Nádirigó volt az új fészkelő madárfajunk 2023-ban!
Meglepő lehet, hogy még 2023-ról maradt adósságaim is vannak, ami az új fajokat illeti. Nem is akármilyen adósság, hiszen egy új fészkelő madárfajról van szó, ami nem adódik minden évben. Bár épp azt reméljük – s egyre jobban –, hogy olyan fázisba ér a birtok, amikor már reálisan számolhatunk új fészkelők felbukkanásával is. Épp ezért fontos rögzíteni 2023 új fészkelő madárfaját is, mivel ennek akár a későbbiekben is lehet jelentősége.
Eddig szinte minden évben voltak új fészkelőink.
Abszolút új fészkelőfajaink, olyanok is, melyek új területrészeket foglaltak el, és olyanok is az idén, akiket sikerült visszahoznunk, miután pár éve eltűntek már tőlünk.
- 2021-ben a tüzesfejű királyka volt az új fészkelőfajunk.
- 2022-ben a fenyvescinege, aki 2023-ban duplázott, majd 2024-ben kihagyta a költést.
- 2023-ban a nádirigó (erről korábban nem írtunk).
- 2023-ban fészkelt először az Angolkertben az ökörszem, ami az erdősültségünk előrehaladtát jelezte. 2024-ben ismételten költött.
- 2024-ben sikerült visszahoznunk a házi rozsdafarkút a fészkelők közé.
- 2024-ben sikerült visszahoznunk a mezei verebet a fészkelőfajaink közé.
- 2024-ben visszatért a fészkelők közé az erdei fülesbagoly, részben talán a 2021-ben kitalált boglyja-projekt miatt is („bagolyboglyák”).
- 2024-ben észleletünk fészkelési időben keresztcsőrűt (korábban már fészkelt, az idén végül nem került sor fészkelésre).
- 2024-ben észleltünk sárgafejű királykát fészkelési időben.
- 2024-ben Magyarország legritkább fészkelő cinegefaját, a kormosfejű cinegét is észleltük fészkelési időben (erről is írunk hamarosan).
Persze, gondolhatnánk, hogy ennyi idő után előhozakodni a nádirigó 2023-as megtelepedésével nem igazán elegáns.
Lehet, de fontos.
A nádirigó ugyanis fontos indikátorfajunk lehet arra, hogy a vizes élőhely irányába tett lépéseink milyen hatással vannak a madárvilágra. Mivel a nádirigó szinte kizárólag a vízben álló nádasokban fészkel, egyértelműen köthető a vizes élőhelyekhez.
Bár épp a tavalyi megfigyelés ellentmond ennek – legalábbis részben.
A nádirigó körülbelül 2002-től fészkel a birtokhatártól 23 méterre, a szomszédos tó nem igazán jelentős nádasában. A vízben álló parti nádas kiterjedtsége talán a 100 négyzetmétert sem éri el. Pár négyzetméteren pedig felváltja a széleslevelű gyékény. Ezt a nádast minden évben, a tél elején levágják.
Az utóbbi nagyjából tíz évben a nádirigó éneke – gyakran éjjel is – hozzátartozott a nyárhoz, és szívmelengető tóparti, vakációs hangulatot varázsolt a birtokon.
Éneke tisztán és élesen felhallatszott a házhoz is,
de a madarak sosem jöttek át a Nagypatakon. Legalábbis egyszer sem láttunk nádirigókat a mi területünkön. Vélhetően néha azért megfordultak nálunk vagy a patakmeder mentén is mozoghattak, de konkrétan ezt sosem láttuk.
2023 tavaszán két szempontból is változott a helyzet.
- Először fordult elő, hogy egyszerre két hím énekelt.
- És először fordult elő, hogy az egyik a mi oldalunkon.
Szokatlan volt,
hogy a nádirigó énekét a birtok északi végéből, egy kökénybokrosból halljuk. Nem hinném, hogy a második nádirigó-pár úgy foglalt volna revírt, hogy abban nincs nádas. Ettől a területtől, a Kisberektől csak pár szökkenés a szomszédos tavacska és a nádas. Azt tartom valószínűnek, hogy mindkét pár revírjének része lehetett az a nádas (lásd térképet kicsit lejjebb!), még ha különböző mértékben is, de a békesség kedvéért a hímek a revírek szélein énekeltek.
Amint sokszor a madárpárok a fészkeket sem a revír mértani középpontjában helyezik el. Így tettek Odették is, a házi rozsdafarkú párunk, akik a fészküket a revír legszélére építették. A ház emeleti erkélyén zajlott mindkét fészkelésük (aminek utóbb az vetett béget, hogy pár napja éjjel kirámolták őket), ugyanakkor a birtokon nem látni házi rozsdafarkúakat.
(Pár napig az első fészekalj reptetése után mutatkoztak a ház északi oldalánál is, de egyébként tényleg nem látni őket sehol a birtokon vagy az Angolkertben.)
Ez azért van, mert a ház a birtok szélén áll, Odették revírje pedig a birtoktól keletre eső udvarokat foglalja magába. Ugyanennek mintájára előfordul, hogy a revírt tartó hím sem a revír mértani közepén énekel. Megesik, hogy két nagyon közeli revír esetén van egyfajta türelmi zóna, ahol a két pár, a két hím még eltűri egymást komolyabb konfliktusok nélkül.
Az új hím és az új pár egyik tagja talán azok közül a fiatal nádirigók közül került ki, akik az évek során a szomszédos tavacskán repültek ki a fészekből.
A revír-átfedésekről alkotott elméletemet igazolta az is, hogy amikor a mi párunk fiatalokat reptetett, nem a tóra vitték őket (vagy nemcsak oda), hanem a Nagypatakot kísérő nádasainkban bandáztak. (Holott korábban soha nem észleltünk nádirigókat a nádasunkban, még akkor sem, amikor a 2000-2004 táján gyűrűzések is folytak a patakparton).
Jó volt látni, amit azelőtt sosem láttunk: nádirigókat a nádasainkban.
2024 tavaszán is visszatértek a nádirigók a szomszédos tóra (erről ITT írtam), de hozzánk ezúttal nem jöttek. Ez viszont radikálisan változhat az élőhely további átalakításával.
Akár azzal is mérhetjük, hogy mennyire eredményes a vizesélőhellyé válás, hogy megkerül-e két madárfaj a birtokon:
- Látunk-e végre, legalább vonuláson foltos nádiposzátát? (Új madárfaj lenne.)
- És rendszeres fészkelővé válhat-e nálunk a nádirigó?
E két madárfaj erős visszajelzés lehetne a számunkra. És mivel minden erőnkkel azon vagyunk, hogy tovább haladjunk, méghozzá hétmérföldlépő csizmában, fontos adat, hogy egyszer már fészkelt nálunk, a Kisberek végében a nádirigó, és még ha csak ideiglenes megtelepedésnek tűnik is ez most, ez a madár akár stabil költőfajunk is lehet a jövőben.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
