Ha már elindultunk a szintipop vonalon, és tegnap felmerült a Kraftwerk neve is, folytassuk hát a gépek szellemében…pontosabban…azzal párhuzamosan. Ennél távolabb ugyanis talán nem állhatna feldolgozás az eredeti szám zakatolós tárgyilagosságától. De közben mégis visszaadja a szellemét, mintha egy párhuzamos univerzumban hallgatnánk ugyanazt. Emil Schult, aki mindenes művészként csatlakozott a Kraftwerkhez, egy modell iránti fellángolása ihlette a dal megírására, amely aztán bombaként robbant a slágerlistákon. Szöveget írt, és még a zenéjét is megkomponálta, de a többiek túl gitárhangsúlyosnak találták a művet, így maradt a szikárabb kompozíció az ikonikus szintihangzással. Aztán jött Alexander Balanescu, hogy beletegyen mindent, ami kimaradt belőle, és megszületett a szám komplementer, kifejezetten romantikus hangzása.
Kellemes vasárnap estét nektek!
Kép forrása: Unsplash
Az eredetit ismertem – meg is kerestem az előbb a neten 🙂 -, de ezt a feldolgozást még sosem hallottam. Jó, hogy megmutattad. Köszi!
🙂 🙂 Örömmel! Én szeretem ezt a változatot is.