Amit tudni kell a harkályokról
Valóban kérdés: hogyan lehet, hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
A HARKÁLY LEGENDÁS MADÁR, DE LEHETNE LEGENDÁSABB IS
Ha van ismert madár, akkor a harkály az. Ugyanakkor a legtöbben alig tudnak róla valamit. Tudjuk, a harkály a fák doktora, tudjuk, odúkat váj a fákba, ugyanakkor gyógyítja azokat, látjuk télen a madáretetőnkön, de gyakran nem tudjuk, hogy melyik harkályfaj a vendégünk – ugyanis jó pár fajunk van –, másrészt kevesen tudják, hogy a harkályok (hivatalos néven fakopáncsok) mennyire különleges madarak. Talán mert megszoktuk már, hogy a fákat kopácsolják.
Megszoktuk pompás színeiket és jelenlétüket, de érdemes megnézni őket közelebbről, mert bizony tátva maradhat a szánk is.
Gyakori kérdés, hogy egy bizonyos hang, egyfajta gépfegyverropogás származhat-e harkálytól. Ennek apropóján azonban kicsit közelebbről is megmutatom a harkályokat. Először is készítettem egy kis harkályhatározót. Általában nagy fakopáncs jár a kertünkben, de ahol nagyobb park, erdő, öreg gyümölcsös van a közelben, több fajjal is találkozhatunk. Nálam például hét harkályfaj járja az udvart:
- Nagy fakopáncs
- Közép fakopáncs
- Kis fakopáncs
- Fekete harkály
- Zöld küllő
- Szürke küllő
- Nyaktekercs
Utóbbi önmagában is megér egy misét, írtam is már róla ITT.
Érdemes nagyobb figyelmet szentelni a madarainknak, mert könnyen kiderülhet, hogy nem a „közönséges” nagy fakopáncs, hanem a szintén gyakori balkáni fakopáncs a vendégünk.
Az említett géppuskaropogásszerű hangot dobolásnak mondjuk, és már a tél végén gyakran hallani.
A harkályok természetes hangja a rikácsolás,
s egyszerűen rettenetes. Szerencsére ritkán hallani. Aki viszont járt már gyűrűzőtáborban, és volt szerencséje kézben tartani harkályt, két dolgot biztosan tud:
- egyrészt sokkal jobb, amikor a harkály hallgat,
- másrészt sokkal jobb, ha nincs a kezünkben.
A riadt harkály harcias, bátor állat, és ahogy alapesetben a fákat, az őt tartó kezet is rendszeresen megsorozza.
Ilyenkor érzi az ember csak igazán, mekkora erő szorult ebbe a madárba, és hogy a harkálycsőr mennyire masszív szerszám.
Többször is írtam már arról, hogy a természet nem ismeri a pazarlást, és szereti a „kettő az egyben megoldásokat”, általában is célszerűségre törekszik. Ezzel magyaráztam például azt, hogy a hátára fektetett madarak nem repülnek el (ITT).
A harkályoknál megint csak ezt a működést érhetjük tetten. Egyik oldalról a harkályt százféleképp specializálta a természet egy feladatra-életmódra (ez lesz az igazán izgalmas!), másfelől spórolt is rajta. Nem tette remek énekessé.
De valahogy a harkálynak is udvarolnia kell,
és jeleznie a területét. A természet meg úgy van ezzel, ha már egyszer rendkívüli képességekkel ruháztuk fel a fafaragást illetően, használja ugyanezt a tulajdonságot nászra is. Vagyis ne énekeljen vagy táncoljon, hanem ahogy a fát vési, ugyanazzal a mozdulatsorral adjon hangot is! Igaz nem saját hangot. Inkább mintha erős csőrét és ritmusérzékét zenélésre használná. Így aztán a harkályok olyan üreges fákat keresnek, melyek messze hangzó, öblös hangot adnak. Ezeket a fákat ütögetik, de valami eszement ritmusban, mintha rövid dobpergés szólna.
Az urbanizálódott, modern harkály hamar rájött, hogy a mesterséges környezetben számos tárgyat talál, mely hangosabban szól, mint a legszebb, legöblösebb hangú fa. Nálam is van egy nagy fakopáncs, aki évek óta a könyvtárszoba előtti lámpa búráját veri. Nem állítom, hogy cseppet sem idegesítő, néha szinte ijesztő, főként, ha váratlanul hangzik fel az érces-öblös kerepelés, de megértem. Énekelni nem tud, udvarolni meg – ahogy hajózni is – muszáj. Dobolnak lámpákon, postaládákon, búrákon, ereszcsatornákon.
