Első tavaszi felülvetés a birtokon | Még több mézelő zóna
Tegnap (2023.03.24.) elvégeztem az első tavaszi felülvetést, mert virágból sosem elég, és egyébként is nehéz biztosra menni. A tavaszi területbejárások biztató képet mutatnak abból a szempontból, hogy a tavaly őszi mézelő zóna-telepítések sikeresnek tűnnek. Ezekben a sávokban dominálnak a herefélék, és már csak a virágzást várom. A mézelő zónákba
- vörös here,
- bíborhere,
- fehér here,
- fehér mustár,
- facélia
- és lucerna került.
A nagyobb foltokba, a Juharos felső részébe, a Kiskarámba, az Újligetbe pedig leginkább repce. Utóbbi valószínűleg nem sikerült, bár az időjárás kedvező volt. A repce tömegesen csírázott és pár hétre meg is eredt, de ma már nagyítóval se találom nyomát. Már ősszel észleltem, hogy a kis repcepalánták (több tízezernyi palántáról beszélünk) elsárgultak, de nem a szárazság miatt, inkább mintha valami betegség támadta volna meg őket. Talán nem megfelelő magot használtam. Mindenesetre én leszek a leginkább meglepve, ha bárhol repce üti fel a fejét, holott irgalmatlan mennyiségben telepítettem.
Ellenben a herefajok szépen fejlődtek, és tartós mézelő zónákat ígérnek.
Tavalyról maradt még vetőmagom, így ezt tegnap felülvetésre elhasználtam, elsősorban olyan parcellákban, ahol eddig szerény virágosítást végeztem. Jelentős területekről van szó.
- Felülvetettem a Nagykarám szinte teljes területét (bíborhere, facélia, vöröshere, fehér here).
- Felülvetettem a Hospoda teljes területét (bíborhere, fehér mustár, len, vörös here).
- Felülvetettem a Felsőfenyéres 40 százalékát (len, bíborhere).
- Felülvetettem az Újliget 15 százalékát (len, bíborhere).
- Felülvetettem a Nagyvadföld 60 százalékát (bíborhere, vöröshere, fehér mustár).
- Némi felülvetés történt a Kisréten is (len, bíborhere).
A tavalyi mézelő zóna-telepítések azt mutatják, hogy kedvező időjárás esetén, vagyis amikor elég csapadék van legalább két hétig, nincs hőség és szárazság, akkor a magok talajlazítás nélkül is megerednek, főként a kopár talajig kikaszált területen. Persze, ha történik némi lazítás is, akkor a kelési arány kedvezőbb, de továbbra sem akarok feltörni területeket, főként nem az olyan parcellákban, ahol egyébként gazdag magasfüvű rét van, és számos természetes úton betelepült, jól mézelő faj, mint amilyen mondjuk a Hospodán a varfű.
Könnyen lehet, hogy a tavaszi felülvetések nem lesznek sikeresek, csak az őszi telepítésű mézelő zónák muzsikálnak majd, de ha esetleg kapunk mondjuk 3 csapadékos hetet, és nem tör ki rögtön forróság és aszály, akkor akár ezeken a hatalmas területeken is több lehet a mézelő virág.
2023-ban úgy kell tovább haladnom, mint aki hosszú lépcsősoron ballag felfelé, és jó pár új fokot kell megmászni megint. Ki kell használni, hogy sok szempontból sokkal beljebb vagyok, mint pár évvel korábban. Egyeztettem már a vadászokkal is, és a Nagypatakot kísérő, zömmel kanadai aranyvesszővel borított parcellákat is levágom, a tervek szerint többször is, hogy méginkább kiszorítsam a kanadai aranyvesszőt. Ennek az lesz az ára, hogy elveszti a völgy a megszokott, és oly vonzó vadon jellegét, inkább mutatja majd egyfajta kultúrtáj képét, de ez csak 2023-ban lesz így. Miután az aranyvesszőst remélhetően visszaszorítom, talán sikerül egy új, több honos fajnak és virágnak otthont adó rétséget kapni, ha pedig valahogy a vizet is sikerül legalább részben visszaadni a völgynek, akkor olyan gazdagság köszönhet be, ami utoljára úgy 70-100 éve lehetett itt.
Sürget az idő. Muszáj lesz kicsit drasztikusabban nyúlni az élőhelyátalakítás, a visszavadítás kérdéséhez.
S majd elfelejtettem. Legutóbb összegzésemben azt írtam ITT, hogy a rágcsálóállomány felszaporítása nem igazán sikerült, ezen finomítanom kell azért kicsit. A Kisréten jelentősen megszaporodtak a pockok, olyannyira, hogy tegnap azt is felvettem, ahogy egy macska mezei pockot fog. Kifejezetten sok a járat, annyi, amennyi korábban nem volt. Talán az ölyvek sem véletlenül köznek állandóan a terület fölött. Ezzel együtt is fennáll az a probléma, hogy szemestakarmány mesterséges bevitelével, főként a növekvő árak mellett, nem tudom eléggé ösztönözni egy jelentősebb rágcsálópopuláció kialakulását, és egyébként sem lehet cél, hogy mesterséges táplálékbőségre alapozzak.
A fenntarthatóság alapja a lucerna lehet, mely vetés után akár 4-5 évig temérdek állatot lát el, bírja a gyűrődést és a kaszálást is. A lucernában szokatlanul gazdag a rovarvilág, néhol vetekszik a természetes gyepek rovarvilágával is, a mezei pocok számára pedig kiváló táplálékforrás a lucerna gyökérzete. Nem véletlenül alakulnak ki a nagyobb kolóniák, esetenként gradációk épp a lucernatáblákon (nem pusztán amiatt, mert a lucernatáblákat évekig nem szántják).
A lucerna telepítése tehát prioritás kell legyen!
A mézelő zónákba került már kevés lucerna, de az olyan területek, mint a Nagyvadföld, a Felsőfenyéres vagy a Zsurlós, csak arra várnak, hogy komolyabb lucernaállományt kapjanak. A lucerna ideális vetési ideje április. Így tehát nem állok meg a felülvetéssel. Ha sikerül szereznem lucerna vetőmagot, akkor áprilisban „ész nélkül” vetem a lucernát, ahol csak lehet.
Továbbra is a legjobbakat!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több Kert & vadon
