Az igazság a vérnyúlról
Kinek ne hagyott volna örök nyomot a retináján az a jelenet a Gyalog galoppból, amikor egy ártalmatlannak tűnő, aprócska, ám annál vérszomjasabb nyuszi futamítja meg a hős sereget?
Bár a vérnyúl motívumát a Monthy Python ültette be a köztudatba, nem nekik jutott eszükbe először ez az abszurd jelent. A konkrét ihletforrás egy Notre-Dame-on található dombormű volt, amely egy nyúl elől menekülő lovaggal szimbolizálja a gyávaságot.
De főleg húsvét táján sok vicces-horrorisztikus illusztráció bukkan elő a neten, amely vérengző, embereket kivégző nyulakat ábrázol.
A középkori Angliában a vadászon bosszút álló vérnyúl archetípusa igencsak elterjedt motívum volt a humoros történetekben, ahol “a nyúl viszi a vadászpuskát”.
Most újra a figyelem középpontjába került a fiktív ragadozó, miután a Cambridge-i Egyetem irodalomkutatója, Dr. James Wade beleásta magát a Heege-kéziratba, melynek kilenc füzetét egy bizonyos Richard Heege, egy derbyshire-i család házitanítója jegyzete le 1480 körül, hogy megörökítse egy környéken tevékenykedő vándorénekes műveit.
A könyvben található többek között egy kis börleszk A nyúl vadászata (The Hunting of the Hare) címmel. A vers főszereplője két paraszt, Davé of the Dale és Jack Wade, akik közül utóbbit egy nyúl támadja meg:
Jack Wade was never so sad / As when the hare trod on his head / In case she would have ripped out his throat.
Jack Wade sosem volt oly csalódott, / Mint mikor a nyúl a fejére taposott, / És kitépte volna a torkát is.
Dr. Wade szerint az öldöklő nyulakról szóló tréfáknak nagy hagyományuk volt a középkori irodalomban, egy évszázaddal korábban például Chaucer is megénekelte őket a Canterbury mesékben.
De mégis honnan ered ez a valószínűtlen motívum? A középkori paródiák gyakran a feje tetejére állították a világ, ahol teljesen megfordultak a társadalmi szerepek és az élet hierarchiái. Ebbe a csavarba került be a nyúl is, amely elterjedten az ártatlanság szimbóluma, és többnyire az áldozati oldalon áll. Így nagyot üt a kontraszt, amikor a bosszúálló szerepébe lép.
Forrás: University of Cambridge, Wikipédia, Open Culture, kép:
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több irodalom
még több 5G
A középkorban is volt humoruk 🙂
De még mennyire. 😂 Talán még merészebb is, mint nekünk.
Yesss!
Canterbury mesék , ha jól írom, a szerzőt csak fonetikusan.merném , úgy meg hülyén nézne ki, aztán a Dekameron…😄
“Na nehogy már a nyúl vigye a vadász puskát a befőtt pedig eltegye a nagymamát” milyen klassz dal volt Geszti Pétertől. Szegény nyuszik- futni azért nagyon tudnak:-))
Nem véletlen az sem, hogy Alice kalandjai egy nyúlüregbe szorulván kezdődnek, aztán folytatódnak a Fehér nyúllal….😆
Tényleg, most, hogy mondod! Az ártatlan külső minden hájjal megkent bensőt takar! 🐰😱
Utánozhatatlan angol humor, szeretem. 🙂