A görög béka (Rana graeca Blgr.) | Alfred Brehm

A görög béka (Rana graeca Blgr.) | Alfred Brehm

köszönet az elődöknek

Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.

Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.

Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.

---

Európa mindegyik déli félszigetének megvan a maga sajátos barna békája,

amely részben a gyepi békához, részben pedig az erdei békához áll közel, s mindnyájan megegyeznek abban, hogy a torkuk sötét (szürke) és hogy testük középvonalában egy világos hosszsáv fut végig. A Pyreneusi-félsziget a hazája a gyepi békához hasonló, de annál kisebb Rana iberica Blgr.-nek, Észak- és Közép-Olaszországot, déli Svájcot és Dél-Tirolt lakja a Rana latastei Blgr., míg Görögországban, déli Dalmáciában, Hercegovinában, Boszniában és az Appeninekben a Rana graeca él, a legnagyobb termetű faj a három közül.

Erről az utóbbi fajról

báró Fejérváryné a következő megfigyeléseket közli: „Ennek az állatnak csak terráriumban figyeltem meg két példányát, melyek Szarajevo környékéről származtak. Mindenesetre a gyepi békához áll a legközelebb, de eltér tőle határozott kecsességével, könnyed mozdulataival és rendkívüli ugrótehetségével. Szellemi tekintetben a gyepi béka a görög béka mellett szinte renyhe állatnak mondhatól, legalább is az én két példányomon tett megfigyelések alapján.

E példányok rendkívül ijedőseknek bizonyultak, határozottan idegesek voltak, de azért olyan rakoncátlanul sohasem viselkedtek, mint pl. a kecskebéka, és az általam megfigyelt fajok közül az erdei béka mellett a legértelmesebbnek bizonyult…

s szellemileg

inkább az erdei, mint a gyepi békára emlékeztet.

Hogy ez a megállapítás vajjon általános érvényű-e, azt nem tudom megmondani, mert hiszen minden további nélkül nem lehet két példányomon tett tapasztalataimat általánosítani.”

„A két állat minden félénksége és óvatossága ellenére is eléggé bizalmasnak bizonyult, természetesen csak akkor, ha közelükben semmiféle hevesebb vagy váratlan mozdulatot sem tettünk.

Amint kivettük őket abból a bádogdobozból, melyben az utat Szarajevótól Budapestig megtették… és elhelyeztük őket az akváriumban, még aznap ettek a nekik adott puhább testű lisztkukacokból. A lisztkukacot pincettával raktuk a mohába magukat az orruk hegyéig beásott állatok elé s ott hagytuk; alig kezdett az áldozat mozogni, békáink azonnal megragadták és lenyelték. Rendkívül falánk teremtések voltak, minden egyes étkezésre megettek két-három lisztkukacot, néha naponként kétszer is.

Természetesen közben-közben böjtnapokat is tartottak. Véges-végig eléggé elevenek és éberek voltak, a nélkül azonban, hogy a terrárium üvegfala felé való haszontalan ugrándozásra túlságosan sok erőt fecséreltek volna… De megfogni sohasem lehetett őket; ezirányú kísérletet vagy valami váratlan mozdulatot téve megriadtak, hihetetlen ugrásokat tettek s e közben náhányszor a terráriumból is kiugrottak. Ilyenkor sok fáradságba került ismét megfogni őket, mert hatalmas ugrásokkal csakhamar eltűntek a bútorok között.”

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több béka