A nagy toll-trükk | A madarak vedlése
Időnként minden élőlény kénytelen cserélni a „ruháját”. Ez minden esetben energiaigényes folyamat, még nálunk, embereknél is. Ezt nevezzük vedlésnek. Voltaképp a ruhacsere is vedlés, amennyiben a ruhával a hiányzó kültakarót, a szőrzetet kompenzáljuk. Látszólag egyszerűbb a dolgunk, de mint tudjuk, az energia nem vész el, csak átalakul.
Az energiaigény sem veszik el, csak átalakul.
Mi nem a szervezetünkkel fizetünk a vedlésért, hanem pénzzel, ám végső soron mégis a testünk energiáit használjuk ahhoz a munkához, ami aztán fizetséget, pénzt eredményez. A különbség csak annyi, hogy az állatoknál nincs közbe iktatva semmi; ők közvetlenül fizetik meg az új ruha árát.
ép tollak nélkül nincs repülés.
Vagyis a madarak esetében a vedlés kétszeresen is életbevágó. A vedlés egyúttal egy nagyobb stratégia része is, és sok minden befolyásolja: a madár életmódja, vonulása, násza. Ezért a módja igen változatos, az egyik madár csak részleges vedlést végez (ilyenkor a szigetelésért felelős pehelytollakat váltja csak, a repülést biztosító kormánytollakat pl. nem), a másik teljes vedlést csinál, és létezik ezek mindenféle kombinációja is.
Bármilyen stratégia szerint vedlik is egy madár, mivel az utolsó tollat is a szervezet állítja elő, ez mindig kockázatos időszak az életében.
Ha nincs megfelelő kondícióban, akár bele is pusztulhat. Ezért is van oly sokféle vedlési mód és ütem, hogy a lehető legoptimálisabb időben és a lehető legkisebb kockázattal essen át a vedlésen. Ha tehetnék, igyekeznének megúszni ezt a kellemetlen folyamatot, amely ideiglenesen még a biztonságukat is csökkenti (hisz például a repüléshez szükséges tollak váltása során csökken a röpképesség, egyes fajok teljesen elvesztik azt), ráadásul néha olyan időszakban ró rájuk plusz feladatot, amikor egyébként is leterheltek, mondjuk tavasszal, amikor sokan még vonulnak, ráadásul a fészekrakás időszakára a legjobb formájukat kellene hozni.
Van is olyan madárfaj, ami ezt az egész tortúrát – legalábbis a tavaszi vedlést – megússza. Ráadásul olyan fajról van szó, akit itthon is, a madáretetőkről is sokan ismernek.
Az északról, zömmel Skandinávia felől érkező fenyőpinty is azok közé tartozik, aki a téli tollruhából tavasszal nászruhába „vedlik”. Főként a hímeken látványos a változás. Teljes pompájában a hím fenyőpinty feje és háta ragyogó szénfekete. Ilyen madarat itthon nem látunk, mert mire a hímek kivirulnak, addigra visszatértek már északra, ám tél vége felé már felsejlik rajtuk az új nászruha.
Az etetőnél készült fotókon jól látszanak a fenyőpinty tollai. A fej és a hát apró tollait barna szegélyezi. Ezt a tollazatot a fenyőpinty a költés utáni, őszi időszakban veszi fel, de hogy ne kelljen tavasszal újabb vedléssel visszacserélni, egy nagyon egyszerű trükköt használ. Az ősszel növesztett tollazat tökéletes mása a násztollazatnak, csak épp van egy kis plusz: minden egyes tollacskára rákerül egy barna szegély. A madártoll azonban, bár apránként, de folyton kopik. Épp ez a tollváltás szükségszerűségének egyik oka. A fenyőpinty azonban rászámol, és a téli tollruhát úgy lövi be, hogy azt kopással veszítse el, s ne vedléssel.
Így a fenyőpintyet az idő öltözteti át ragyogó feketébe.
Mire a tojók előtt teljes pompában kell majd feszíteni, a tollak barna vége letöredezik, és marad a ragyogó és vonzó, életerős szénfekete szín.
Képzeljünk el egy olyan ruhát, amit a használat, a kopás és a mosás napról napra szebbé tesz. Ami épp akkor lesz a legszebb, amikor mások ruhája már a rongyosba megy.
Oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több madár
még több tudomány
Azért a madarak tollazata, hihetetlen változatossága, színpompája, no és a mimikri, az maga a csoda.
Ki gondolná, hogy a madarak génjeibe az is beleíródott, milyen színűek legyenek a tollai, évszaktól, párzástól, költéstől, vonulástól olykor rejtőzködéstől függően.