Az ősz legszebb éjszakája: szarvasbőgés és nektárbárok

Ez volt az ősz legszebb éjszakája: szarvasbőgés, fénycsapdák és nektárbárok

KERT ÉS VADON


Még ha minden rendben, kényszerű szünetek nélkül ment volna 2023-ban, akkor is csak kapkodnám a fejemet, hogy mikor mit írjak meg. Rendben, volt már ilyen korábban is. Igen, nem jellemző rám, hogy unatkozom, és az sem jellemző, hogy ne történne velem vagy a birtokon valami. Gyakran nem is akármi! De azért nem lódítok nagyot, ha azt állítom: 2023 így is kiemelkedő.

Lábadozásom ellenére szeptembertől már – amikor úgy éreztem, valamivel több erőm van – próbáltam, amennyire csak lehet, intenzíven beleállni a birtok faunájának további felmérésébe, különös tekintettel a rovarokra, azon belül is a nappali és az éjszakai lepkékre.


Látszólag csak egy deszka, de ez valójában az Angolkert nagykapujának faváza, átitatva nektárral. Tarka legyek, darazsak, és itt épp egy Atalanta lepke. | Fotó: Centauri

Azt már tudjátok, hogy idei újításom

a nektárbár,

amivel főként nappali lepkéket és más rovarokat csábítottam egy kis fotózásra és felmérésre, és nem mulasztom el azt sem, hogy a nektárbárokról beszámoljak, azért sem, mert nemcsak érdekes fajok kerültek elő, hanem több ezer lélegzetelállító fotó és videó készült a nektárbárokról.

Talán meglepő, de a nektárbárokra nem nappal ment a legtöbb lepke. Nappal inkább a darazsak vitték a prímet, éjjel viszont gyakran csoportosan szállták meg az éjjeli lepkék. Fajonként változó, hogy mivel lehet becsalogatni egy lepkefajt, az egyiket inkább nektárral és annak illatával, esetleg feromonokkal, a másikat meg inkább erős fénnyel.

Ezért a jobb hatékonyság érdekében a nektárbárok mellett gyakran kutattam az éjjeli lepkéket fénycsapdával is, ami egy fehér lepedő volt az Angolkert Nagykarámra (nyugatra) néző kerítésén két darab százötven wattos refivel megvilágítva.


Fénycsapda az Angolkert délnyugati sarkán alkonyat után. A fotót az Őskökényes széléből lőttem. | Fotó: Centauri

Ez tökéletes helyszínnek tűnt

– és annak is bizonyult – minthogy az átvilágított lepedő az Angolkert magasfüves mézelő zónájából és bokrosaiból épp úgy vonzotta a jószágokat, mint a mezőről, az Őskökényesről vagy a Kiskarámról.

Egészen valószínűtlen szeptemberünk volt. Gyakorlatilag végig színtiszta nyár. Nem indián nyár, hanem nyár. Kicsit fáradtabb, mint augusztusban, de ez csak annyi jelentett, hogy harminc fölé ritkán ment a hőmérséklet. Száraz volt, meleg, igazi mediterrán szeptember. Isztrián se volt jobb idő. Ennek megfelelően jelentős haladékot kaptam, mert az enyhe éjszakák legalább egy hónappal megnyújtották a vizsgálatok idejét.


A csalánevő tűzmoly is új faj, legalábbis 2023-ban regisztráltam, bár feltehetően itt volt korábban is. Szeptemberben bő tíz napon át őrült rajzása volt, talán százezres nagyságrendet is elérték azokban a hetekben a birtok területén. Ez a példány a fényre jött, de szívogattak a nektárbárokban is. | Fotó: Centauri

Körülbelül három héten át folyamatosan folytak a vizsgálódások és fotózások. A reggel és a délelőtt relatív hűvösségük miatt kevéssé voltak jók, ezért inkább ilyenkor pihentem én is.

  • A nappali fotózások általában tizennégy órától tartottak tizennyolc óráig.
  • Az éjszakai vizsgálatok (kiegészülve a fénycsapdával) alkonyattól hajnali kettőig.

Éjszakánként körülbelül óránként mentem ki ellenőrizni a nektárbárokat és a fénycsapdát, aztán vissza a házba, letöltöttem a fotókat és videókat, szerkesztés, esetleg egy tea vagy egy kávé, és vissza az udvarra.


Indusztriális hangulatú éjjeli felvétel valamelyik földibagoly fajról az Angolkert nagykapuján. | Fotó: Centauri

Csodálatos hangulata volt ezeknek a cirpegős, enyhe éjjeleknek. És mivel távolról is látszott a fénycsapda, gyakran már húsz méterről is éreztem a legközelebbi nektárbár illatát, balzsamos és bársonyos volt a levegő, egészen expedíciós hangulatban telt a szeptember. Ehhez járult hozzá, hogy a hó közepétől beindult a szarvasbőgés is.

Özönlöttek az új fajok, ezrével töltöttem le a képeket és videókat, jöttem-mentem az éjszakában, míg harsogtak a gímbikák. Mindez együtt lunátikus, hipnotikus hatású fluidumba vont engem és az egész szeptembert.

Van egy olyan felvételem, amely a fénycsapdánál gyülekező csalánevő tűzmolyokat mutatja, míg a háttérből jól hallani a bőgést, különösen a felvétel végén. Leginkább ez a felvétel adja vissza 2023 őszének hangulatát a birtokon. Fogadjátok szeretettel, és várjátok türelemmel, míg meghozom az őszi felmérések eredményeit.

Azoknak, akik támogatták a rezervátumot, külön köszönet!            


Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’   

még több “Kert és vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több szarvas

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

6 hozzászólás

  1. A videó elején is hallani a bőgést! 🙂

    Pusztán a fény tartotta ott a lepkéket a lepedőn, vagy az is át volt itatva valamivel, ami vonzó lehet a számukra?

  2. Különlegesek ezek a bagolylepkék, éjszakai bulizók. A szárnyak mintázata, színe nagyon hasonló, nehezen határozhatók. Nálam egy fűbagoly betévedt a lakásba is, de örültem, mert fotózhattam.

    1. Author

      Van is szép számmal olyan új faj, amiről csak azt tudom, hogy új – meghatározásra várnak.

  3. Micsoda ötlet- varázslatos az egész.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük