Aki visszahozta nekünk a napot | A kerceréce
Egy északi legenda szerint egyszer elrabolták a napot, és levitték a tenger mélyére, s az emberek itt maradtak reménytelenül az örök sötétségben. Ám volt egy réce, aki lement a mélységek mélyére és visszahozta a napot. Jutalmul fehér foltot kapott a csőre mellé, hogy az emberek sose felejtsék el: a nappalokat neki köszönhetik.
A nap elrablása vagy elveszése rendszeresen visszatérő motívum az északi legendákban, nem csoda, hisz a sarkkörön túl élő népek az év jelentős részét teljes sötétségben élték. Ugyanakkor a kerceréce (Bucephala clangula) esetében a legenda harmonizál a kercerécével együtt élő népek megfigyeléseivel is, hisz
a kerceréce az egyik legügyesebb réce a víz alatt.
A récék jelentős réce egyáltalán nem bukik és úszik a víz alatt, a kerceréce viszont (bár nem egyedüliként) rendkívül ügyes nagyobb mélységekben is.
Nem mellesleg Magyarország leggyakoribb „téli récefaja”. Nálunk a nagyobb vizeket részesíti előnyben, így tömegesen leginkább a Dunán, Tiszán, és a Balatonon találkozhatunk vele. Különösen a Balatonon vonul át, gyülekezik nagy számban. Nagy részük csak a jég beálltával vonul tovább a Földközi-tengerre.
Különlegesen szép récefaj ő is, aki gyakorisága miatt kevesebb figyelmet kap, bár a laikusok alig ismerik. Jelentős szerep jutott neki abban is, hogy a Balaton bekerült a Ramsari területek közé, ami annyit jelent, hogy a Balaton speciális védelmet kap. Nyáron nem, de ősztől tavaszig nemzetközi védelem alatt áll, többek között épp azért, mert nemzetközi szinten is jelentős kercerécecsapatok tanyáznak rajta, időnként több tízezres tömegben.
Általában a nyílt vizeken úszkálnak, többségük kerüli a part közvetlen közelségét, de főként a jegesedés megindulásával kisebb bandák behúzódnak a kikötőkbe is. Különösen szép a násztáncuk, s talán egy kicsit mókás is. Főként a tél végén, kora tavasszal lehet látni párokba szakadva, s ilyenkor a hímek már hevesen udvarolnak.
S van még valami, amit igazán kedvelek bennük, és ami unikális.
A Balatonon a kercerécés időszakban sokszor van áthatolhatatlan köd, de egy elvetemült madárbarát még ilyen időben is sokszor ott van a parton, és bízik benne, hogy felszáll a köd vagy a nyílt víz madarai közelebb jönnek a parthoz.
Alig van réce, akit anélkül határozhatnánk, hogy nem látjuk.
A kerceréce viszont ilyen. Sokszor írtam be balatoni madarászás során a kercerécét a naplóba, holott nem láttam egyet sem. Még csak nem is a „hápogásáról” lehet felismerni. Ha a kerceréce felrepül a szárnyai adnak egy semmivel össze nem téveszthető surrogást-zizegést. Ha a tanácstalan madárbarát órák óta áll a tejfölsűrű ködben, s téli móló kövezését sem látja, a kercerécét akkor is gyakran jegyezheti fel a noteszába – amikor a ködből repülő kercerécék hangját hallja.
0:30-nál felrepül ez a hímekből álló csapat, és jól hallható a kerceréce annyira jellemző röpzaj.
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Borítókép: Hím kerceréce portréja | Forrás: Wikipédia commons
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madár
még több Balaton
Csoda kis madárkák, nekik a szárnyuk fütyül, és valóban olyan kis viccesek, kercék. 🙂 🙂
🙂 🙂
Tüneményes aranyszeműek 🙂