A természet nem fukar, de nem ismeri a pazarlást sem. Van egy képlet, amellyel pontos számításokat végez egy-egy faj jellemzőire, hogy azokat optimalizálja.
Mondhatnánk például, hogy bár a vakond a föld alatt aligha venné hasznát a látásnak, mégiscsak jó volna, ha nem volna szinte vak. A természet viszont úgy számol, hogy ez esetben a tökéletes látás luxus. A madaraknál egyfajta csúcsteljesítményre tör.
A repülés az élővilág legkomplexebb, extrém tulajdonságokat igénylő mozgásformája.
Nem csupán arról van szó, hogy a levegőben maradás (és haladás) annyira komplex mozgássort igényel, ami mindmáig feladja a leckét a tudománynak, de biztosítani kell a madár számára azt is, hogy repülés közben is tökéletesen lásson. Egyrészt a madarak látása a legfejlettebb az élővilágban, de még így is gondot okoz a tisztánlátás megőrzése repülés közben. Gondoljátok csak el egy pillanatra, mi történne, ha a nagy szárnyverdesés közben, míg a test fel és alá jár a levegőben, a fej is “zötykölődne”.
Annyit látna a madár, mint mi, amikor egy rozoga Trabant hetvennel száguld végig velünk egy kátyúkkal teli földúton. Semmit.
Meg kell oldani tehát, hogy míg a madár egész teste hevesen dolgozik, s minden porcikája mozog a levegőben, addig a fej ne rázkódjon.
Ez hihetetlenül komplex feladat, s hogy a természet a madár számára e tulajdonságokat biztosítsa, más területeken kénytelen spórolni. Úgy képzeljük el ezt, mint amikor egy számítógépről töröljük a nélkülözhető apróságokat annak érdekében, hogy feltölthessünk rá egy nagyobb szoftvert. A madaraknál azt törölték, hogy hanyatt fekve is tökéletes legyen a koordináció. A madarak többsége ugyanis sosem kerül ebbe a testhelyzetbe, vagy ha mégis, akkor nagy a baj. A képlet úgy számol, hogy a háton fekvő madár valószínűleg menthetetlen. Ne pazaroljunk kapacitást rá, inkább ezt a tárhelyet is használjuk a repüléshez szükséges szuperszoftverek futtatására. Ezért ha egy madarat óvatosan a hátára fektetünk, az esetek jelentős részében úgy marad, méghozzá meglepően hosszú ideig.
Ez egyfajta ár azért, hogy a megspórolt kapacitást a repülés tökéletes stabilizálására fordíthassák.
Erről készítettem egy látványos és vicces videót egy szajkóval, amely azt mutatja, hogy a madarak mozgáskoordinációja egészen elképesztő; amit itt láttok, az történik a levegőben, repülés közben is. A madár mozog, a fej viszont stabil marad. Rengetegszer láttam már ezt, de szerintem megszokhatatlan. Lenyűgőző. Komolyan kérdezem: hát nem zseniális? Ehhez mérten nem túl nagy ár, hogy a hátára fektetett madár nemigen tud mit kezdeni a világgal.
Osszátok meg másokkal is! Köszönöm.
Amikor apró gyerek voltam, így altattam a kicsi libákat, de csak addig, amíg nagymamám fejbe nem kólintott. 🙂 🙂
Pedig az a pici liba még nem is tudott repülni, nekem viszont beigérte mama, hogy megröptet. 🙂