Ritkaság az új madárfajom | Tüzesfejű királyka
Két éve, 2021 májusában új fészkelő madárfajjal gyarapodott a birtok, a tüzesfejű királykával (Regulus ignicapillus). Az akkor írt cikket abból az apropóból hozom át most az új oldalra, hogy tegnapelőtt, 2023.02.22-én ismét tüzesfejű királyka énekelt a kertben, a dolgozószoba ablaka előtt, épp úgy, mint 2021-ben. A korai időpont miatt alapesetben egy éneklő királyka nem sokat jelentene, bár a tüzesfejű rendszeressége alapból jó, márpedig nálam rendszeres, főként az őszi vonuláson (október végén),
de minthogy költött már nálam, egészen más az ének – hogy stílszerű legyek – akusztikája. Könnyen lehet, hogy ismét költés készülődik.
2022-ről nem mondhatok semmi biztosat, mert abban az időszakban, amikor a fészkelés megállapítható lett volna, épp az Alföldet jártam. Az idén várhatóan lesz alkalmam megint regisztrálni, ha valóban ismét költ majd.
Addig is fogadjátok szeretettel a tüzesfejű királykáról írt cikkemet!
Tüzesfejű királyka a legújabb fészkelő madárfajom
2021.05.28. |
Április közepétől minden reggel a tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus) énekére ébredek. Az első hetekben gondolhattam, hogy talán egy átvonuló madár, de mivel mind a mai napig itt énekel, méghozzá rendkívül szigorúan tartott menetrend szerint, reggel 6.30 és 8.00 óra között, több mint biztos, hogy költ is. Így most ő lett a legritkább fészkelő madárfajom. Sőt az utóbbi 21 év legritkább fészkelőfaja is, hisz Magyarországon a költő párok számát mindössze 500-ra becsülik. Hogy ez mennyire kevés, arra rögtön kitérek, de előtte egy apró vargabetű.
Volt már a tüzesfejű királykánál ritkább fészkelőm is, de az annyira ritka, hogy hivatalosan fel sem vehetném a listámra, hisz még az előfordulását is a Nomenclator Bizottsággal kell hitelesíteni, hát még a fészkelését!
A berki poszáta (Cettia cetti) azok közé tartozik, akit sokáig vártak a hazai faunában, de csak 1996. október 25-én sikerült bizonyítani magyarországi előfordulását, amikor is a fenékpusztai gyűrűzőtáborban hálóba került egy madár. Az első bizonyító példány megkerülésének helyszínétől nem messze, a Kis-Balaton nádrengetegében, 2003-ban sikerült bizonyítani a fészkelését is.
Azóta – tudtommal – nem találtak másutt fészkelő párokat, és bár valamivel gyakrabban kerül hálóba (1951-től 21 példányt fogtak Magyarországon), de ma is rendkívül ritka. Elszórtan költhetnek párok, de rendkívül rejtett életmódú madár, így nem könnyű a megtalálása. A vízpartokat kísérő bokorsorokkal vegyes nádasok, berkek lakója – ahogyan azt a neve is mondja. Akik ismerik már a birtokomat, rögtön gondolhatnak a patakpartomra. S mennyire jól teszik. A berki poszáta előfordulásoktól messze sem vagyok.
A dolog pikantériája, hogy épp az első bizonyított hazai fészkelés előtt, 2001 és 2002 nyarán rendszeresen hallottam éneklő berki poszátát a völgyből, 2001-ben két hím is énekelt, gyakran éjjel, akár a fülemülék.
A BERKI POSZÁTA EBBEN A VIDEÓMBAN IS FELBUKKAN
Beszéltem is erről „kollégákkal”, de nem vették a dolgot komolyan. Nem csoda, hisz akkoriban nemigen érdekelt a hitelesítés, egészen más dolgok kötöttek le, holott korábban sok adatot küldtem és hitelesítettem a Nomenclator Bizottságnál, és voltaképp csak annyit közöltem, hogy nálam nagy valószínűséggel költő faj a berki poszáta. Ez meredek kijelentés olyan fajról, mely addig csak pár esetben fordult elő az országban. 2003-ban aztán fészkelő madarakat találtak a Kis-Balatonnál. Nem hivatalosan tehát a legritkább fészkelőm a berki poszáta volt 21 év alatt, hivatalosan azonban ez mit sem számít.
