Az erdei béka (Rana agilis Thos.) | Alfred Brehm
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: Az erdei béka (Rana agilis Thos.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
Az erdei béka gyengéd alkatú,
karcsú állat, melynek legfelötlőbb ismertetőjelei feltűnően hosszú lábai és hegyes orra. Teste hossza 5.5–7 cm, a lábaié pedig 10.5–12.5 cm, de akadnak, pl. Bécs környékén, 8–9 cm hosszú példányok is. Ha az állatot kézbe vesszük és hátulsó lábait az oldalak mentén előre hajtjuk, azt fogjuk tapasztalni, hogy az alszárt a lábközéptől elválasztó lábtőízület mindig túlér az orr hegyén.
Dobhártyája majdnem olyan nagy, mint a szeme és ehhez nagyon közel esik.
Halántékfoltja nagyon sötét, eddig a foltig fehér sáv húzódik az orr hegyétől a felső ajak mentén, a felső és alsó ajak sötétbarnán foltozott, a hátulsó lábaik szabályosan harántul sávozottak, a torok és has tejfehér, de a hasoldal színe hátrafelé krémsárgába megy át s itt már nem foltos.
Színe változhatik környezete szerint is.
Így Werner azt tapasztalta, hogy a tápláléka után fényes nappal is járó állat színe a száraz talajon nagyon világos, majdnem szürkésfehér, a vízben és sötét helyen ellenben sötét csokoládébarna lehet.
Belső szerkezete
tekintetében is igen tetemesen eltér a többi barna békától. Így a hímnek nincs belső hangzacskója, míg a gyepi és mocsári békának van ilyen szerve a bőr alatt, az alsó állkapocs zuga mögött. Azonban hangot azért tud adni, mint azt Thomas, Fatio és Leydig egybehangzóan megállapította. A hím csirasejtjei a gyepi békáéhoz hasonlítanak, ellenben tetemesen eltérnek a mocsári békáétól, melyhez pedig általános szabása tekintetében jobban hasonlít.
Az erdei béka gyakori majdnem egész Franciaországban, Jersey szigetén, Nyugat- és Dél-Svájcban, Észak- és Közép-Olaszországban; Bécs környékén gyakoribb a két másik barna békánál,
előfordul azonkívül Tirolban, Stájerban, Karinthiában, majdnem az egész Balkánon, Kis-Ázsia északnyugati és Tarnszkaukázia nyugati részén s a Talis vidékén a Kaspi-tó délnyugati partján. Nálunk dr. báró Fejérváry Géza szóbeli közlése szerint a lomberdőségekben mindenütt gyakori, azonkívül kertekben, réteken és füzesekben is.
A magasabban fekvő pontokon
együtt él a gyepi békával, de a még magasabban fekvőkön ez utóbbi helyettesíti. Viszont a lapályokon és a dombvidékeken a mocsári békával él együtt, ámbár ez utóbbi egyes tartózkodóhelyein (rétek, füzesek) csak kis százalékban fordul elő. Általában véve a lapályok rétjeinek és erdeinek állata s a magasság felé csak 1300 m magasságig hatol fel. Észak felé, Lönnberg szerint, Svédország déli részéig terjedt el.
Werner
az erdei békát Alsó-Ausztriában a Dunától északra és délre egyaránt megtalálta mindenütt, a Wiener-Waldban csak úgy, mint az Alpesek előhegyeiben. Megtalálta lomb- és tűlevelű erdőkben, réteken, vágásokban, elhagyott kőfejtőkben, mély, barlangszerű homokgödrökben s megtalálta agyagosfenekű pocsolyákban egész nyáron, a Bombinator pachypus társaságában.
Rendesen rövid, alacsony ugrásokkal halad tova, de ha üldözik, 2 m hosszúakat és 1 m magasakat is ugrik, azonban hosszabb kergetésre elfárad és a száraz lomb között iparkodik elbújni, melynek színéhez hátának színe feltűnően hasonlít.
Egyébként a németországi példányok életmódjáról való ismereteink még nagyon fogyatékosak.
Nászának ideje,
Thomas szerint, 6–7 héttel későbben van, mint a gyepi békáé, Bécs környékén azonban ezzel együtt már március végén és április elején lerakja petéit és néha már februárban kinn látható a szabadban.
Hangja, Méhely szerint, a mocsári békáéhoz hasonló egytagú, rövid, de gyorsabb ütemű kattogás. A hím hangja tompább s körülbelül így adható vissza: ko-ko-ko-ko-ko-korrr-korrr-korrro. A nőstény hangja magasabb, lágyabb és gyorsabb lökésű.
