Miért sokkal forróbb a Nap légköre, mint a felszíne?
Egy nemzetközi kutatócsoport az ELTE kutatóinak közreműködésével eddig nem ismert térszerkezeteket talált a Nap mágneses terében. A felfedezés közelebb viheti a kutatókat a Nap egyik legmakacsabb rejtélyének megértéséhez.
A kígyószerű mintázatok megmagyarázhatják, hogy a várakozással ellentétben miért sokkal forróbb a Nap légköre, mint a felszíne.
A világ legerősebb optikai naptávcsöve
A felfedezés az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Alapjának (National Science Foundation) Hawaiin működő Daniel K. Inouye naptávcsövével (DKIST) történt, amellyel a kutatóknak a napfelszín csendes régióiban jelen lévő mágneses tér eddigi legrészletesebb megjelenítését sikerült elérniük.
A 2022-ben felavatott DKIST négy méteres átmérőjével a legerősebb optikai naptávcső, amelyet csillagászok valaha is építettek. A segítségével minden eddigi rekordot megdöntő észlelések készülhetnek, amelyek felbontása akkora, mintha egy Zágrábban lévő ötven forintos érmét Budapestről figyelnénk meg.
A belfasti Queen’s University által vezetett, és az ELTE, a University of Sheffield, az amerikai NSF Nemzeti Napfizikai Obszervatórium, a California State Universityhez tartozó High Altitude Observatory, valamint a németországi Max Planck Naprendszer-kutatási Intézet közreműködésével kivitelezett tudományos projekt ezt a felbontóképességet aknázta ki, és ennek segítségével fedezte fel az új, összetett, kígyószerű energiamintázatot a Nap mágneses terében.
Mint Erdélyi Róbert, az ELTE Csillagászati Tanszék és a University of Sheffield professzora, a Gyulai Bay Zoltán Napfizikai Obszervatórium igazgatója: a megfigyelések felfedték és megerősítették egy földi méretekben hosszan kígyózó mágneses térszerkezet jelenlétét az alsóbb naplégkörben, a kromoszférában.
Az óriási mágneskígyók biztosíthatják azt az energiát, ami a Nap plazmájának több millió fokos hőmérsékletéhez szükséges, illetve felelős az egész Naprendszer legerőteljesebb robbanásait jelentő napkitörésekért. Ez a térszerkezet okozhatja, hogy a naplégkör legkülső rétege több százszor olyan forró, mint a napfelszín.
A Nap csendes részei
A napkorona és a fotoszféra közötti hőmérsékleti ingadozásokkal régóta foglalkozó kutatások egy része a napfoltokra fókuszál. Ezek a nagy kiterjedésű, erősen mágneses és aktív, gyakran a Földdel összemérhető nagyságú régiók egyfajta csatornát biztosíthatnak az energia számára a Nap külső rétegei között.
A mostani kutatás azonban a kisebb méretű mágneses terekre fókuszált, a napfoltoktól távol, a Nap úgynevezett “csendes” részein található granulákra. Ezek a konvektív cellák (a konvekció, vagy konvekciós áramlás a hőmérséklet- és sűrűségkülönbség miatt kialakuló áramlás), amelyek rendszerint körülbelül akkorák, mint Franciaország, sokkal gyengébb, ám egyben sokkal dinamikusabb mágneses tereket alkotnak.
E forrongó granulák rejthetik a titkokat, amelyek magyarázattal szolgálhatnak a kromoszféra energiaháztartásának kérdéseire.
Az elmúlt évtized legtöbb észlelése szerint a csendes fotoszférában a mágneses terek kicsi, körülbelül a Föld méretével megegyező nagyságú hurkokba szerveződnek. A DKIST távcső segítségével a kutatók váratlan megfigyelést tettek: megtalálták egy bonyolultabb mintázat legelső bizonyítékát, ami a mágneses tér irányában fellépő kígyószerű változásoknak felel meg.
Minél komplexebbek a mágneses tér irányának kis léptékű változásai, annál valószínűbb, hogy energia szabadul fel egy mágneses összecsatolódási (rekonnekciós) folyamatban. Ennek során két, ellentétes irányú mágneses tér kölcsönhatásba lép és energiát szabadít fel, ami hozzájárul a Nap atmoszférájának fűtéséhez.
“A jelenleg létező legerősebb optikai naptávcső segített meglátni a legkisebb távolságokon eddig látott legkomplexebb mágneses térirányokat. És ez vitt közelebb minket a napkutatás egyik legnagyobb rejtélyének megértéséhez”
– fogalmazott Michail Mathioudakis, a kutatás egyik vezetője, a Queen’s University asztrofizikai kutatóintézetének igazgatója.
Az ELTE kutatóit is magában foglaló nemzetközi tudóscsoport felfedezése hatással lehet a Nap régiói közötti energiaátvitel modellezésére, ami az asztrofizika nagy rejtélyének megértésével új utakat nyithat a napfizika tudományában.
Forrás: MTI, NSO, képek: Unsplash, NSO
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több kozmosz
még több kutatás
Jó volna mindent megérteni, ami a Napban, és persze az univerzumban örvénylik, de követni is nehéz a tudományos feltételezéseket.
Az biztos. 🙂 De ebben szerintem az is benne van, hogy nincs igazán konnklúzió, csak találtak valamit, ami érdekes és tovább vezethet.
Először a mágneskígyókat mérgeskígyóknak olvastam. 😀
Na az lenne csak a szuperkígyó. 😂
Én is:-)))) amúgy egy kukkot sem értettem a felfedezés jelentőségét illetően:-)) Szépek a felvételek.