Szabad megnézni, hogy mi van az odúban?
Fontos tisztázni ezt a kérdést, annál is inkább, mert gyakran adunk hírt és képeket az odútelepünk madarairól. Ugyanakkor fontos tudni, hogy legyen szó egy rigó fészkéről a sövényben vagy egy mesterséges odúról,
mindig a madár nyugalma a legfontosabb.
Ha megfigyeljük, az odút foglaló madár is óvatosan mozog az odúnál, és igyekszik kerülni a feltűnést. Sokszor csak akkor vesszük észre, hogy egy odú foglalt, amikor már fiókákat etetnek benne, és így a szülők kénytelenek sűrűn ki-bejárni.
A nyomok eltüntetése
Az észrevétlenséget szolgálja az is, hogy a szülők elhordják a fiókák ürülékét. Erre azért van módjuk, mert a fiókák széklete olyan burokban távozik a madárkákból, amit könnyen felkaphatnak a szülők és elvihetnek az odú közeléből. Ennek természetesen higiéniai előnyei is vannak, de a szülők nem egyszerűen kihajítják a fészekből, hanem messze, sokszor akár 50-100 méterre is elviszik ezeket a csomagokat (amint a frissen kikelt fiókák tojáshéjait is), még pedig azért, hogy az odú (és a fészek) környékén ne utaljon semmi arra, hogy ott éppen költés zajlik.
Ha a fészkek és odúk alatt ott lennének az ürüléknyomok, a ragadozóknak is könnyű dolga volna. Hamar felfedeznék az összes fészket, és végigfosztogatnák őket. A nyestek, a pelék, a siklók, a mókusok.
A hím madarak sem énekelnek a fészeknél.
Látjuk tehát, hogy a madarak minden igyekezetükkel próbálják titkolni a fészek hol létét.
Arról az evidenciáról már nem is szólva, hogy a legtöbb fészek alaposan rejtve és álcázva van. A madárodú eleve, „természeténél” fogva is a fészek elrejtését szolgálja. A mi szemünknek már nem egyértelmű ez a rejtés, de gondoljuk át:
A legjobb fedezék az odú. Nemcsak az időjárás viszontagságai elől, hanem a kíváncsi tekintetek elől, és a ragadozók elől is a legjobb fedezék.
Mi is történik voltaképp?
A madár a fészkét – amit egyébként egy bokorban, egy fa lombjai között kellene elrejtenie – beviszi egy totálisan zárt, láthatatlan, sötét helyre.
Röviden: a madarak minden létező fifikát bevetnek, hogy a fészkük láthatatlan maradjon, és hogy családi életük, a fiókák nevelése, minden-minden, ami rájuk utalhat, titokban maradjon.
Érzékeny tojások!
Ebből következik, hogy arra is kényesek, ha a fészket mégis megtalálják. Vannak fajok, melyek már akkor is elhagyják a fészket, ha csak annyit észlelnek: rátalált valaki a fészekre. Sokszor tojásokat is otthagynak, csak hogy egy másik helyen olyan fészket építsenek, amit végre nem talál meg senki.
A legtöbb faj viszonylag jól tűri, ha a közelben felbukkan valaki, és inkább meglapul a fészken, semmint felrebbenne (ebben is van logika, hisz a felrebbenéssel is a fészekre vonhatja a figyelmet), különösen igaz ez a kertekben élő madárfajokra, de ezzel együtt is:
jelenlétünkkel, felbukkanásunkkal könnyű megzavarni a madarat például a kotlásban.
A tojások érzékeny képződmények, csak egy ideális hőtartományban zavartalan a fejlődésük, ugyanakkor hamar kihűlhetnek, tehát akár csak egy rövid zavarás miatt is kikerülhetnek az ideális hőtartományból, minek következtében nem kelnek ki a fiókák.
“Extrém esetekben”,
amikor a teraszunkra épít fészket mondjuk a házi rozsdafarkú, nem tehetünk semmit, kénytelenek vagyunk rendszeresen a fészek közelében mozogni, de ebben az esetben a madárpár ezt eleve elfogadta, tehát ez nem gond. Ha ilyenkor néha belepillantunk a fészekbe, amikor nincs madár benne, az sem gond.