Így lesz hivatalosan a legritkább fészkelőm a tüzesfejű királyka.
A királykák gyakran látott, ismert madarak, írtam is róluk ITT.
Európa legkisebb madarai. Amikor királykákkal találkozunk, szinte mindig a sárgafejű királykák (Regulus regulus) keresztezik az utunkat, a tüzesfejű jóval ritkábban. Különösen igaz ez költési időben, bár Magyarországon a sárgafejű királyka költése is jó adat, mivel elsősorban a nagyobb, összefüggő fenyvesekkel rendelkező területek fészkelője mindkét faj.
A két fajt legkönnyebben úgy különböztethetjük meg, hogy a tüzesfejűnek van, a “sima” királykának nincs fehér szemsávja.
A tüzesfejű nálam rendszeres átvonuló, de szinte kizárólag ősszel. Egyértelműen az október madara, amikor is évről évre akár kisebb, 3-4 fős csapatban is megjelennek a lucfenyőkön; leggyakrabban a dolgozószobám ablaka előtt álló fenyőkön látom őket. A sárgafejű királykával ellentétben, télen nem láttam még. Tavasszal is csak kivételes esetben bukkan fel 1-1 példány. Idén sem tapasztaltam tavaszi vonulást.
Április közepén azonban váratlanul megszólalt egy hím az ablakom előtt, s attól fogva minden nap énekelt a ház 15 méteres körzetén belül.
Eleinte arra gondoltam, hogy a szokatlanul hűvös időjárás miatt időzik itt ennyire sokáig, de miután mind a mai napig itt énekel, rendszeresen és módszeresen, szinte biztos, hogy fészkel is. Más kérdés, hogy megdöbbentően óvatos. Bár gyűrűzésen is fogtam már tüzesfejűt, így a kezemben is volt párszor, de fészkelésen egyáltalán nem ismerem. Az éneklő madarat annak ellenére is nehéz megpillantani, hogy nem zárt fenyvesről, hanem fenyősorokról van szó. Ez csak akkor sikerül, amikor közvetlenül az ablak előtt, 4-5 méteren belül dalol. Üdvös volna persze, belőni, hol van a fészek, de annak megtalálása többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült eddig.
A tüzesfejű valami eszement frekvencián énekel, szinte az agyba hatol ez a halk, de rendkívül éles hang. Ezt hallom minden reggel, néha alkonytájt is.
MENNYIRE RITKA A TÜZESFEJŰ?
Összehasonlításképp először nézzük a sárgafejű királykát!
Hazai állományát 1200 és 12.000 pár közé teszik. Ebből az adatból a becslések erős bizonytalansága is visszaköszön. A legfrissebb adatok szerint eddig 27.618 példányt került hálóba. Ezzel szemben a tüzesfejű hazai állományát 400-500 párra becsülik, melynek nagy része az ország nyugati határvidékén, főként az Őrségben található. 1951-től mindössze 3218 példány akadt hálóba.
De mennyi az annyi?
Mennyire kevés 400-500 pár egy madárfajból?
A teljesség igénye nélkül nézzük néhány ritka fészkelő legfrissebb állományadatait!
- Fekete gólya (Ciconia nigra) 250 pár
- Rétisas (Haliaetus albicilla) 226-271 pár
- Cigányréce (Aythya nyroca) 800-1500 pár
- Ugartyúk (Burhinus oedicnemus) 50-120 pár
- Gulipán (Recurvirostra avosetta) 100-850 pár
- Bajszos sármány (Emberiza cia) 400-700 pár
A fenti fajok, ritkaságuk miatt valamennyien a fokozottan védett kategóriába esnek.
A tüzesfejű királyka azonban nem fokozottan védett, mivel a védelmi státusz megállapításánál azt is figyelembe veszik, hogy az adott faj világállománya mekkora, és csökkenő-e vagy esetleg növekvő. A tüzesfejű királyka Európa jelentős területein, kiterjedt fenyveseiben, hegyvidékein gyakori faj, így a hazai állománynak csekély szerep jut a világállomány fenntartásában, ezért nem indokolt a fokozott védelem.
