Babits Mihály : Mi a világirodalom?

Babits Mihály : Mi a világirodalom?


Árama átüt nemzetről nemzetre, hol itt, hol ott ragyog föl s lüktet tovább, s maig sem vesztette el egészen erejét s egységes lendületét.

“Világirodalom: ez a szó valami egységet jelez. Nem egyszerűen az egyes nemzetek irodalmainak összességét. Azoknak a története elolvasható külön-külön.
Nem szándékom lajstromba írni őket.
A világirodalom egységes, összefüggő folyamat, egyetlen hatalmas vérkeringés. Mikor Goethe először észrevette, és nevet adott neki, már réges-régen létezett: mert sokkal régibb, mint a nemzeti irodalmak.
Csakhogy akkor még nem hívták “világirodalomnak”, hanem jelző nélkül, pusztán csak “irodalomnak”. Jelző inkább az egyes nemzetek külön literatúráit illette. A világirodalom nem ezekből állt össze nagyobb egységgé. Ellenkezőleg: az egyes nemzeti irodalmak különültek el a világirodalmon belül, mint állam az államban, külön nyelveik védbástyái mögött, mindjobban önálló életet kezdve. Kivált, amint az ébredő nemzeti eszme is erősítette önállósodásuk tudatát és büszkeségét.
Persze ez nem azt jelenti, hogy minden kapcsolatot a világirodalommal megszakítottak volna. Nemcsak saját nemzeti talajukból táplálkoztak, hanem világirodalmi áramlatokból is. Hisz a fának sem elég a föld nedveiből szívott erő: szüksége van az esőre is, melyet az ég szelei hoznak. Ezek az esők végigvonulnak Európán, mindenütt üdítve és termékenyítve.
Viszont a nemzeti irodalmak is táplálják a világirodalmat. Egy-egy sejtjükkel újra és újra belekapcsolódnak a nagy vérkeringésbe. A legkisebb, legistenhátamögöttibb nép is szülhet olykor egy-egy “világirodalmi nagyságot”. S aztán a “világirodalom” a nemzeti irodalmak közegén át nyilatkozik. Bennük válik láthatóvá, mint a szél a hullámzó erdőkben. Erdő nem egy van: de egy a szél.
Ez nem volt mindég így. A világirodalomnak hosszú évszázadokon át külön közege volt, külön nyelve, a latin. Ezen futott a főáram, az egyes nemzeti nyelvek irodalmai sokáig csak szerény, föld alatti életet éltek. A latin pedig csak jogutódja gazdagabb nénjének, a görögnek, mely hatalmas, régi korszakok folyamán szintén az irodalmi világnyelv szerepét töltötte be.
Így született ez a mi modern, soknyelvű “világirodalmunk”: egy egynyelvű irodalomból, egy halott nyelv irodalmából. A latin meghalt, de a gazdag örökséget, már életében s gyengülése idején, fokozatosan átvették s továbbgazdagították leánynyelvei, akikhez néhány unokatestvér is csatlakozott. Sőt később egy-egy nem rokon is, mint a magyar.
Aki a világirodalom történetét írja: az ennek az örökségnek leltárát és számadásait veszi fel. A közöset keresi a sokfélében, az egységes szellemi folyamot nemzetileg széttagolt világunkban. Az egységes és egyetlen Irodalmat idézi, mint egy nagy élő szellemet, amely megszületett valaha Görögországban, s – továbbélve és gazdagodva a kereszténység világlelkében – nem halt meg akkor sem, mikor ez a lélek nemzetek szerint széthasadozni kezdett. Árama átüt nemzetről nemzetre, hol itt, hol ott ragyog föl s lüktet tovább, s maig sem vesztette el egészen erejét s egységes lendületét.
Meg kell azonban mondani, hogy napjainkban némileg gyengülni látszik, s elfúlni az egyes irodalmak fölszabadult burjánzása alatt. A világirodalom történetírója mindenesetre szemben találja magát a modern irodalmak szellemével, melyek egyre inkább csak arra büszkék, amiben a közös áramtól különbözni, attól elszakadni tudnak. A világirodalomnak, mint egy hagyományos egységnek, képét megrajzolni egyáltalán nem modern feladat. Aki ma erre vállalkozik, tisztában kell lennie azzal, hogy törekvése konzervatív, sőt reakciós. Az európai hagyomány ereje egyre csökken, a nemzetek szellemi téren is ellenségek módján akarnak farkasszemet nézni, irodalmi kultúránk a fölbomlás tüneteit mutatja. Világirodalom-történetet írni sohasem volt korszerűtlenebb. És sohasem volt aktuálisabb.”


Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!

    még több irodalom

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    A Briliáns barátnőm az évszázad regénye

    A New York Times könyvkritika rovata 503 irodalmárt: regényírókat, szépírókat, költőket, kritikusokat és könyvkedvelőket kért fel, hogy a rovat munkatársaival együtt válasszák ki a a…

    még több “Leonardo”

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    6 hozzászólás

    1. Nő az irodalom halmaza itt az új oldalon. Örülök! 🙂 Most is egy gyöngyszemet hoztál át.
      Néha elgondolkodom, hogy vajon miért éppen azt költöztetted át, amit…

      1. Author

        Most épp azért, mert tegnap több irodalommal ˛írósággal kapcsolatos posztunk is volt. 🙂

        1. 🙂 🙂
          A következő gondolatom az szokott lenni, hogy vajon a fejedben van az egész régi honlap, hogy mindig eszedbe jut, mi az, ami onnan ide passzol? Bár valószínűleg erre is van egy listád. Vagy több. (Mert még nem hoztad át kétszer ugyanazt.)
          Néha barangolok még a régi oldalon is, és elképedek, hogy mennyi minden gyűlt ott össze az évek alatt!

          1. Author

            Nemsokára írok egy rövid értékelést az új oldalról is, többek között azért, mert az első hat hónapban elértük a több mint 1000 cikket / posztot, vagyis az első félévben reggel 8 és este 8 között átlagosan 2 és fél óránként frissültünk annak ellenére, hogy a nyilvános indulás után két héttel kivont a forgalomból az infarktus. Hogy emiatt nem támadt végzetesen hosszú űr az oldal működésében az természetesen Mara érdeme. Szerintem 6 hónap alatt ezer cikk és poszt nem rossz. Kezdésnek. 🙂

            1. A körülményeket figyelembe véve nagyon is jó eredmény. Mara érdeme pedig vitathatatlan: folyamatosan víz felett tartotta az oldalt. 🙂
              Kíváncsian várom az értékelést!!

    2. Mara fantasztikus, ám nagyon vártam Cen posztjait is. Hála az égnek , úgy tűnik a tompító szerek kiürülnek belőle és nagyon jó dolgokat ír , meg költöztet ide. Megvallom, nincs másik olyan weboldal, amit annyiszor meglátogatnék mint itt . Bár néha(bocs nem kritika, mert szuper nívós ami jön) néha eszembe jut a jó angol szokás- az időjárás mindig bejön témaként. El is olvasom mindet, sőt a térképnek, Szabó Edit instrukcióját követően különösen örültem. Egy kicsit beparáztam az ollós novellától, mi lesz, ha Mara nem ír ide többet:-))) Tudjátok olyan jó kis paranoid kombináció- a novellahős megunja a fickó ikebanáit-, nesze neked sok száz éves miniatűr fa -Mara meg Cen birtokát. Szóval színes és érdekes itt minden. Madarakból nagyon buta vagyok, növényekből is, ezért nagyon örülök mindig az aktualitásoknak is pl. most a bodza érős cikknek Centől- miért jó ez a költöző madaraknak.

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük