Én megmondtam. A ChatGPT újságírónak áll.
Pár hete, amikor a ChatGPT körül forogtunk ezerrel, és mi is sok kérdést tettünk fel neki, többek között James Joyce szexuális életéről vagy a macskákról, írtam egy lelkes, kicsit indulatos futamot arról, hogy mennyire álságos az az újságírói attitűd, ami „kekeckedik” a ChatGPT-vel, mintha ugyan nem tudná: egy fejlesztés alatt álló cuccról van szó, ami egyelőre az internettel sincs összekötve. Mintha ugyan nem látná, hogy ennek fényében megdöbbentő teljesítményt nyújt.
ChatGPT kontra újságírók és Google
az újságíróknak is főhet a fejük.
Nagyjából ők azok, legalábbis jelentős részük, akik igyekeznek „megfikázni” a ChatGPT teljesítményét. Persze értem, de azért – köztünk szólva – szánalmas. Ez a középszer fanyalgása olyasmi miatt, ami egyértelművé teszi majd sokak középszerűségét, ami jelentősen csökkenti a fontosságukat; nem mintha ez a „fontosság” eddig érvényes lett volna.
Ennek apropóján úgy fogalmaztam, hogy végül is a ChatGPT megjelenése és további fejlesztése, fejlődés, tanulása – főként, ha az internettel is összekötik majd, és naprakész, percre és másodpercre kész infókból dolgozhat majd – azt hozhatja, hogy első körben az újságírás jelentős része válik feleslegessé. Pontosabban: sok újságíró amolyan szerkesztői feladatkörbe süllyed vissza, ahol a Cseti cikkeit szerkeszti csak.
Három fő állításom volt akkor.
Az egyik szerint lesz majd sunnyogás is, vagyis a cikkek jelentős részét valójában a Cseti írja majd, de némi burhálás után a Cseti szerzőségének feltüntetése vagy elismerése nélkül jönnek majd le ezek a cikkek. Ebben az esetben az újságíró önérzete csak legbelül sérül kissé, míg egy rakás kulimunkától mentesül. Ez volt a második állításom: az újságíró szakmának nem önérzeteskedni és fintorognia kellene, hanem ünnepelni, hogy végre felfoghatatlanul nagy segítséget kap ahhoz, hogy olyan feladatokra koncentráljon, amit viszont tényleg nem lehet rábízni egy mesterséges intelligenciára. Még egy a ChatGPT-nél jóval fejlettebb M.I. se.
A harmadik állításom volt talán a legfontosabb: a tőke viszont nem ismeri az önérzeteskedést. A tőke nem nyámnyila, nem anyámasszonykatonája, nem buksi simogatást vár, de talán még elismerést se nagyon, a tőke profitot vár,
márpedig a legnagyobb lapok és online médiumok vállalkozások elsősorban, nem pedig okoskodó-fontoskódók és széplelkek inkubátorai. Ezért a lapok jelentős része, így vagy úgy, hamar a ChatGPT-hez fog nyúlni, mert hát miért is fizetne tíz embert akkor, ha alapvetően ugyanazt a munkát tized annyi idő alatt százszor hatékonyabban végzi el egy mesterséges intelligencia?
Gondoltam, kell azért pár év, míg ez világos lesz a szerkesztőségekben, de a laptulajdonosok és részvényeseik jóval hamarabb kapcsoltak. Érthető. Nem mindegy, hogy mennyi ideig dobnak ki még feleslegesen pénzt. A Guardien írta meg, hogy az Axel Springer német lapkiadó szerint az újságírókat leválthatnák a ChatGPT-re. Ráadásul azt is hozzáteszik, hogy a ChatGPT előrelépést jelenthet a függetlenség és objektivitás felé is. Azt meg én teszem hozzá, hogy a ChatGPT sem lesz erre garancia.
Belenézek megint a varázsgömbbe,
és azt mondom: lesz olyan idő, amikor feltüntetik majd, hogy melyik cikk habilitált, ellenőrzött, de nem abban az értelemben, ahogy azt ma gondolnánk. Nem azt kell majd ellenőrizni, nem azt kell minőségi tanúsítvánnyal igazolni, hogy a cikket ember írta, hanem épp ellenkezőleg: azt kell majd igazolni, hogy nem nyúlt bele senki.
Arra ugyanis nagy tételben fogadnék, hogy míg a ChatGPT sok helyen „veszik állományba”, addig a cikkeibe sok helyen bele is nyúlnak majd, és kellőképp elfogulttá teszik majd. Így a „ChatGPT-alapú” cikk és a tisztán ChatGPT-cikk két külön műfaj lesz. Jó piaca lehet annak, ha valaki garantáltan tiszta ChatGPT-cikkeket ad. Már ha a fogyasztók jelentős része nem egyenesen a ChatGPT-hez fordul majd. Ennek is megvan az esélye. A ChatGPT nem véletlenül lett egyik napról a másikra hihetetlenül népszerű.
Apró, de fontos zárójel: olyan cikket is szemléztünk, ahol egy program épp arra hivatott, hogy felismerje a mesterséges intelligencia által írt cikkeket. Az ilyen programoknak nemcsak az oktatásban juthat szerep (ellenőrizheti, hogy egy dolgozat autentikus vagy ChatGPT-vel generált csak), hanem a másik oldalon, a médiafelületeken habilitálhatja, ellenőrizheti a ChatGPT cikkek tisztaságát. Garantálhatja, hogy az olvasott cikkbe nem nyúlt bele senki. Esetleg ezt megteheti a ChatGPT maga is.
Újabb bekezdésben tárgyalhatnánk,
hogy mi van akkor, ha a ChatGPT és más, konkurens mesterséges intelligenciák abból a szempontból is változtatnak a médiafogyasztási szokásokon, hogy az olvasó reggel nem nyit meg már egyetlen oldalt sem, egyszerűen csak rákérdez az M.I.-nál arra, amire épp kíváncsi. Ha eljutunk odáig, akkor ismét egy vízválasztóhoz érünk. Kiderülhet, hogy valóban igaz-e, hogy a sajtó csak azt mutatja, amire az olvasók kíváncsiak.
Vagy esetleg azt mutatja, amire az olvasót „nevelni” akarja. A mesterséges intelligencia ad egy esélyt arra is, hogy az olvasók egy része kibújjon a média befolyása alól, és maga alakítsa, mit fogyaszt aznap. Ahogy az egy réteggel máris megtörtént. Nem sokan, de talán egyre többen a nagy hírportálokon csak átkorcsolyáznak, hogy aztán értelmesebb elfoglaltságot találjanak maguknak a nap fennmaradó részére.
Visszatérve oda, hogy idővel a habilitált, ellenőrzötten tiszta ChatGPT-cikkek válhatnak fontossá.
Egészen addig maradhat ez így, míg a ChatGPT működését nem kezdik manipulálni maguk a tulajdonosok és fejlesztők.
Ez is bekövetkezhet, de mivel szétmanipulált platformokból és alkalmazásokból már Dunát lehet rekeszteni, felhasználói oldalról sem egy újabb, manipulált és kézi vezérelt alkalmazásra van igény, ezért egy ideig, vélhetően piaci szempontok miatt sem fenyegeti ez a ChatGPT-t.
Mindennek tetejébe olyan hír is érkezett, hogy a ChatGPT már a könyvpiacon is komoly dilemmákat vet fel. Személyesen ez érint engem a leginkább, íróként, de megint azt kell mondanom: alig várom, hogy elárasszák a ChatGPT-regények a piacot. A mesterséges intelligencia pontosan olyan változásokat hoz majd az írók, az irodalom életébe, mint amilyen változásokat hoz a médiapiacon.
Gondolhatnánk, hogy az újságírás és a könyvírás nagyon más műfaj, és ezt jól gondoljuk, alapesetben igaz is lenne, de a helyzet pillanatnyilag bonyolultabb, erre tehát külön posztban térek ki, most csak azt mondom: ahogy az újságírás esetén, úgy az irodalomban is egy lehetséges, sőt valószínű kimenet az – hadd legyek ismét alpári –, hogy „elválik a szar a májtól”. Engem az sem zavar, ha egy szép napon egy ChatGPT-analízis (hogy ez mi lenne, megírom majd) az én munkámat is a kukába küldené. Mármint például a regényeimet. Elmesélem majd, hogy ez miért nem zavarna egy cseppet sem.
Borítókép: Pixabay
még több mesterséges intelligencia
még több cw | mi írtuk
Nagyon felgyorsultak az események a ChatGPT körül! Ebben az esetben tényleg jó jósnak bizonyultál, és a jóslatod előbb bekövetkezett, mint gondoltuk. Újságírónak áll, és még ki tudja, mi mindennek. Érnek majd még bennünket meglepetések bőven. Már beindult egy verseny, és senki sem akar lemaradni.
A bejegyzés olvasása közben én is arra gondoltam, hogy az újságírás akár fölöslegessé is válhat – de mindenképpen át kell alakulnia -, mert az emberek majd a ChatGPT-hez fordulnak közvetlenül, és őt kérdezik meg arról, ami érdekli őket. Miért pörgessenek át oldalakat fölöslegesen? Célirányosan próbálnak majd hozzájutni az információkhoz, mert a felgyorsult világunkban egyre drágább lesz az idő.
S egy interneten keresgélő MI esetén határ a csillagos ég.
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan látod az írók helyzetét!
Azt el tudom képzelni és fogadni, hogy az anyaggyűjtésben rengeteget segíthet, de azt nem szeretném, hogy a kedvenc íróim helyébe lépjen!