A frászt hozta ránk Odett, a rozsdafarkú tojó!
Tegnap (2024.04.23.) reggel óvatosan kimentem a könyvtárszoba erkélyére, hogy megnézzem: Odettnél, a tojásokon kotló házi rozsdafarkú tojónknál mi a helyzet. Kora hajnalban, amikor még látni sem igen lehetett, rozsdafarkúak jöttek-mentek a ház északi végében, és ez szokatlan volt.
Odették revírje ugyanis nem az udvarba esik. A fészkük nálunk van, de vadászni a szomszédos telkekre, a birtoktól keletre eső udvarokba járnak, és Odett párja: Ottó is mindig a szomszédban énekel. Egyszer sem láttam még az udvarban.
Ez a kicsi érdekes helyzet van nálunk.
Viszont biztos vagyok abban, hogy amikor a fiókák kirepülnek, inkább nálunk fognak hesszelni, mert itt könnyebb fedezéket találni. Persze ez még odébb van, továbbra is május 7-8. környékére várjuk a kelést, a kirepülés május végére datálható, de odáig még el kell jutni, odáig még hosszú az út, még ha az idő nem is annyira sok.
Szóval, reggel 9.30 körül kimentem a könyvtárszoba erkélyére.
Kicsit meglepett,
hogy Odett nincs a fészkén, de ez még nem rendkívüli. Muszáj néha elmenni enni és inni valamit. Vannak olyan madárfajok, ahol a hímek gondoskodnak a kotló tojókról, ilyen például a kanári.
A kanári hímek annyira odaadóak, hogy az egészen megrendítő (hamarosan hozok erről történeteket), de a házi rozsdafarkú hímek „csak” a területet őrzik, és a közelben énekelnek. Így Odett kénytelen kicsit sűrűbben otthagyni a fészket. Ezzel eddig nincs is gond.
Amikor láttam, hogy Odett házon kívül van,
hoztam a fellépőt, meg a fényképezőgépet, és benéztem a fészekbe. Sőt, miután a Odett és Ottó a környéken sem mutatkoztak, hamar leakasztottam az odút. Már korábban is írtam, hogy az első adandó alkalommal ellenőrizzük majd a tojásszámot. Jelentem ez megtörtént, és a korábbi észleléssel ellentétben nem négy, hanem öt tojás van, ami a szabványos házi rozsda fészekaljnak felel meg.
Odették tartják a szakirodalmi formát.
(Erről írtam korábban ITT).
Ha kotlott fészket vizsgálok (akár vadonélő madárról van szó, akár tenyésztett madarakról – hisz évekig tenyésztettem is madarakat), az első dolgom, hogy finoman megérintem a tojásokat, hogy érezzem, mennyire melegek. Ugyanezt tettem ezúttal is.
Kicsit rémülten tapasztaltam, hogy Odett tojásai nem egyszerűen hűvösek vagy hidegek, hanem kifejezetten jéghidegek – hisz nagyon barátságtalan az időjárás.
Míg februártól bőven a sok éves átlagnál melegebb időjárás volt, most váratlanul télies hideg lett. Erről írtam is már, sőt videóban is megmutattam, hogyan fagyott le az udvar.
Ennyire alacsony hőmérsékleten
hamar hűlnek ki a tojások. Tudni kell, hogy kotlás idején a kotló madár, még ha fel is kel a fészekről, még ha el is megy enni és inni, igyekszik visszatérni, még mielőtt a tojások totálisan kihűlnének. Így egy rendben zajló kotlásnál azt tapasztaljuk, hogy még ha nincs is otthon a tojó, a tojások melegek még, esetleg langyosak, de ha jéghidegek, az általában nem igazán jó jel.
Nehéz persze megítélni, hogy ebben a cudar időjárásban mennyire hamar hűlnek ki az 5-6 gramm körüli tojáskák, de mivel a házi rozsdafarkú általában jó szülő – és Odett is annak tűnik –, felmerült bennem, hogy valami komoly gond miatt nem tért vissza Odett a fészekre.
Számolni kellett azzal is, hogy esetleg érte valami, hisz ne feledjük: odakint nincs biztosíték semmire, és jöhet karvaly, macska, bármi.
Gyorsan lőttem pár fotót
a gyönyörű fészekaljról, Odett csodaszép, hófehér és szokatlanul csúcsos, karcsú tojásairól, majd hamar visszahelyeztem az odút, és visszavonultam a könyvtárszobába. Szóltam Marának is a dologról, hogy ha esetleg meghiúsul a költés, ne érje váratlanul. De természetesen erősen reméltem, hogy Odett megérkezik, és még időben – mielőtt a tojások annyira átfagynának, hogy már nem tud bennük kifejlődni az embrió.
Mivel egész éjjel toltam az ipart, a fotózás után rövid pihenőt iktattam be. Tíz óra körül ledőltem pihenni kicsit a könyvtárszobában, de alig ért párnát a fejem, máris meghallottam a házi rozsdák csettegését ez erkélyről. Úgy tűnt, hogy Ottó is jött Odettel, mert egyértelműen két madár hangját hallottam – holott Ottót még sosem láttam, egy pillanatra sem!
Ez örömteli esemény volt. Szundítottam kicsit, aztán ismét sokat dolgoztam, kora délután pedig úgy gondoltam, újra kilesek az erkélyre. Nem kellett sokat ágaskodnom, hogy lássam:
Odett a helyén ül.
Épp úgy néz kifelé a kis okos, komoly buksijával, mint ahogyan szokott.
Bízom benne, hogy tudja mit csinál. Tudja, hogy meddig szabad távol lenni ebben a fagyos időben. Eddig tehát biztatóan halad a kotlás, mi mást mondhatnék hát:
Hajrá Odett!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Hhhhu! Odett is tud csigázni, nem csak te, Cen’!
Nagyon izgultam, hogy mi lesz a történet vége. Bízzunk benne, hogy Odett tényleg tudja, mit csinál, és minden rendben van! 🙂