đ Amikor egy nĆ tudja, hol a hatĂĄr | KanĂĄriteszt
NataschĂĄt nem lehetett nem imĂĄdni. ImĂĄdta is mindenki, s azt vĂĄrta boldog-boldogtalan, hogy a grĂłfnĆ vĂ©gre maga is boldog legyen. Hogy magasan trĂłnolĂł, pompĂĄs bĂ©kĂ©je Ă©s ereje mĂ©ltĂł pĂĄrt Ă©s cĂ©lt talĂĄljon. Ăm a vĂĄrakozĂĄsokkal szöges ellentĂ©tben Natascha Ă©vek mĂșltĂĄn is egymagĂĄban ragyogott, akĂĄr a Nap.
KĆnig NataschĂĄt semmi sem jellemzi jobban, minthogy az Ć idejĂ©ben a villa Ă©lete folytonos vĂĄltozĂĄsban volt, nem mintha Ășjra Ă©s Ășjra felforgatta volna. Ellenben ellenĂĄllhatatlan szĂ©psĂ©ge Ă©s ereje mindenkit lĂŒktetĆ Ă©letre sarkallt. Hetente lĂ©ptek be Ă©s ki emberek a szemĂ©lyzetbĆl, de nem Ășgy, mint pĂ©ldĂĄul a hĂĄzsĂĄrtos SĂkfĆkĂști RĂłza idejĂ©ben. Nem elbocsĂĄtottĂĄk Ćket, mindössze az törtĂ©nt, hogy sorra estek szerelembe (Ă©s teherbe), sorra mentek fĂ©rjhez, terveket vettek a fejĂŒkbe, barĂĄtokat, tĂĄmogatĂłkat szereztek, Ă©s elvesztett testvĂ©rekre talĂĄltak.
E pezsgĂ©s hĂĄtterĂ©ben leginkĂĄbb Natascha furcsa kettĆssĂ©ge ĂĄllt. A hölgy ugyanis egyfelĆl mindent megigĂ©zett, amire csak rĂĄnĂ©zett, ideĂ©rtve a kert körtefĂĄjĂĄt is. KunĂł kĂ©sĆbb sokszor emlegette, hogy a vĂ©n fa korĂĄbban mĂĄr alig hajtott valamicskĂ©t tavasszal, s jĂł Ă©vnek szĂĄmĂtott, ha nyĂĄr vĂ©gĂ©n kĂ©t-hĂĄrom gyĂŒmölcsöt talĂĄltak rajta, bezzeg a grĂłfnĆ idejĂ©ben annyit termett, hogy mĂ©g pĂĄlinkĂĄt is fĆzhettek belĆle! MĂĄsfelĆl Natascha tĂĄvolsĂĄgtartĂĄsa messze földön hĂrhedt volt.
NataschĂĄt nem lehetett nem imĂĄdni. ImĂĄdta is mindenki, s azt vĂĄrta boldog-boldogtalan, hogy a grĂłfnĆ vĂ©gre maga is boldog legyen. Hogy magasan trĂłnolĂł, pompĂĄs bĂ©kĂ©je Ă©s ereje mĂ©ltĂł pĂĄrt Ă©s cĂ©lt talĂĄljon. Ăm a vĂĄrakozĂĄsokkal szöges ellentĂ©tben Natascha Ă©vek mĂșltĂĄn is egymagĂĄban ragyogott, akĂĄr a Nap. SĂŒtött mindenkire egyformĂĄn, Ă©s ellenĂĄllhatatlanul, de amint a Naphoz sem lĂ©phet közel senki, Ć is megközelĂthetetlen maradt. MĂ©g a kĂ©zcsĂłkot sem engedte, amely az etikett szerint voltakĂ©pp durva ellensĂ©gessĂ©gnek szĂĄmĂtott, Ć viszont tette mindezt Ășgy, hogy Ă©rinthetetlensĂ©ge udvarias Ă©s lenyƱgözĆ maradt.
Mindezt a szemĂ©lyzet, a tĂĄvolrĂłl Ă©rkezĆ vendĂ©gek, a közeli környĂ©k arisztokratĂĄi öntudatlan csodĂĄlattal szemlĂ©ltĂ©k, egyetlen ember volt csak, aki termĂ©szetesnek lĂĄtta. Ez pedig nem volt mĂĄs, mint KunĂł, a komornyik. Nem csoda, hisz hasonlĂłkĂ©pp viselkedett Ć is. A rĂ©gi alkalmazottakat is Ășjra Ă©s Ășjra meglepte a figyelmessĂ©gĂ©vel, ĂĄm a legbarĂĄtsĂĄgosabb gesztus utĂĄn sem merĂŒlt fel, hogy a szigor enyhĂŒlĂ©sĂ©t jelentenĂ© vagy a legcsekĂ©lyebb alapot szolgĂĄltatnĂĄ bizalmassĂĄgra.