Az alábbi felvételen egy nagy fakopáncs játszik egészen idegszaggató szólót egy lámpabúrán – tavaly tavasszal ezt kellett hallgatnom nekem is minden hajnalban, de megbocsátom.
Azon túl, hogy ebben a megoldásban ismét a természet gazdaságossága nyilvánul meg, van itt még pár specialitás. Nem véletlenül született a kissé fárasztó találós kérdés:
Miért van elöl a harkály csőre? – Hogy be ne verje a fejét.
Buta vicc, pedig fontos problémára világít rá.
Gondolkodtatok már azon, hogy milyen lenne, ha nekünk kellene mondjuk a fejünkön rögzített vésővel kivésni egy odút? Tételezzük fel, hogy jól van rögzítve a véső, nem nyom, nem sebzi a homlokunkat, akkor is van egy gond: minden egyes ütésnél az ütés erejét a koponya továbbítja az agy felé. Nem sokáig bírnánk. Ez annyira komoly probléma, hogy vizsgálták is, hisz az állandó faragással, véséssel, pláne a dobolással, a harkály az agy épségét veszélyezteti.
Valóban kérdés: hogyan lehet, hogy nem lesz előbb-utóbb az összes harkály agyalágyult? Egész életében beveri a fejét, ezerrel, újra meg újra! Hogy nem lesz mégsem egy kóválygó agyhalott?
Ez se kutya – ő még cifrázza is
A vizsgálatok kimutatták, hogy a harkály véső mozdulatai egészen félelmetesen koordinált mozdulatsorból állnak, és bár hihetetlen sebességgel jár a csőre, a fával való érintkezés előtt mindig lassuló fázis jön, ami megakadályozza, hogy az ütések ereje az agyban is rezonáljon.
Valamiféle lengéscsillapítás működik a harkály agyának épségének érdekében.
Mégis, hogyan kell ezt elképzelni?
Van egy kézenfekvő példánk szerencsére. Gondoljunk a karatéra. Amikor a nagymester téglákat tör ketté. Ott is arról van szó, ha ész nélkül csapna oda a téglának, a keze bánná, nem a tégla.
A karate mozdulata is egy rövid, erőteljes, az utolsó szakaszban már lassuló mozdulatsor. A harkály pontosan így dolgozik a csőrével. De ahogy láttuk a madárének esetében is (ITT), a madárvilágban minden gyorsabb, vagyis míg egy karatenagymester képes öt másodpercenként egyet ütni, addig a harkály másodpercenként üt tízet. Magyarán: nincs az a nagymester, akit egy közepes képességű harkály meg ne szégyenítene.
Itt a mi fekete harkályunk amerikai rokonát látjuk dolgozni. Nálam a fekete harkályok után ugyanilyen forgácshalmokat találni az égerfák alatt.
De az sem elhanyagolható probléma, hogy míg a harkály függőlegesen kapaszkodva, karate-nagymestereket lealázó módon sorozza a fákat, minden ütés ereje lelökné a fa törzséről.
Alaposan kell tartania magát, hogy a saját ütéseinek ellentarthasson. Ezzel magyarázható a harkályok egészen spéci lába. Míg a többi madár esetében három ujj előre, egy meg hátra néz, a harkályoknál kettő előre és kettő hátra, mert ez ad számukra nagyobb stabilitást.
De ez még nem lenne elegendő, így hosszú ékalakú farkuk van, ezt is nekitámasztják a fa törzsének. A farok persze csak akkor ad támaszt, ha kellően erős.
Aki tartott már kézben harkályt, tudja, hogy ezek a farktollak szinte acéllemez-merevek.
A harkály tehát egy pontosan, gyönyörűen kivitelezett mérnöki szerkezet,
tökéletes egyensúlyokkal, tökéletes támasztékokkal, tökéletesen koordinált mozdulatsorokkal. Ezzel együtt is, amit csinál, nagyüzem, bizonyos értelemben veszélyes üzem, ezért egyáltalán nem mindegy, mennyi időt tölt véséssel. Még ha könnyed farigcsálásról beszélnénk, akkor sem lenne mindegy, hisz itt nemcsak a kockázatokról van szó, hanem az időről is.
Itt a természet megint csak ott spórol, ahol tud. Nem mindegy, mennyit kell vésni az első falatig.
