đ Rudolf Ă©s a nĂ©phit | sztori
Rudolf arra gondol: âIsmĂ©t egy hiedelem, minek az Ă©gvilĂĄgon semmi alapja. Mi cĂ©lbĂłl is inna a pintyĆ onnan, ahol grĂĄnĂĄt van a patakban? Honnan is tudhatnĂĄ, hol van az? Ăs egyĂĄltalĂĄn: tudhat-e a grĂĄnĂĄtrĂłl egy pintyĆke? NyilvĂĄn nem, amint a zafĂrrĂłl, rubinrĂłl, semmifĂ©le drĂĄgakĆrĆl nem tudhat, legfeljebb a kendermagrĂłl egy kevesetâ â gondolja a grĂłf a bennfentesek visszafogott gĆgjĂ©vel, ahogy a pĂłrnĂ©ppel szokĂĄs diskurĂĄlni, ha mĂĄr egyszer elkerĂŒlhetetlen.
 GrĂłf Ășr! Nem tudom, minek magĂĄnak grĂĄnĂĄtos kĆ, de ha azt akar mindenkĂ©pp, akkor a pintyĆkĂ©t figyelje.
â MifĂ©le pintyĆkĂ©t? â kĂ©rdezi Rudolf Portestein gyanakodva, mert tudja mĂĄr: a hegyvidĂ©ken semmi sem az, aminek lĂĄtszik.
â HĂĄt azt, aminek borvörös a melle, Ă©s Ășgy Ă©nekel, mintha a csĆrĂ©bĆl tiszta vĂz buzogna. Ahol Ć iszik, grĂĄnĂĄtkövet leginkĂĄbb ott talĂĄlhatni â mondja Ljuba, a vadĂĄszmester a bennfentesek visszafogott gĆgjĂ©vel, ahogy a jöttmentekkel szokĂĄs diskurĂĄlni.
Rudolf arra gondol:
âIsmĂ©t egy hiedelem, minek az Ă©gvilĂĄgon semmi alapja. Mi cĂ©lbĂłl is inna a pintyĆ onnan, ahol grĂĄnĂĄt van a patakban? Honnan is tudhatnĂĄ, hol van az? Ăs egyĂĄltalĂĄn: tudhat-e a grĂĄnĂĄtrĂłl egy pintyĆke? NyilvĂĄn nem, amint a zafĂrrĂłl, rubinrĂłl, semmifĂ©le drĂĄgakĆrĆl nem tudhat, legfeljebb a kendermagrĂłl egy kevesetâ â gondolja a grĂłf a bennfentesek visszafogott gĆgjĂ©vel, ahogy a pĂłr nĂ©ppel szokĂĄs diskurĂĄlni, ha mĂĄr egyszer elkerĂŒlhetetlen.
EzĂ©rt aztĂĄn örĂŒl is, hogy ezt nem neki kell kimondania, megsĂ©rtve az amĂșgy is lobbanĂ©kony vadĂĄszmestert.
â Mit hordasz itt össze, Ljuba, az isten ĂĄldjon meg! â perel LjubĂĄval Anna, a felesĂ©ge. â Mintha nem te volnĂĄl itt a vadĂĄszok feje. Nem csoda, ha ritkĂĄn jut az asztalra zerge.
â Asszony, vigyĂĄzz a szĂĄdra!
â Eszembe sincs! â kiĂĄlt Anna. â MĂ©g a vĂ©gĂ©n az Ă©n lelkemen szĂĄrad, ha a mi gyönyörƱ grĂłfunk naphosszat a pintyĆt lesi mindhiĂĄba.
A grĂłf összerĂĄndul, mikor Anna gyönyörƱnek mondja Ćt.
âTĂĄn mĂĄr az egĂ©sz hegy tudja, hogy a legnyomasztĂłbb Ă©jeken nĂ©ha bizony meglĂĄtogatom ezt az asszonyt?â Ugyanakkor az ijedtsĂ©gnĂ©l is nagyobb a hiĂșsĂĄga, nem kevĂ©sbĂ© a csodĂĄlata: âMily bĂĄtor nĆ, hogy veszi a bĂĄtorsĂĄgot az ura elĆtt gyönyörƱnek nevezni engem!â
Ljuba meg sem rezzen, csak a pintyĆ-kĂ©rdĂ©s foglalkoztatja.
â Na, ha egyszer ekkora nagy okos lettĂ©l, mondd meg, honnan tudhatni, hol a grĂĄnĂĄtkĆ?
A grĂłf mĂĄr szinte hallja is a felvilĂĄgosult vĂĄlaszt: âNem mutatja azt semmi, s ha mĂ©gis, akkor legfeljebb nĂ©hĂĄny földtani alakzat, semmi mĂĄs.â
Anna viszont megtörli a kezĂ©t, nagy komolyan az asztalhoz ĂŒl Ă©s Ljuba szemĂ©be nĂ©z.
â DrĂĄga uram, ugye csak trĂ©fĂĄlsz?
â Nem Ă©n! â rikkant Ljuba. â Mondd meg tĂŒstĂ©nt, ha jobban tudod mĂ©g nĂĄlam is.