Ebben a vilĂĄgban, amelyet a kĂ©t ember â Natascha Ă©s alkalmazottja, KunĂł â minden elĆzetes megĂĄllapodĂĄs nĂ©lkĂŒl teljes összhangban, egyenrangĂș fĂ©lkĂ©nt irĂĄnyĂtott, tiszta Ă©s szabĂĄlyozott volt minden, s mĂ©gis, Ă©lettel telĂtett. A lĂĄnykĂ©rĂ©sek Ă©s nĆsĂŒlĂ©sek miatt hamarosan Ășj embereket kellett felvenni a hĂĄzhoz. Natascha Ășgy döntött, hogy többet is, mint amennyi kilĂ©pett. A felvĂ©tel napjĂĄn KunĂłt arra kĂ©rte, vigye a kanĂĄrikat az elsĆ emeleti teraszra, ugyanis ott hallgatjĂĄk meg a jelentkezĆket. Ez sem volt megszokott. Az ilyesmit a komornyikra szoktĂĄk hagyni, ĂĄm KunĂł nem lepĆdött meg. A kanĂĄrikrĂłl pedig azt gondolta, Natascha annyira szereti Ćket, hogy mĂĄr pĂĄr ĂłrĂĄra sem nĂ©lkĂŒlözheti a tĂĄrsasĂĄgukat.
A felvĂ©tel napjĂĄn tizenhĂ©t ifjĂș embert Ă©s lĂĄnyt hallgattak meg. Valamennyien kivĂĄlĂł ajĂĄnlĂĄssal Ă©rkeztek, s szereplĂ©sĂŒk, modoruk kifogĂĄstalan volt, Ășgy tƱnt tehĂĄt, hogy nehĂ©z lesz a vĂĄlasztĂĄs.
â Ăn kit venne fel? â kĂ©rdezte Natascha KunĂłt.
â Igen kĂ©pzett s jĂł modorĂș jelelöltjeink voltak, nehĂ©z dönteni, de talĂĄn a vĂĄci inast.
â ValĂłban, lenyƱgözĆ, amit lĂĄttunk, Ă©s a fiatalember jĂĄrtassĂĄga is imponĂĄlĂł, de Ć nĂĄlam csak a mĂĄsodik.
â Ha meg nem sĂ©rtem, miĂ©rt nem az elsĆ?
â NĂ©zze, kedves KunĂł. Azok, legyen bĂĄrmilyen jĂł a modoruk, akik pillantĂĄsra sem mĂ©ltattĂĄk a kanĂĄrikat, szĂłba sem jöhetnek. Aki egy madarat Ă©szre sem vesz, bĂĄrhogy tesz is, a vendĂ©get is semmibe veszi.
â De hisz a vĂĄci fiatalember meg is dicsĂ©rte Ćket â vetette közbe KunĂł, arra gondolva, talĂĄn rosszul emlĂ©kszik a grĂłfnĆ.
â Igen, KunĂł, megdicsĂ©rte. Mi több, az ujjĂĄt is bedugta a rĂĄcson. Ez pedig megengedhetetlen. Ăszrevette, de nem tisztelte. Bizalmaskodott. A vĂĄci inas nem Ă©rt semmit! Ăs Ăn, kedves KunĂł, Ă©rt engemet? â kĂ©rdezte Natascha, amikor is KunĂł, Ă©letĂ©ben elĆször, szĂve mĂ©lyĂ©bĆl rĂĄcsodĂĄlkozott a grĂłfnĆre, Ă©s vĂ©gre megĂ©rtette, mit ĂŒzen Natascha mĂ©ltĂĄn hĂres, gyönyörƱ tĂĄvolsĂĄgtartĂĄsa. Azonnal megĂ©rtette, hogy Ăgy csak olyasvalamit Ćrizhet, amely a majdani fĂ©rfinak mindennĂ©l drĂĄgĂĄbb lesz. Ăs mĂg Natascha a Nap valĂłszĂnƱtlenĂŒl közeli, csaknem bizalmas ragyogĂĄsĂĄval fĂŒrkĂ©szte az arcĂĄt, KunĂł azzal is szembesĂŒlt, hogy vĂ©gre olyan embert lĂĄthat, aki Ă©ppoly pontos, gondos, Ă©leslĂĄtĂł, Ă©s ugyanakkor Ă©ppoly szenvedĂ©lyes is, akĂĄrcsak Ć, Ă©s ez a mĂĄsik ember rĂĄadĂĄsul nĆ!
Kérlek, oszd meg måsokkal is! Köszönöm.
Ezt az elbeszĂ©lĂ©st remek fordĂtĂĄsban megtalĂĄljĂĄtok angolul is ITT
HozzĂĄszĂłlĂĄsokhoz gördĂŒlj a kapcsolĂłdĂłk alĂĄ!
KĂ©rj tĆlĂŒnk hĂrlevelet!
Tåmogasd a Cenwebet extråkért, és hogy sokåig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek â Ă©s azt szeretnĂ©m â, ha ezen a kĂ©rĂ©sen hamar tĂșljutnĂĄl, Ă©s az oldal maga gyĆzne meg arrĂłl, hogy Ă©rdemes ez a projekt a tĂĄmogatĂĄsodra. Fontos a marketing, nem kĂ©tlem, de szeretnĂ©m azt hinni, hogy az utĂłbbi 15 Ă©v a legjobb Ă©rv.
đ„°
Nagyon örĂŒlök minden egyes villanovellĂĄnak! đđ
Ăm a legjobban egy villanovellĂĄs-kötetnek örĂŒlnĂ©k. đ
Igen, tudom đ
Tudom, hogy tudod!
S talĂĄn mĂĄr unod is, de Ă©n azt kĂ©pzelem, hogy ha elĂ©g sokszor mondom, akkor talĂĄn egyszer valĂłsĂĄggĂĄ vĂĄlik. đ