A téli Balaton a legkeményebb drog | Jégtúra 2019
Mielőtt aktuális tudósításokat hoznánk az egészen unikális balatoni jéghelyzetről, nézzük meg, milyen volt öt évvel ezelőtt, 2019 januárjában a balatoni jégtúra. A téli Balatonba akkor szerettem bele, amikor azzal még nem törődött senki. Először 1992-ben mentem a jeges Balatont fotózni, s azóta sok száz, tán sok ezer órát töltöttem jeges Balaton és a madárvilág fotózásával. A téli Balaton egészen az ezredfordulóig szinte tökéletesen elhagyott hely volt, madarászok is csak ritkán és kevesen, alkalomszerűen járták.
Azóta sokat változott a helyzet minden szempontból. A Balaton véről évre egyre több embert vonz a nyári üdülési szezon után is. És akkor íme, ilyen volt szokásos jégtúrám 2019-ben.
A Balaton még mindig elsősorban nyáron fontos a többség számára, holott ősztől tavaszig sok szempontból jóval érdekesebb és látványosabb.
Ahogy a sláger mondja: „Nekem a Balaton a riviéra” – nekem viszont a Balaton a sarkvidék.
Kevesen tudják,
hogy a Balaton októbertől a nálunk átvonuló sarkvidéki madarak pihenő- és gyülekezőhelye. Ebben az időszakban ritkaságok sorával találkozhatunk a vízen.
Ha pedig beáll rajta a jég, anélkül pillanthatunk bele a sarkvidék kulisszáiba, hogy sok ezer kilométert utaznánk. Persze, embere válogatja, engem biztosan elemi erővel vonz a balatoni jégmező.
Nemcsak azért, mert erősen emlékeztet a valódi, sarkvidéki jégmezőkre, hanem mert sok szempontból annál vadabb és kiszámíthatatlanabb is.
A Balatonon elképesztően sokféleképp állhat be a jég.
Nehéz is volna választani, melyik formáció a leglátványosabb, de ha a legnépszerűbbet keressük, akkor talán arról kell beszélni, amire ezen a hétvégén számítottam, és ami részint be is következett, és amiről pár képet láthattatok is a neten (más portálokon). Amikor először a part jegesedik fel, míg a Balaton vize szinte jégmentesen dühöng. Sajnos, az egyre enyhülő telek miatt, jégmezőben is egyre ritkábban gyönyörködhetünk, de még inkább kivételes, csak 3-4 évenként látható-fotózható jelenség, amikor a Balaton jégburokba von a parton mindent.
Ehhez ugyanis viszonylag speciális helyzet kell.
Ha a még nyitott Balatonra viharos széllel csap le a kemény hideg,
akkor a parton jóval hamarabb fagy, mint a vízben. Ilyenkor a Bakonyról lezúduló szél magasra korbácsolja a hullámokat, a déli part valóságos ostrom alá kerül, a partnak vetődő hullámok vizét a szél a part fölé sodorja, rá a padokra, kövekre, lépcsőkre, növényzetre, ahol az rögtön kifagy. Látványos és lenyűgöző jégvilág jön így létre.
Fagyos teleken szinte mindig előfordul, hogy az első jégtáblákat a szél szintén a déli part felé tereli, és ott hatalmas torlaszokat épít, kinyomja őket a kövezés fölé, a partra is. Néha a már szinte zárt – ám még viszonylag vékony – jégmezőt is képes a szél feltörni, és az egészet a déli partra tolni.
Ezek a jégformációk gyakoribbak, mint a vízpermettel létrehozott jégvarázs, szerencsés esetben a kettő ötvöződhet is.
A hét utolsó napjainak előrejelzései, és az első nyilvánosságra került fotók azt ígérték, hogy ebben a jégvilágban gyönyörködhetünk a hétvégén, mint oly sokszor már, ezért indultam tegnap jégtúrára. De már péntek este tudtam, hogy
érhetnek meglepetések,
leginkább azért, mert havazást ígértek. Legyen ugyanis bármilyen látványos a part jegesedése, borús időben, főként, ha már hó is fedi, sokat veszt fényéből és jóval kevésbé fotózható. Reggel ezért még hezitáltam is. Ráadásul az indulás előtti percekben eleredt a hó.
Így lett a jégtúrából hótúra – de nem bántam meg.
Először is: a Balaton déli partját – legalábbis Keszthely és Fonyód között – egyáltalán nem „verte fel” a jég annyira, mint gondoltam. Az erős szél megvolt hozzá (bár tegnap már szélcsend honolt), viszont nem volt elég hideg. És mire elértem a Balatont, hó lepett be mindent. A havazás azonban, legyen bárhol, mindig szép. Épp a szél miatt arra nem is számítottam, hogy a víz mutat majd szép jégformációkat, s úgy is lett. Van már némi jegesedés, de ez még semmi. Keszthelynél inkább csak kásásodik a víz, a déli part mentén pedig szinte csak mutatóban akad jég.
Mit lehet tenni ilyenkor? Témát váltunk Nem a Balatont fotóztam – nehéz is lett volna, hisz például Fonyódnál olyan hófelleg fogadott, hogy a tóból szinte semmit sem láttam –, mint inkább a Balatonparti életet, különös tekintettel a madarakra (és emberekre).
Az a vad és részvéttelen észak
várat még magára, amit oly nagyon kedvelek, de azért a parton nyüzsgő sirályok és hattyúk közé hasalva mégis úgy éreztem, hogy legalább egy kicsit bekukucskálhattam a magasészak kulcslyukán, és benézhettem megint, ezredszerre is, a madarak világába.
Végül is örülök. Havazásban épp a fent leírtak okán ritkán fényképezem a Balatont – így most egészen más hangulatú képeket kaptam, mint amikor ragyogó napsütésben fotografálom a jég ezernyi megnyilvánulását. Fogadjátok szeretettel ezt a röpke válogatást. Feltett szándékom, hogy az idén visszatérek még nagy és örök szerelmemhez, a téli Balatonhoz, s hozok további képeket. Több mint 20 éve mindig eljön az a pillanat, amikor úgy érzem, mennem kell, megint, és lőni még pár képet, mert belőle, északból, a jégből, a szélből, madarakból, azokból a formákból, hangulatokból és színekből sosem elég.
A téli Balaton is drog, méghozzá a legjobb fajtából, erős, ütős, hallucinogén cucc. Az ember épp csak a partjára ér, épp csak lehasal a hóba, épp csak kattint párat, és máris azt képzeli, a Spitzbergákon vagy Grönlandon hasalt el,
és ahogy az Erős északi szél című novellában is írtam, végül hajszál választja el attól, hogy maga elé képzeljen egy véres pelerinben előcammogó jegesmedvét.
A tegnapi fotókat galériaként rakom fel. Kattintsatok az első képre, és lapozgassatok – s legyetek oly jók, osszátok meg másokkal is.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
Ekkor születtek azok a csodás, havas, piros bogyós képek – egyet közülük a galériában is láthatunk -, amik nagy kedvenceim azóta is! 🙂
A képekre emlékszem , talán a hattyùs- kalapost nem láttam még . Nekem is a havas piros bogyós a kedvencem.
5 éve, fél évtizede már, ki gondolta volna
Gyönyörűek, frissek, havasak ma is, vajon mi lehet azzal a gyönyörű hattyúval gyűrűvel a lábán?
Visszanéztem az eredeti , 2019.január 6-án, a régi cenweben megjelent posztra.