudatlanok vagyunk mi civilek, pl. hiába nőttem falun észre sem vettem mi van körülöttem. Remélem tanítanak ilyent is az iskolákban.