SZÍVLAPÁT
ChatGPT kontra újságírók és Google
Berosált a Google a ChatGPT népszerűségének láttán. Joggal. Mi meg kicsit szomorkodunk, hogy nem élesedett az új weboldalunk már decemberben. Amikor kijött az első hír a ChatGPT-ről 2022-ben, rögtön rávetettük magunkat a témára, és vérmes terveket szőttünk. Akkor mi sem gondoltuk még, hogy ilyen hamar ennyire népszerű lesz. Így most úgy tűnhet, csak kullogunk az események után.
Sok mindent ír át majd a mesterséges intelligencia a következő 5 évben. Úgy gondolom, hogy
az újságíróknak is főhet a fejük.
Nagyjából ők azok, legalábbis jelentős részük, akik igyekeznek „megfikázni” a ChatGPT teljesítményét. Persze értem, de azért – köztünk szólva – szánalmas. Ez a középszer fanyalgása olyasmi miatt, ami egyértelművé teszi majd sokak középszerűségét, ami jelentősen csökkenti a fontosságukat; nem mintha ez a „fontosság” eddig érvényes lett volna.
A legtöbb újságíró által írt cikket már most is nehéz megkülönböztetni a ChatGPT cikkeitől.
És ez szerintem így van rendjén, legalábbis a ChatGPT irányából nézvést.
Nem véletlenül fejlesztenek olyan programot is, ami felismeri, ha egy cikket mesterséges intelligencia írt. Merthogy már most sem mindig szúrjuk ki az MI-cikkeket. De ez nem az MI bűne. Tessék olyat írni, ami magán viseli egy létező, és kétségtelenül kreatív elme kézjegyét.
A mesterséges intelligenciát felismerő programról szóló cikket szemléztünk a napokban mi is.
Mesterséges intelligenciát kereső program is van
Az elmúlt években egyre-másra jönnek létre olyan programok, amelyek képesek mesterséges intelligencia segítségével szövegeket, képeket, videókat, hangokat módosítani és generálni. Ezzel párhuzamosan egyre nagyobb az igény az olyan alkalmazásokra, amelyek felismerik, ha egy fájlt egy MI hozott létre.
A mesterséges intelligencia térhódítása néhány csoport számára rendkívül kellemetlen lesz, de nekem nem fáj, sőt.
Mi mást is mondhatnánk tehát a ChatGPT-re, mint azt: Pfúj!
Olvastam egy telexes cikket, ahol visszatérő elem volt, hogy a ChatGPT csak olyat tud, ami ott van a Google-ban is. Na persze. Csak nem nekem kell válogatnom a találatok között, nem nekem kell rendeznem, összefüggő szöveget gyártani belőle és a többi. Az újságíró persze nyugtathatja magát ezzel, mert semmi másban nem érdekelt, minthogy továbbra is abban a szerepben lehessen, amiben eddig: ő megmondja, megfontoskodja, megtapossa – kicsit vagy nagyon, ahogyan például 10 éve már naponta Elon Muskot (míg ugyanakkor éveken át ki sem látszott Mark Zuckkerberg farzsebéből). Osonkodva jegyzem meg: a ChatGPT fejlesztésének egyik befektetője szintén az „undorító” „szélhámos”, a mindenkit mindig átverő Elon Musk.
Ugyanezt egy olyan profitorientált cég, mint amilyen a Google, természetesen nem teheti meg.
Ott már nem szerepekről van szó, nem a sérülékeny önérzetről, nem a nettó pfujolásról, hanem pénzről. Itt már nem segít, ha valaki látványosan – ha kell, ha nem – prüszköl. És mit ad isten, míg az újságírók némi feszengéssel bár, de eljátsszák a nagy „hátradőlést”, a „nincs itt semmi látnivaló” rítusát, addig a Google szinte lefagyott a ChatGPT minden rekordot megdöntő népszerűségétől. Joggal. És most hirtelen előrukkoltak valamivel, hogy felvegyék a versenyt.
A Google fejlesztéséről a HVG írt részletesebben (köszönet a találatért Sasszemnek).
