A Finnegan ébredése alaposan feladja a leckét az olvasónak
Gerry Fialka kísérletifilm-rendező 1995-ben, a negyvenes évei elején könyvklubot alapított a kaliforniai Venice-ben. A téma a világirodalom egyik legrejtélyesebb, egyesek szerint legidegőrlőbb alkotása, James Joyce Finnegans Wake, magyarul többnyire Finnegan ébredéseként fordított könyve volt.
Az olvasók havonta találkoztak, hogy megvitassák a könyv egy-két oldalát, és ebben a tempóban haladtak éveken, majd évtizedeken át. Október elején értek a majdnem hétszáz oldalas könyv végére, huszonnyolc évvel az első találkozás után.
Nem nagy szám, de tömény…
„Nem akarok hazudni. Nem olyan volt, mintha Istent láttam volna”
– mondta a most hetven éves Fialka. – „Nem olyan nagy szám.“
Joyce ennél egy évtizeddel kevesebb idő, tizenhét év alatt írta meg az alkotást. A szöveg, amelyben elmosódik álom és valóság határa, több mint hatvan nyelvből merít. 1939-ben jelent meg, és azóta is zavarba ejti a tudósokat és a hétköznapi olvasókat egyaránt. A rejtélyes regény első sora mindjárt a mondat közepén kezdődik:
“riverrun, past Eve and Adam’s, from swerve of shore to bend of bay, brings us by a commodius vicus of recirculation back to Howth Castle and Environs.”
A könyvből magyarul eddig csak részletek jelentek meg Bíró Endre fordításában 1992-ben, a Holnap Kiadónál. Jelenleg Bozai Ágota dolgozik a nem kis feladaton, ez az ő egyik verziója:
“folyófolyt az Éva és Ádám hajója mellett, a partkanyartól az öböl-bel felé farolva, elfele kanyarult, komótosan, Commodius viciosusan, az utca mentén visszakörforgat, visz Howth Castle és Eme-kastély-vidéke felé.”
A Google ezt ajánlja: „A folyó, Éva és Ádám mellett, a parttól az öböl kanyarulatáig, a recirkuláció commodius vicusával visz vissza Howth kastélyába és környékére.”
A harmadik bekezdés végére mindenesetre már olyan, többnyire angol szóalakokból kiinduló összetételek és kreálmányok sorakoznak, mint „humptyhillhead”, „tumptytumtoes”, „upturnpikepointandplace”, vagy „bababadalgharaghtakamminarronnkonnbronntonnerronntuonnthunntrovarrhounawnskawntoohoohoordenenthurnuk” (púposdombfej, dúslábujjak, felfeléfordulópontéshely, ?).
…pszichoaktív szer,
Az évek során a Fialka csoportjának formája és összetétele sokat változott. A tagok jöttek-mentek. Néhányan hosszú távollét után visszatértek, mások elhunytak. A legfiatalabb olvasó tizenkét, a legidősebb kilencvennyolc éves volt.
Peter Quadrino, 38 éves könyvelő egy időben rendszeresen három órát autózott San Diegóból, hogy részt vegyen a havi összejöveteleken. Mint mondja, élete legteljesebb élménye volt Joyce-ról beszélgetni a csoporttal.
Egy másik tag, a hetven éves Roy Benjamin körülbelül két éve csatlakozik a csoporthoz online, New York Cityből. „Joyce megszállottság. Minél több dolgot tudsz meg, annál érthetőbb és nonszenszebb lesz.”
Sok olvasó számára a Finnegans Wake ugyanakkor nem egy megértendő szöveg vagy egy rejtvény, amelyet meg kell oldani. hanem inkább valamilyen pszichoaktív szer. Nekik kevésbé érdekes az a kérdés, hogy mit jelent, mint az, hogy hogyan hat az olvasóra.
ami magával ragad
„Az emberek azt hiszik, hogy könyvet olvasnak; de nem” – mondja Fialka. “Emberi lényekként együtt élnek és lélegeznek egy teremben, nézik a nyomtatott anyagokat, és megfejtik, mit tesznek velük ezek a nyomtatott anyagok.”
Október 3-án több mint egy tucat olvasó jelentkezett, hogy megvitassák az utolsó oldalt. Fialka arra kérte őket, hogy „vegyenek együtt egy tudatos lélegzetet”, majd felváltva olvastak két-két sort, amíg a végére nem értek. Fialkát azonban nem különösebben érdeklik a befejezések. A csoport ülései ugyanígy folytatódnak majd, de nem lesz másik könyv. „Csak egy könyvet olvasunk. Örökké” – mondja Fialka.
A befejezések Joyce-nál sem igazán befejezések. A regény utolsó sora – „A way a lone a last a loved a long the” (Egy út, magányos, utolsó, szeretett, hosszú) – a mondat közepén szakad meg, a kutatók szerint pedig a folytatás a könyv első sora. Az olvasóklub tagjai pedig oda mennek, ahová Joyce viszi őket: vissza az első oldalra.
Forrás: Smithonian’s Mag, képek: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több irodalom
még több könyv
James Joyce-ból egy kukkot sem értek-. Mi lett a végeredménye ennek a hosszú történetnek?
Hát épp ez az, hogy nincsen vége.
Ez elképesztő! 😮 Minden elismerésem azoké, akik erre vállalkoztak. De kiváltképp Fialkáé, aki nem szállhatott ki menet közben, minden alkalommal ott kellett lennie az üléseken – még ha csak a számítógépe előtt is. Koránál fogva az újabb 28 évet biztosan nem fogja végig csinálni. ( És hasonló okból én sem tudom meg a végeredményt. 🙂 )
Imádok olvasni, és szeretem a rejtvényeket is, de nem hiszem, hogy ebben részt vettem volna.
Engem inkább a résztvevők élményei érdekelnének. Miért vettek ebben részt? Vajon van valamilyen írásos nyoma ennek a kisérletnek a Fialkával készített interjúkon kívül? Esetleg Fialka készített valamilyen értékelést? Lehet tudni erről valamit?
Nagy elkötelezettség, az biztos. Ezzel magát is bebiztosította, hogy ne adja fel. Nem tudom, de megnézem majd, mit lehet még találni róla. 🙂
Köszi! 🙂