Ettől függetlenül látjuk, hogy ritkaságát tekintve tényleg a legritkább fészkelők klubjában foglal helyet.
Ezek után mondani se kell, mekkora öröm, hogy fészkelőként is üdvözölhetem az udvaromban. Fotózni, videózni nem sikerült még, az időjárás sem kedvezett az utóbbi hetekben, de remélem, végül képeken és videókon is megmutathatom. A fészket még keresem. Az volna a legjobb, ha megtalálnám, mert akkor a fészek körzetében könnyebben kapnám lencsevégre.
Fontos kiemelni, hogy
madárfészkeket semmilyen esetben sem háborgatunk.
Nálam az a helyzet, hogy annyit már tudok, hogy a fészek viszonylag magasan lehet, tehát a megtalálásához semmivel sem mozgok többet az udvarban, mint egyébként, a fészekkeresés pedig csak annyit jelent, hogy több időt szánok arra, hogy távcsővel kifigyeljem a királyka mozgását, és átfésüljem a magas fenyők lombkoronáját.
Most kellene ezt meglépni, mivel könnyen lehet, hogy ez nem csupán az első, hanem egyúttal az utolsó fészkelése is. Legalábbis semmi meglepő nem volna abban, ha újabb 10-20 évig nem költene.
Ami miatt mégis reménykedhetek
Nem a tüzesfejű királyka az első alpesi, hegyvidéki, fenyvesi költő madaram. Sokan láttátok még idén, tél végén is a búbos cinegéről (Lophophanes cristatus) készült fotókat. Többször is írtam róla, ő is nagy büszkeségem, hisz 21 év alatt csupán az utolsó két szezonban nem költött nálam. Két olyan évem is volt, amikor egy másik látványos alpesi faj is fészkelt itt, a keresztcsőrű (Loxia curvirostra).
Az egyik évben több pár is, és egész nyáron hozzám jártak a környékbeli párok is inni és fürödni, úgy 15-20 madár. Az egyik pár közvetlenül a ház sarkán álló fenyőn fészkelt. Szóval ez a hely, a lucfenyők (Picea abies) – melyekből (más fenyőkkel együtt) legalább 60-70 további fát telepítettem 10 évvel ezelőtt – rendszeresen állítanak meg, vonzanak ide hegyvidéki, fenyvesekhez kötődő fajokat. Néha vonuláson-telelésen is, amint 2019-ben például hónapokig nem a széncinege (Parus major) volt a domináns fajom a madáretetőn, hanem a jóval-jóval ritkább fenyvescinege (Periparus ater).
Videót is készítettem róluk (érdemes megnézni, ritkán látunk olyat, hogy így sürgölődjenek a fenyvescinegék egy etetőn):
Mindezt két okból írom meg ennyire részletesen. Először sok a madaras olvasóm, akik e fajok többségét ismerik, és tudják, hogy minek mi a jelentősége; kezdő madárbarátok számára pedig szeretném áttolni a lehető legtöbb infót. Másodszor pedig, mivel a birtokot egy rezervátum irányába tolom, és mindent alárendelek annak, hogy ezt a területet visszaszolgáltassam a természetnek, így többek között ez az írás egyfajta dokumentáció a terület változásairól, jellemzőiről, „képességeiről”.
Mi mást mondhatnék még? – Folytatása következik. Hamarosan megmutatom az új virágos növényfajaimat is, melyeket a rovarvilág gazdagítása céljából telepítettem, és készül már egy teljes fajlista is arról, hány fajjal élek együtt ezen a 11 hektáron.
Köszönöm a figyelmet! Üdv: Cen’
NÉZZETEK KÖRBE A YOUTUBE-CSATORNÁN, ÉS IRATKOZZATOK FEL RÁ, HOGY EGYRE GYAKRABBAN HOZHASSAK MADARAS VIDEÓ-HÍREKET IS. ELŐRE IS KÖSZÖNÖM!
Borítóképen tüzesfejű királyka | Forrás: Wikipédia
még több “kert & vadon”
még több madár