â Rendben â vĂĄlaszolja Anna. â A grĂĄnĂĄtkövet nem a pintyĆ, hanem a bĂșvĂĄrrigĂł mutatja meg.
A grĂłf önkĂ©ntelenĂŒl is a fejĂ©hez kap.
âĂ, milyen halovĂĄny e vidĂ©ki plebsz pallĂ©rozottsĂĄga! Te jĂł Ă©g, mit keresek Ă©n itt?â
â Köszönöm a vendĂ©glĂĄtĂĄst, kĂ©sĆre jĂĄr, ideje hazatĂ©rnem â mondja.
â Ne! â kiĂĄlt Ljuba. â Meg ne sĂ©rtsen minket! Nyugodjon meg, nem vitatkozunk az asztalĂĄnĂĄl, csak trĂ©fĂĄltam. Anna igazat szĂłl, tĂ©nyleg a bĂșvĂĄrrigĂłt kell keresni, ez evidencia, csak gondoltam, prĂłbĂĄra teszem az asszonyt.
Mondani se kell, Rudolf Portestein ettĆl mĂĄr nem lesz nyugodtabb, s a vĂ©lemĂ©nye se vĂĄltozik a pĂłr nĂ©p pallĂ©rozottsĂĄgĂĄrĂłl.
â No, mĂĄr csak annyit fƱznĂ©k hozzĂĄ, mielĆtt enne â mondja Ljuba â, hogy ne akĂĄrmikor nĂ©zze a bĂșvĂĄrrigĂłt, mert az mindig kövön ĂŒl, akĂĄrhĂĄnyszor felugrik a vĂzbĆl, mindig kövön. Hanem azt lesse, melyiken sĂŒtkĂ©rezik hajnalban. AztĂĄn, ha ez megvan, a napozĂłkĆ folyĂĄsirĂĄnnyal ĂĄtellenes oldalĂĄn ĂĄsson a kĆ alĂĄ, s ott lesz magĂĄnak a gyƱrƱbe valĂł grĂĄnĂĄtkĆ.
Måsnap a gróf felnyergeltet két nagytöböri lovat.
Ălelemmel, fegyverekkel Ă©s lĆszerrel felmĂĄlhĂĄzva ĂĄtkel hĂĄrom hegyen, hogy a leghĂresebb grĂĄnĂĄtos patakhoz menjen. GrĂłf lĂ©tĂ©re szigorĂșan egyedĂŒl, mert Ășgy vĂ©li, jobb, ha senki sincs jelen a kutatĂĄsnĂĄl, mert mĂ©g a vĂ©gĂ©n, ha talĂĄlna valamit, a dolognak hĂre kĂ©l, s a lelĆhely ebek harmincadjĂĄra jut.
A grĂłf napokig kutat, de nemhogy aranyat vagy zafĂrt, grĂĄnĂĄtot sem talĂĄl, mĂ©g egy törött grĂĄnĂĄtot sem. A tizenkettedik nap reggelĂ©n mĂĄr a visszaindulĂĄsĂĄt tervezi, mikor is szemĂ©be ötlik egy rĂ©sz, ahol a patak kibĂșjik az erdĆ alĂłl, s a napsĂŒtötte tisztĂĄsra kanyarodik, a meder kellĆs közepĂ©n ĂĄllĂł kövĂ©r kĆ tetejĂ©n pedig madĂĄrforma ĂĄrnyĂ©k gubbaszt.
Mikor lĂĄtcsĆvel is szemĂŒgyre veszi,
megĂĄllapĂtja, nem madĂĄrforma ĂĄrnyĂ©k az, hanem egy madĂĄr maga, mĂ©ghozzĂĄ egy bĂșvĂĄrrigĂł. S nem gubbaszt, hanem a napsĂŒtötte kövön melegedik. A grĂłf mosolyog, eszĂ©be ötlik Anna Ă©s Ljuba. âJaj, mi mindenrĆl van errefelĂ© tarthatatlan tĂ©zis a vilĂĄgnak s a termĂ©szetnek csudĂĄs dolgairĂłl!â â Ărja este a naplĂłba, holott miutĂĄn a rigĂł elrepĂŒl, merĆ kĂvĂĄncsisĂĄgbĂłl a grĂłf a kĆhöz megy, Ă©s a kĆ alĂĄ ĂĄs, a folyĂĄsirĂĄnnyal ellentĂ©tes oldalon, Ă©pp oly mĂłdon, amint Ljuba a vacsorĂĄn tanĂĄcsolta. Ăs lĂĄssunk csodĂĄt, a mĂĄsodik prĂłba utĂĄn grĂĄnĂĄtok tucatjait adja a laza ĂŒledĂ©k. KĂ©t nappal kĂ©sĆbb korahajnalban kiĂŒl a partra Ă©s szĂ©gyenszemre a bĂșvĂĄrrigĂłt lesi.