Így a harkály általában csak annyit vés, hogy elérje a korhadt rétegeket, a farontó lárvák üregeit, onnan már nem vés tovább, hanem hosszú, érdes, ragadós nyelvét küldi be az üregbe. Az emlősök világában is látunk erre példát. Az erszényes hangyász is hosszú, tapadós nyelvével halássza ki az üregekből a termeszeket.
Világos. Könnyebb csak egy bejáratot nyitni, aztán a nyelvvel kihalászni a pondrókat. Ebből következően mennél hosszabb a nyelv, annál kevesebbet kell vésni, tehát az lenne a célszerű, ha a harkály a lehető leghosszabb nyelvvel rendelkezne.
Nyilván nem lehet akármekkora, de a harkályok nyelve még így is aránytalanul hosszú. Annyira, hogy ez újabb problémát szül.
Értjük már, minek egy ilyen hosszú, messzire kiölthető ragacsos nyelv, na de mi van akkor, amikor a harkály épp nem eszik? Hová rakja azt a nyelvet? Bizarr a kérdés, de higgyétek el: jogos. A harkályok nyelve a sikeresség érdekében valóban annyira full extrás, hogy gondot okozhatna alapállásban. Nem lóghat ki jobbra-balra, nem zavarhatja a légzést, egyáltalán: kell neki valami masszív hely. Legjobb lenne egy olyan, ami szinte eltüntetné, amit azt a benyomást kelti, hogy nem is hosszú. Mondjuk, ha használaton kívül össze lenne tekercselve, persze nem a szájüregben, hisz ott zavaró lehetne.
De akkor hová tekerjük fel?
Hát a koponyára! Igen, a harkálynyelv voltaképp képes a koponya és a fejbőr között hátrahúzódni. És ha a fakopáncsunk nem dobol, nem fúr-farag, nem is érzi, hogy neki amúgy rettentő hosszú nyelve van.
Ha pedig egy pillantást vetünk a harkályfajokra, felvetődhet a kérdés:
minek ennyiféle?
Főként a fakopáncsok keltik bennünk azt a benyomást, mintha egyfajta sorozatot gyártottak volna belőlük.
Ahogy mi ugyanabból az autótípusból csinálunk különböző változatokat, kisebbet, nagyobbat, 1.4-es motorral, 1.6-os motorral, benzinest és dízelt, kabriót és sedant, háromajtósat és ötajtósat. Kiváltképp így látjuk, ha a világ valamennyi harkályfaját együtt nézzük meg. És ez számos más csoport esetében is így van. Gondoljunk csak a cinegékre.
Ez is cinke, az is cinke, itt egy kis különbség, ott egy kis különbség, általában egy icinke De mi végett?
Fontos kérdés ez – de ez már egy másik mese.
Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több harkály
még több madár
Igaz, ezt nem kell tudni úgy általában a harkályokról, de nekem eszembe jutott még valami.
Mégpedig az, hogy a harkályok milyen művészi alkotásokat képesek kifaragni néha egy-egy fatörzsből. Vegyük például a birtokodon pár évvel ezelőtt munkálkodó madarat, akit August Rodin-nek neveztünk el akkor. 🙂
Már a régi honlapon is elámultam, mennyire tökéletesek és szépségesek és akkor még mennyi mindent nem tudtam róluk.
Mindegyik imádni való, talán a fekete harkály egy icipicit jobban.🤗
Amióta (újra) elolvastam a fenti posztot, azóta a youtube folyamatosan jobbnál jobb fekete harkályos felvételeket küld a telefonomra 🙂
Pl:https://www.youtube.com/shorts/Yer_cNgCCvE
Lehet, hogy a harkály azért nem lesz agyhalott, mert a nyelve az agya körül olyan mint egy rugalmas védőburok?ami lenyeli a rezgéseket? Dózis eszcaláció:-)))))) Eszméletlen érdekes .
elnyeli – nem lenyeli és eszkaláció- hogyan lehet javítani a,mit elküld az ember?
Ha már elküldte az ember a hozzászólását, akkor itt nincs mód a javításra. 🙁 Ezért én mindig átolvasom, mielőtt elküldöm.
Pontosan erre gondoltam, amikor először olvastam a posztot.
Eszméletlen érdekes cikk!
Hány ilyen csoda él még körülöttünk! Mi meg szinte nem is tudunk róluk! Az a nyelv-trükk! Fenomenális! Mintha pukifóliába csomagolná azt, ami neki fontos, az agyát! Plusz a nyelve sincs útban! Tényleg kettő az egyben! Eddig azt sem értettem, mi a jó neki abban, ha fémet, vagy betont ver. És kiderül, hogy ez a harkályélet kezdete! ❣️