Jack London, a szőlő, a bor és Tokaj
A szőlő valóságos Jack London. Ott hozza a legszebb borokat, ahol küzdenie kell. A peremeken. Tokaj egyik titka épp az, hogy a szőlő elterjedésének – kényelmes létének – északi, északkeleti határa. Valaki egyszer azt írta: „Nem érdekel a bor szimbolikája.” Engem azonban a kezdetektől érdekelt.
Tudom, viszonylag kevés a borbarát köztetek, de higgyétek el, van valami a borban, kiváltképp a tokajiban, ami varázslatos. Attól ragyog úgy, mintha borostyánt palackoztak volna. A tokajinak köszönhetem, hogy megismerkedtem a borokkal.
Pár száz éve még sokak meggyőződése volt, hogy a tokaji színét az oldott arany adja.
Olyannyira komolyan gondolták ezt, hogy alkimisták tucatjai igyekeztek aranyat desztillálni belőle, sőt olyanok is akadtak, akik az alkimisták kudarcát látva egyenesen azokat az aranyteléreket igyekeztek megtalálni, amelyből a tokaji szőlő táplálkozik. E célból a legjobb borokat adó tőkéket kiásták és a gyökerek útját követve próbálták megtalálni a természetes aranyforrásokat. Sokáig semmi közöm nem volt a borhoz, de amikor ezt olvastam, feltámadt bennem a kíváncsiság:
Milyen lehet az a bor, amely ilyen erős, egyébként pedig szép téveszméket szül?
Aztán megismertem Tokaj, a tokaji bor, és a szőlő természetét.
A szőlő valóságos Jack London.
Ott hozza a legszebb borokat, ahol küzdenie kell. A peremeken. Tokaj egyik titka épp az, hogy a szőlő elterjedésének – kényelmes létének – északi, északkeleti határa. Valaki egyszer azt írta: „Nem érdekel a bor szimbolikája.” Engem azonban a kezdetektől érdekelt.
A szőlő, a felszínen viszonylag jelentéktelen növény, metszés nélkül alaktalan, kúszómászó bokor, ám a mélyben hatalmas.
A szőlő gyökérzete szokatlanul mélyre nyúlik, és a felszínen élő részének sokszorosa. A néha csak méteres növény nem ritkán 25-30 méter mélyen töri a föld szűz területei felé az utat. A szőlő épp ott adja a legtartósabb, legösszetettebb, legunikálisabb borokat, ahol két erényére – feltáró- és küzdőképességére – a leginkább szüksége van. Amint az ember, főként a Jack London típusú ember is úgy hozza a legszebb termést, ha szélsőséges helyzetek mélyét is megjárja.
Amikor szimbolikus értelmezések felett fanyalognak, alighanem nem értik pontosan, mitől lesz valami szimbolikus.
Miért mond nekünk oly sokat az ősz, miért fontos ez idő tájt a fagyöngy, és általában minden örökzöld (s hosszan sorolhatnánk). Úgy hiszem, azért, mert végtére is egyetlen nagy, közös törvény hatálya alá esik minden. Minden, ami él, sőt minden élettelen is. Ezt az egyetlen törvényt kereste Einstein is, bár nem találta. Talán erre a törvényre bukkant rá a húrelmélet.
Ismerjük ezt a törvényt vagy sem, léte több mint valószínű, és közös testvériségbe terel minden élőt és élettelent, s minden élőt a féltestvérünkké emel.
Olyan testvérré, akire érdemes figyelni.
Szőlő nővérünk, szőlő bátyánk
a tokaji komoly, elegáns és titokzatos ragyogásán át azt üzeni: még ha úgy adódik is, hogy sovány talajon élsz, a vízért és ásványi anyagokért pokoli mélybe kell belegyökerezned, ha olyan helyen élsz, ahol délben a nap perzsel, hajnalban viszont köd dermeszt, még ha szélsőséges helyzetekbe, területekbe, régiókba, állapotokba kényszerülsz is, még ha ilyen körülmények között a lombod szinte elenyészik és csak a mindenki számára láthatatlan gyökérzeted vetekszik a legnagyobb felszíni növények felépítményeivel, s ily módon voltaképp száműzve vagy, léted kisebbik részét mutathatod csak meg,
te vagy a növények között a jéghegy, ami mindig csak a csúcsával kandikál ki a láthatóba,
szóval bárhogy van is, tudd: talán épp ez teszi lehetővé a számodra, hogy a nagy látványosságban és kényelemben élők számára viszont nem adatik meg, hogy száz év után is tartós, kábító ízkavalkádot, aszút és esszenciát adjanak.
Sodródjon sorsod időről időre a vad kétségek határára, tudd mindvégig hogy minden ízedben, minden érintésedben, minden csepp véredben, mégiscsak, végérvényesen, igenis ott van – még ha alkimisták ezrei sem tudják kivonni-kimutatni belőled –,
ott van benned a szó legszorosabb és a szó átvitt értelmében is: az arany.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több bor
még több Tokaj
Olyan tempóban pakolod át ide az írásokat a régi oldalról, hogy csak kapkodom a fejemet. 😮
Vajon milyen szempontok szerint válogatsz? Mi határozza meg a sorrendet? Lesz, amit nem hozol át? (Remélem, nem lesz!) Kíváncsi lennék rá.
Elolvasom újra egyiket, másikat, aztán némelyiknél átmegyek a régi oldalra, és megnézem a hozzászólásokat is. Egy kis nosztalgia…🙂
Vannak olyanok, amiket alaposan felújítok -. mint tegnap például a madárgyűrűzés történetét 🙂
Azt még nem olvastam el.
Erre az esetre nem gondoltam, pedig csináltál már ilyet nem egyszer a régi oldalra felrakott írásoknál is. Igazítottál rajta egy kicsit – ahogyan ott írtad. 🙂
Ez így még nagyobb munka.