Az állatok nászuk végeztével elhagyják a vizet s a következő tavaszig némák. Petéit, de l`Isle szerint, mély vízbe rakja le. Kisebbek, mint a gyepi békáéi, de számuk nagyobb, színezetük is eltérő. A júniusban már teljesen kialakult fiatal béka 1.5–2 cm hosszú.
Életmódjáról Lataste F. a következőket írja: „A nász idején kívül sohasem található a vízben, legföljebb akkor menekül oda kétméteres ugrásokkal, ha véletlenül megriasztották. Ha egyszer a vízben van, akkor is szívesebben tartózkodik a vízinövények levelein, mint a nedves elemben magában.
Táplékéka
rovarok, melyeket röptükben nagy ügyességgel fogdos el. Október folyamán visszavonul téli pihenésre, a nőstények levelek alatt, vén facsonkokban, sziklahasadékokban, a hímek a mély vizek iszapjában töltik el ezt az évszakot. Az utóbbiak nyáron is kevésbbé messze távoznak el a víztől, mint a nőstények.”
Sokkal bővebb ismertetést ad az állat életmódjáról báró Fejérváryné. „Az erdei béka, írja, egyike a legjobban ugró európai békáknak, s ebben a tekintetben csak a nála sokkal nagyobb s hasonlóképpen rendkívül hosszú hátulsó lábakkal megáldott tavibéka mulja felül.
Ha az erdei béka a szabadban valamitől megriad, hosszú ugrásokkal old kereket és a lomb alatt, bozótban iparkodik rejtekhelyet találni.
Gyakran ez is ahhoz a gyepi béka tárgyalása során már ismertetett fogáshoz nyúl, hogy egy-két hosszú ugrás után hirtelenül lelapul a földre és mozdulatlanul ott marad, s néha neki is sikerül ilyen módon megmenekülnie ellensége elől…
Az olyan példányok,
melyek víz partján tartózkodnak, üldöztetve esetleg ezt a nedves elemet is felkeresik, azonban ebben egyáltalában nem érzi olyan jól magát, mint közeli rokona, a gyepi béka. A szabadban a párzási időn kívül is a vizek partján tartózkodó állat, ha menekülés közben arra szánja magát, hogy a vízbe ugorjon, nem marad abban – a fenékhez lapulva vagy a fölött úszik tova – oly sokáig benne, mint a gyepi béka, mely ilyenkor is valódi vízlakó békának bizonyul.
A két békafaj közt megnyilvánuló ezt a különbséget fogságban tartott példányokon is megfigyeltem.
Míg a gyepi béka
ugyanis gyakran tartózkodik a vízmedencében vagy megijesztve abba menekül bele… az erdei béka hasonló viselkedését sohasem figyelhettem meg. Ez csak tévedésből ugorhatik bele a medencébe, és iparkodik is abból a lehető leggyorsabban ismét kijutni.
Egy fiatal példány, amely nemrégiben terraakváriumunk medencéjébe ugrott és abból érthetetlen módon nem tudott kimászni, pár órán belül bele is veszett a vízbe.
Természetesen eszem ágában sincsen, hogy ezt a véletlen esetet általánosítani akarjam, de annak mindenesetre a bizonyítéka, hogy az erdei béka általánosságban nem tartozik a vízszerető fajok közé és a párzási időszakon kívül nem is szokott a vízben tartózkodni.
A gyepi béka az akváriumban,
ha megijesztik, rögtön a vízmedencébe menekül és még akkor sem iparkodik másik búvóhelyet keresni, ha ott tovább is zavarják, hanem a vízben úszkálva igyekszik másik helyet kikeresni magának.
Egészen másképpen viselkedik az erdei béka. Az ő életében még a fogságban sem játszik a vízmedence semmiféle jelentősebb szerepet sem, kivéve a párosodás idejét, és éppen azért tájékozódó érzéke nem is vezeti abba a irányba, amerre a medence van.
Ha a ketrecben megijed valamitől, más helyre menekül, esetleg növények alatt keres búvóhelyet és csak a végső szorongattatás esetében, vagy mint már említettem, véletlenül kerül bele a vízbe, de azonnal iparkodik is kijutni előle.
Ez a temészete azonban alapjában megváltozik a párzás időszakában, mert ilyenkor ez is éppen annyira otthon van a vízben, mint a többi, petéit szintén a vízbe lerakó faj.”
„Az erdei békát a fogságban
megfelelő ápolás mellett könnyen el lehet tartani, annak ellenére is, hogy a táplálékot kezdetben éppen úgy, mint a legtöbb frissen befogott béka, nem akarja elfogadni… A fogságban az ember iránt egy idő múlva éppen olyan bizalmassá lesz, mint a mocsári béka.”
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több béka
Egyik szebb, mint a másik. 🐸🐸🐸