Mindig is irritált a fanyalgás kultúrája, mert valójában ennél barbárabb, kulturálatlanabb aktus kevés létezik. Minden családban van ilyen figura, aki garantáltan „beleköp a levesbe”;
esküvőn biztos előhozakodik valami kényelmetlen emlékkel, biztos felemlegeti a menyasszony előző pasiját, karácsonyi vacsorán a világ legjobb bejglijén is talál egy hajszálrepedést, és ezt „viccesen”, „mókázva”, „szellemesen” szóvá is teszi
, míg pontosan tudja, hogy ezzel kést döf a háziasszony szívébe. Minden kocsmában van ilyen hőzöngő, aki képtelen nem beledumálni egy élvezetes beszélgetésbe. Ó, láttam én már ilyenek miatt nem egy, és nem kettő bunyót is. Ha ilyenek a családjaink meg a kocsmáink, miért ne volnának mások a portáljaink?
Ez valójában ellenkultúra,
amit valami okból tömegek vesznek be, tömegek tekintenek mércének, de azt remélem, hogy a mesterséges intelligencia úgy söpör majd át ezen az ellenkultúrán, akár a cunami. A kivagyiság visszaszorul majd a családba és a kocsmába. Mondanám: oda, ahová való – de ez oda sem való. Nem véletlen, hogy jobb kricsmikből hamar ki is utálják a minden asztalnál fanyalgással és okoskodással seftelő szerencsétleneket.
Ne feledjük: a ChatGPT pillanatnyilag egy többé-kevésbé statikus intelligencia,
vagyis csak abból főz, amit a felhasználók kérdésein, reakcióin keresztül tanulhat, de még nincs összekötve az internettel. Most egy nagy, szinte tökéletesen elszigetelt „vízfej”, és ha például James Joyce születésének évfordulóján linkeket kérek tőle, nem adhat linkeket. Nem tudhatja, mi történt tegnap, volt-e valahol felolvasás, hirdettek-e meg bármit másnapra.
Előbb-utóbb azonban rákötik az internetre – remélem, mihamarabb –, s attól fogva percre pontos infói lesznek az ég egy adta világon mindenről, és nem csak tőlünk, hanem az internet szakadatlan infóáradatából is korlátlanul tanulhat. Na akkor jön majd el a nagy „hadd el hadd” ideje. Nem lesz olyan portál, olyan újságíró, aki a ChatGPT-nél gyorsabb volna. És én ezt alig várom.
Miért nincs ezzel semmi baj?
„Elválik majd a szar a májtól.” Csak az tud életben maradni, aki valóban innovatív, annak pedig, ami és aki csak annak adja el magát, reszeltek. Nevetségessé válik a ChatGPT vagy más mesterséges intelligenciák árnyékában. Valójában az történik majd a legtöbb helyen, mint a hátsó sorban puskázó diákkal. Sokan használják majd a ChatGPT képességeit, ad abszurdum irathatnak vele olyan cikket is, ami a ChatGPT kritikája. Mindezt némi retusálás után eladják majd „sajátnak”. Csodaszép lesz – és senki sem veszi majd észre.
Bár a laptulajdonosok hamar rájönnek majd, hogy ChatGPT-vel egyetlen ember 10-20 újságíró munkáját végezheti el, és ugyan miért fizessen olyasmiért, amit megkaphat ingyen vagy a korábbi költség töredékéért.
Egy okos laptulajdonos 5 év múlva csak a valóban kreatív állományt tartja meg, a többiek mehetnek blogot írni
a Facebookra vagy az épp aktuálisan leginkább futó platformra, hogy influenszerek vagy youtuberek legyenek, esetleg mehetnek kenyeret sütni egy pékségben. Hogy valójában mennyire kisstílű ez a sajtóközeg, mi sem jellemzi jobban: ünnepelniük kellene, hogy „napok kérdése” csak, és megszabadulhatnak temérdek kuli melótól, és foglalkozhatnak mindazzal, amit viszont egy mesterséges intelligenciára nem lehet rábízni. Belevethetik magukat valóban innovatív, kreatív működésimódokba. Hja, csak ahhoz ténylegesen innovatív emberek kellenek. Hát ez valóban kellemetlen. Innovatív főből pedig kábé ezredannyi van, mint azt pillanatnyilag hisszük. Ez van.
Hajrá Cseti!
még több Szívlapát
még több Centauri
Kíváncsi leszek, hogy milyen jósnak bizonyulsz. Legyen igazad!
Igazam lett 🙂 Máris – majd hozok egy cikket erről!
Jöhetnek az új Interpress Magazinok! 🙂
A tényfeltáró újságírás, mint a szakma csúcsa (szerintem), mi a véleményed?
A MI a tárolt adataival részben talán segítheti azt a sziszifuszi munkát, amit a tényfeltárók végeznek…