Idén főszerepbe kerülnek a diafilmek
Gyerekkorom legalább annyira meghatározó kulturális élményei voltak a családi diafilmnéző-néző szeánszok, mint az Interpress Magazinok. A diafilmezés szertartásához mindig hozzátartozott a szoba akkurátus elsötétítése, az, hogy mindig legalább egyszer fordítva fűztük be a filmet, néztük a kis olló ábrát a végén, amiből kiderült, merre is kellene állnia. Amikor a diavetítő lámpája megvilágította a levegőben szálló port, már kezdtem izgulni. Sosem untam meg a Hókirálynőt, a Hófehérkét, a Vackor az óvodábant vagy a Jeromos, a remeterákot, pedig mindegyiket már legalább százszor láttam. De persze annak is örültem, amikor időnként új, színes dobozos diafilmek érkeztek papírzacskóban.
Idén bőven lesz alkalmunk nosztalgiázni, ugyanis most hetven éves a Diafilmgyártó Kft., amely kiállításokat és vetítéseket szervez, emellett kiadvánnyal és diafilm-emlékcsomaggal ünnepel egész évben.
A Népművelési Minisztérium 1954-ben alapította a Magyar Diafilmgyártó Vállalatot (MDV), amely saját szerkesztőséggel, nyomdával és laboratóriummal is rendelkezett. Így felnőtteknek szóló ismeretterjesztő kiadványok mellett elkezdték gyártani a mesediákat is. Szinte nincs olyan témakör, amelyhez ne készült volna diafilm, és a diafilmvetítés mint hagyomány, 2022-ben bekerült az Ágazati Értéktárba.
Programok: kiállítás, vetítés, könyv
Az első program a most pénteken a Klebelsberg Kultúrkúriában nyíló Irodalom diafilmeken – 70 mű 70 képben című kiállítás lesz, amelyen harminc alkotó diafilm-illusztrációi lesznek láthatók.
Január 20-án a kiállításhoz kapcsolódóan rendezik a Diafilmek délutánját, amelyen meseelődás és vetítés várja a közönséget. A rajzok eredeti változatait (mintegy 5400 darabot) az Országos Széchényi Könyvtár Történeti Fénykép- és Interjútára őrzi.
Január 14-én vetítéssorozat indul az Art+ Cinema moziban, ahol december 8-ig havonta öt régi és különleges filmet láthatunk. A Nemzeti Filmintézettel együttműködésben az idei Budapesti Klasszikus Film Maratonon a hetven éves diafilm is fókuszba kerül. Lesz szakmai előadás a diafilm történetéről és vetítések ismert színészek közreműködésével. Az idei Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra is készülnek diafilmes programokkal szeptember 26. és 29. között a Millenáris Parkban.
November elején jelenik meg a DIAkönyv- A magyar diafilmgyártás története című kötet. A kötet – amely felhasználja Bíró Ferenc diafilmgyűjtő A festett üveglemeztől a diavideóig című munkáját és magángyűjteményének anyagát – betekintést nyújt a diavetítés történetébe, a nagyipari gyártás kezdeteibe, számba veszi a korabeli kiadványok tematikáját és jellegzetes darabjait, képekkel illusztrálva és sok érdekeséggel kiegészítve.
Szerdától elérhető lesz a Diafilm-emlékcsomag, amely négy jellegzetes mesét tartalmaz, amelyek a diavetítés kezdeteihez kötődnek: a Kacor királyt (1954), a Szűcs Dani álmát (1955), A kis dobost (1957) és a Jancsi és Juliska mézeskalácsházikóját (1961), utóbbit Macskássy Gyula rajzolta.
Kelet-európai korrajz
Lendvai Gabriella, a Diafilmgyártó Kft. ügyvezetője szerint a vállalat fennmaradása miatt megmaradt és bemutatható korabeli kiadványok több mint fél évszázados távlatból nézve történelmi jelentőségűek: korrajzot adnak politikáról, gazdaságról és a korabeli gondolkodásról is. A diavetítés ráadásul az olvasás megszerettetésének egyik legjobb eszköze.
A mesék, történetek szalagos diafilmre való átültetése elsősorban a kelet-európai régióban terjedt el, szinte minden országban volt diafilm- és diavetítőgyártás. A modern technikai eszközök megjelenésével azonban ezek sorra megszűntek, egyedül Magyarországon maradt meg, ahol az MDV 1994-es privatizálása után megindult a műfaj újjászületése.