TalĂĄl is egyet nem messze a Kis TöbörtĆl. A grĂłf meg sem vĂĄrja, hogy a didergĆ madarat ĂĄtjĂĄrhassa a meleg, rögtön a kĆhöz trappol Ă©s vad kutatĂĄsĂĄba fog. Nem sokat kell kutatnia, mĂĄr az elsĆ prĂłba akkora grĂĄnĂĄtot ad, amekkorĂĄt otthon a fĆhercegnĂ© nyakĂ©kĂ©ben sem lĂĄtott mĂ©g. Rudolf Portestein â mint mindig, ha az igazĂĄra rĂĄcĂĄfol az Ă©let â erĆsen rĂĄncolja a homlokĂĄt, s egyfajta bĂșskomorsĂĄg lesz ĂșrrĂĄ rajta, ahelyett, hogy a pompĂĄs grĂĄnĂĄtkĆnek örĂŒlne. Mivel Ă©lelme elfogyott, vadat nem ejtett, kĂ©nytelen leereszkedni a vadĂĄszhĂĄzhoz. A szĂĄllĂĄsra Ă©rve bezĂĄrkĂłzik, s szokĂĄsĂĄhoz hƱen, rĂ©szletes beszĂĄmolĂłt Ăr a naplĂłjĂĄba:
âNem egyszer ĂĄllott elĆ az a helyzet, midĆn szilĂĄrd meggyĆzĆdĂ©s feszĂtett valamely kĂ©rdĂ©sben, hogy utĂłbb csalatkoztam önmagamban. EffĂ©le precedensben volt rĂ©szem megint, mĂ©ghozzĂĄ a bĂșvĂĄrrigĂł Ă©s az grĂĄnĂĄtkĆnek kapcsolatĂĄrĂłl mondottak ĂŒgyĂ©ben.
SzĂĄllĂĄsomra Ă©rvĂ©n, mĂĄr nem tudom nem tudhatni, hogy valĂłban a bĂșvĂĄrrigĂł a legjobb grĂĄnĂĄtkeresĆ, mi több, a dolog logikĂĄja is felvilĂĄglott elĆttem. Ezen madĂĄr, tĂĄn mert Ă©lete javĂĄt a fagyos pataknak aljĂĄn tölti, kivĂĄltkĂ©pp igĂ©nyli reggel a napfĂ©nynek ĂĄthatĂł melegĂ©t, Ă©pp ezĂ©rt minden hajnalon buja napfĂŒrdĆzĂ©sre ragadtatja magĂĄt, s hogy gyönyöre a legteljesebb legyen, e czĂ©lra a legnagyobb köveket szĂves vĂĄlasztani, azok közĂŒl is a patak közepĂ©n ĂĄllĂłkat, minek okĂĄt abban lĂĄtom, hogy csak a parttĂłl tĂĄvol Ă©rzi Ă©lete biztonsĂĄgĂĄt.
MĂĄrmost rĂĄjöttem, hogy Ă©pp a sodrĂĄsnak vonalĂĄban ĂĄllĂł magĂĄnos kövek mögött gerjed affĂ©le örvĂ©ny, mely a sĂșlyosb terhektĆl rögvest megszabadul, mihelyst teheti. TartĂłs ĂĄradĂĄsnĂĄl, ezeket â teszem azt a grĂĄnĂĄtot â egymĂĄs hegyibe rakja, s Ășgy gyƱjti össze, mint a mĂłkus a mogyorĂłt. Be kell hĂĄt lĂĄtnom, e pĂłr nĂ©p mit sem konyĂt a fajsĂșly fogalmĂĄhoz, eszĂ©be nem jutna e kövek vastartalma felĆl gondolni valamit is, mĂ©gis: a bĂșvĂĄrrigĂł Ă©s a grĂĄnĂĄtkĆ kapcsolatĂĄt illetĆen igazuk volt, azzal egyĂŒtt is, hogy e termĂ©szeti jelenĂ©s lĂ©nyegĂ©rĆl halovĂĄny sejtĂ©sĂŒk sincsen.â
BorĂtĂłkĂ©pen “bĂșvĂĄrrigĂł” azaz hivatalosan vĂzirigĂł. | ForrĂĄs: Pixabay
HozzĂĄszĂłlĂĄsokhoz gördĂŒlj a kapcsolĂłdĂłk alĂĄ!
Kedves olvasĂł,
ha nem vagy mĂ©g tĂĄmogatĂł, lĂ©pj be a Klubba ITT. CsupĂĄn havi kĂ©t kilĂł kenyĂ©r ĂĄrĂĄĂ©rt, 2200 forint tĂĄmogatĂĄsĂ©rt elĂ©rsz minden tĂĄmogatĂłi tartalmat, a heti videĂłkat Ă©s ĂrĂĄsokat is. Alkalmi tĂĄmogatĂĄsra Paypalon keresztĂŒl van lehetĆsĂ©g (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mĂłd sem megfelelĆ neked, de szeretnĂ©d tĂĄmogatni a Cenwebet Ă©s a rezervĂĄtumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com cĂmen. SegĂtsĂ©gedet elĆre is megköszönve, Ă©s remĂ©lve, hogy szövetsĂ©gesek leszĂŒnk.
†đ