De minden más esetben úgy kell tenni, mintha azt sem tudnánk, hogy a fészek ott van. Ha lehet, akkor a közelbe se menjünk.
Itt van például nálunk Odett, a házi rozsdafarkú esete. Az erkélyen kihelyezett mesterséges odúban fészkel, de mivel a fészket olyan időszakban építette, amikor az erkélyen egyáltalán nem jártunk, ezért a továbbiakban sem járunk ki, és például – bár néha jól esne – nem ülünk ki az erkélyre. Mivel Odett nem szokhatta meg az állandó jelenlétünket, a költés végéig átadjuk neki az erkélyt egészen.
A kertek madárodúiban fészkelő madarak általában széncinegék és verebek, akik kevésbé érzékenyek a zavarásra, mégis jobb, ha velük is úgy járunk el, mint bármelyik vadmadárral.
Ha lehet, kerüljük az odú zavarását, és végképp ne nyitogassuk! Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy mi a helyzet egyik vagy másik odúnkkal, szánjunk rá időt, és tisztes távolságból, hosszan figyeljük meg. Ha foglalt, előbb-utóbb látni fogjuk a madarakat is, főként, ha már fiókák vannak odabent.
De az odúkat ne nyitogassuk!
Igaz, szakmai oldalakon is láthatunk olyan felvételeket, ahol oktatási céllal megmutatják a kotló széncinegét is, de más az a helyzet, amikor egy sokat tapasztalt ember nyúl az odúkhoz. És megint más a helyzet akkor, amikor egy odútelepről van szó, ahol kutatás is zajlik.
Akadnak olyanok is, akik a legcsekélyebb jelenléttel vagy beavatkozással sem értenek egyet, akár még a madárgyűrűzést, és bármiféle kutatást is elleneznek. Nem állítjuk, hogy ezekről a kérdésekről vitázni sem lehet, érdemes mindent alaposan átgondolni újra és újra, én személy szerint is a folytonos kritika és önkritika szükségességét hangsúlyozom hosszú évek óta, de mi szükségesnek tartjuk a kutatásokat.
Jó magam kereken 40 éve vagyok terepen, madárgyűrűzőként tízezres nagyságrendben jártak a kezemben madarak, aktív védelemben és kutatásokban is gyakorlott vagyok, több mint száz madárfajt mentettem és tenyésztettem, ráadásul
a mi területünk egy visszavadított kísérleti terület, amit a felhagyott kukoricatarló állapotából juttatunk el 24 év alatt odáig, hogy odútelep is lehessen rajta. Korábban fák sem voltak, ahová odúkat telepíthettünk volna, s főként nem volt itt erdő!
E terület kutatása, és az odútelep kutatása is fontos adatokat szolgáltat a természetvédelmi, madárvédelmi munkák fejlesztéséhez, és bár nekünk fontos volna akár a kelési arány megállapítása is, még itt is rendkívül körültekintően járunk el, és alapvetően itt is ügyelünk az odúk zavartalanságára.
Összességében tehát azt javasoljuk:
a kert odúit figyeljük meg tisztes távolságból,
ha kell, vegyünk egy kis látcsövet (nem egy komoly beruházás), és az odúkat évente csak egyszer háborgassuk: ősszel, amikor kitisztítjuk szeptember-november táján.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nagyon köszönöm, hogy írtál erről, Cen’!
Épp a napokban került elém a fb-on egy olyan hirdetés, ami madármegfigyelő túrát reklámozott. A túrán a madár odúkba, -fészkekbe is belenézhettek a látogatók.
Nyilván egy hozzáértő vezeti a túrát, de ezt én akkor sem tartom jó ötletnek.
Nagyon szívesen! Remélem, lejött az eddig blogokból is, hogy mennyire óvatosan járunk el mi is.
Természetesen lejött, de így még jobb, hogy egy külön cikket szenteltél neki.