A rendszerváltás után alábbhagyott a diafilm iránti érdeklődés, az igazi áttörést Bartos Erika Bogyó és Babóca mesesorozatának első diafilmes adaptációja hozta meg 2004-ben, amit számos más kortárs mese követett. Napjainkban évente 220 ezer diafilmet vásárolnak, évente öt-hat új diafilmmel bővül a kínálat, a háromszázhúsz címből álló választék húsz százaléka az utóbbi tizenöt évben készült.
Forrás: MTI, kép: Fortepan / Korenchy László
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több művészet
még több kiállítás
De még mennyire!
nagyon-nagyon
De jó, hogy mindent tudsz róla, Cebtauri!
Én csak nézem-nézem
és
folyik a konnyem
Mara! neked köszönöm.
Ez érdekes volt! Köszi, Mara!
Nekünk otthon nem volt diafilm, viszont az óvodában gyakran vetítettek nekünk. Még most is emlékszem a Mézes Mackó póruljár című filmre. 🙂
Szinte hihetetlen, hogy még mindig van érdeklődés a diafilmek iránt! Úgy tűnik, hogy a gyerekek nem változnak. 🙂
Vagy a felnőttek nem változnak, akik annak idején imádták a diafilmeket, és most a gyerekekkel is megszerettetik. 🙂
Lehetséges! 🙂
Mara! neked köszönöm.
Örülök, hogy tetszett! 🙂
Már nem tudlak megkülönböztetni benneteket.
Mintha egyek lennétek.
Bocs.
Ugyanúgy írsz, Mara, mint Centauri.
Már a hortobágyi írásnál megzavarodtam. Nem hittem el.
No, jó. ez nekem tudathasadásos. Meg Szabó Edit is, aki szintén íróként működik nálatok. Nonszensz. Búcsút intek ennek a weboldalnak, nem korrekt. MAGAZIN. a javából. Majd, ha Centauri-Mara- Szabó oldalként jelenik meg, jövök. Úgy már érteni fogom, ill. értelmezni. Csak nem biztos, hogy érdekel. Most nem, az biztos. Magamat is alteregónak érzem, csak nem tudom, kivel. Jó maganizozást. A kenyérrevalót Centaurinak küldöm. Csók a triónak.
😮😮🤔
Elég a hülyeségből. Évek óta tűrjük, és nem csak én. Elég. Ha még egyet nyikkansz, kiváglak erről az oldalról örökre. Kezeld a pszichózisodat és téveszméidet másutt. Nincs bennem már együttérzés, jó, ha tudod. Szállj ki a Patreon legszerényebb időleges támogatásából is, de nagyon gyorsan. Nem egyszerűen visszaéltél a türelmünkkel, hanem a megbocsátásunkkal is visszaéltél, erre viszont már nincs bocsánat. A bocsánat ugyanis megvolt már, te is tudod, többször is az évek alatt. Itt most vége a kanócnak.
Hogyne emlékeznék, pedig a 77 évemet taposom. Imádtuk a készülőést, alig vártuk a besötétedést, a téli estéken szüleinkkel együtt vetítettünk, olvastuk felváltva a szöveget. Legszebb emlékeim közé tartozik az együtt töltött idő. Az “Öreg néne őzikéje” szövegét ma is kívülről tudom.
Köszönöm a figyelemfelhívást kedves Mara, a Diafilm-emlékcsomagot keresni fogom.
Hú, ahogy olvastam a leírásod, én is ott ültem veletek este a diafilmek előtt, nagyon hangulatos lehetett! 🙂
Nagyon szerettük a diafilm vetítéseket, az én gyerekeimnek is volt, nagy kár, hogy elajándékoztuk. Mindig mindent úgy néztünk meg újra, mintha sosem láttuk volna. Klassz, hogy ennyien érdekesnek találják még mindig.
Néha utólag jön rá az ember, milyen kár volt megválni egy-két tárgytól. Én az Interpress Magazinokkal vagyok így. Milyen jó lenne most olvasgatni őket. De ezeket leszámítva a legtöbb dolgot féltve őrizgette a család, így a diafilmeket, diavetítőt is, amiért roppant hálás vagyok.