Legyen olyan a világ, hogy egy daru bárhol leszállhasson benne.
A daruban van valami, amitől az ember legszívesebben magához ölelné ezt a nyakigláb madarat. Az ő szárnyalásában van ott legerősebben az a hívás, hogy az ember szíve szerint szintén szállna. A daru gyermekkorom egyik óhaja, vágya, sztárja, és most végre ELDARUSODIK A DUNÁNTÚL IS. Mert eddig az Alföld madara volt, azon belül is elsősorban a Hortobágyé.
A daru olyan, hogy az ember álmodik is vele.
Amikor először álmodtam madarakkal, daruval álmodtam. Akkor még nem láttam egyet sem, s hogy errefelé belébotoljak, esélytelen volt. 13 évesen, február 13-án éjjel azt álmodtam, amit amúgy is napi rendszerességgel műveltem: kimentem a közeli síkságra, ahol jeges szél nyargalt a hómezőn, sehol egy madár, s a hóból is csak itt-ott lógott ki pár gaz. Viszont mikor egy kukoricatarlóhoz értem, három karcsú madarat találtam.
Szürke gémek, gondoltam, de a távcső három fagyoskodó darut mutatott. Igaz, csak álmomban – gondoltam reggelinél –, de azért mégiscsak darut láttam! Aztán elfogott egy érzés: mi van akkor, ha tényleg darvak dideregnek – ahogy akkoriban azt a részt neveztem – a kettes körzetben?
Fel a cókmók, távcső, határozó, csizma, notesz, tea, és irány a préri. Esküszöm, pont az várt kint, mint álmomban: sehol semmi, csak hó mindenütt. De a tarlón három madár. Szürke gémek, gondoltam, pont úgy, mint álmomban. Aztán felemeltem a távcsövet, s nem hittem a szememnek: három daru! Télen! A Dunántúlon! Két öreg és egy fiatal. Egy kis család. Életem első darui. Így volt, ahogy írom.
Ilyet csak a daru tud.
Mert a daru nem semmi.
Ha beütöd a keresőbe (latinul: Grus grus) a fotók java nagy csapatban, nem ritkán a lebukó nap vörös előterében mutatja. Gondolhatnánk, a darufotósok a giccs rabjai, de erre szoktam volt mondani: nem a fotósok azok, hanem a daru. Azóta több százezret láttam, és a daru mindig abban a 25 percben lepi el az alkonyati horizontot, amikor az a legvörösebb. És a daru táncol is. És míg énekelni sok madárfaj énekel, sok vijjog, csipog, hápog, gágog, na de krúgatni csak a daru tud! Darvadozni meg épp az ember számára is egy komplett létállapot. Ez a daru. Meg ennél jóval több is.
A vonuló daru mágnes az égben, s úgy húz magához, mint átfagyott embert a kályha. Az éjszakában krúgató daru mindannyiunk soha ki nem mondott vágya és szomorúsága.
A tundrán költő daru a soha meg nem írt szerelem pozitív páros-magánya. A daru járása és ruhája mindannyiunk soha el nem érhető eleganciája és harmóniája. A daru nem akárki. Mesélhetnék róla. Elmondhatnám milyen volt egy termálmedencében üldögélni a puszta szélén a sötét éjszakában és 25.000 daru zajongását hallgatni a fagyban, forró vízből-gőzből órákon át, hogy olyankor mi minden zajong a daruszerűvé alakuló elmében. Mesélhetnék, milyen előre tervezetten beleállni 60.000 beszálló daru útjába, ámulni és bámulni, és áttörni egy másik téridő-síkba, áttörni az emberi tudaton,
mintha legalábbis 60.000 rokonszenves, kissé szomorú ufó landolását látnánk röpke húsz perc alatt.
Sovány életem során kábé 350.000 darut láttam, és ezt valami okból ma sem érzem elégnek. Valami okból látni akarom mindet. Mesélhetnék arról, milyen hisztérikus leszek, ha váratlanul kerül elém, mondjuk robogó vonat ablakából látom. Szívem szerint berántanám a vészféket, mert kérem, hogy a bánatba lehet így elrobogni egy csapat daru mellett?
Ez abnormális.
Boldogan élnék olyan bolygón, ahol ilyenkor megáll a vonat, az utasok hazatelefonálnak, beszólnak a munkahelyekre, bocs, megálltunk, daru van a vonalon, gyönyörködünk, kések – és ezt, bárkinek telefonáltunk is, abszolút díjazzák. Én benne volnék, hogy októberben jelentősen essen a GDP, mivel meló helyett a fél ország darvadozik.
Mesélhetnék arról, milyen volt, amikor először láttam őket errefelé csapatokban, pár éve, és most, az idén, végre nem kell elbumlizni a Hortobágyig, már itt is jön-megy a daru százával. Gyakrabban hallom őket, mint a vadludakat, holott utóbbiak kimondottan gyakoriak. Kétszer is megesett, hogy tűzgyújtás közben daruzajongás szüremlett a lakásba, legutóbb tegnap este. Fogadjátok ezt a felvételt szeretettel. Most az egyszer nem a legjobbakat kívánom, hanem még több darut. Darut mindenhová! Darut mindenkinek! Ez az én programom. Legyen olyan a világ, hogy egy daru bárhol leszállhasson benne. Üdv: Cen’
Ebben a videóban is felbukkanak az udvarom felett vonuló darvak:
Tömegesen telel a daru Magyarországon
Évtizedek óta emelkedik a Magyarországon gyülekező darvak száma, és ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak az áttelelések és átnyaralások is. Ha ki kellene emelni három olyan madárfajt, melynek szokásai, mennyisége radikálisan változott az utóbbi években…
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több daru
Te élhetnél egy olyan bolygón/földrészen/szigeten, ahol megáll a vonat egy daru láttán, csak a képzeletedet kellene segítségül hívnod. No és persze aztán meg kellene írnod, hogy mi is megtudhassuk, milyen az! 🙂
Szerintem, te már megint kiszúrtál valamit 🙂
😀 Pedig ezúttal nem, tényleg, de ezek szerint bele találtam valamibe.
Majd figyelek! 🙂
Darvadozó daruszerelem:-) milyen klassz írás.
Alkonyati költészet ez, Cen’, gyönyörűséges.