A világ legudvariasabb lényei a ludak!
Sokan tudják, hogy a ludak egyáltalán nem ostobák. Arról is sokan hallottak, hogy milyen tökéletes az együttműködésük. Nemcsak aerodinamikai ismereteik tökéletesek , hanem azt is tudják: nem elég hosszútávú vonulásnál felvenni a V-alakot, de az alakzat élén haladót időről időre fel kell váltani. Nincs is zsörtölődés, ha az élen álló elfárad.
Amit viszont szinte senki sem tud, hogy a ludak a világ legudvariasabb lényei. Egy lúd mindig köszön. Nem egyszer éltem egy háztartásban velük, de olyan nem fordult elő, hogy ne köszöntek volna.
Ha egy nap negyvenszer vágtam át az udvaron, ők negyvenszer köszöntek. Hozzám jöttek és szabályosan meghajoltak. Tudjátok, mi a legszebb? Ha valaki sokszor hagyja viszonzatlanul a köszönésük, felkerül egy listára. Attól fogva a ludak nem köszönnek, sőt, úgy néznek az illetőre, mint a kapcarongyra… És milyen igazuk van!
Osszátok meg másokkal is – hátha tanulhat ebből még valaki.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több madár
még több blog
Ó, de jó! 🙂
Lehet, hogy ezzel elkezdődött a ludis történetek költözése is a régi oldalról?
Még emlékszem:
“2017 június elsején érkezett hozzám négy kisliba.”
Aztán csak ketten maradtak 😥 : Anser és Gerda. Akik egyszer csak szülők lettek. 🙂 Mennyit izgultunk, amíg Gerda a tojásokon ült! S végül szomorúan vettük tudomásul, hogy majd’ másfél év után eljött a búcsú ideje.
Ugye, átköltöznek ide majd ők is szépen sorban?
Hat éve! Milyen szép idők is voltak, vajon mi lett velük? (költői kérdés)