Föld napjára: Uralkodásunkból fakad minden belviszályunk!
kisfontos
Minden nap a Föld napja. De mi általában csak április 22-én gondoljuk így.
Ez ünnep kell, hogy legyen. Nekem az is. Minden nap, kivéve ezt az egyet. Mert ilyenkor – bármennyit szelídültem is – néha elfut a méreg. Bármit mondok, rögtön hallom az ellenhangot. Az oly divatos pátoszellenesség gúnyosan felszisszen:
„Úristen, micsoda emelkedettség! Mekkora egy zöld ez a csávó.”
Ez a legrosszabb: a felsőbbrendűség pátoszmentes pökhendisége.
Nagyszerű operák vannak, őrült jó regények, szimfóniák, piramisok, és iszonyat sok kunyhót építettünk, ám mindez eltörpül a Föld-műhöz képest, és mi mégis hajlunk az önimádatra. Jól emlékszem egy hajnalra, amikor a szokottnál is jobban haladt az regényírás, ám mielőtt önfeledt ünneplésbe temetkezhettem volna, feldübörgött a közeli erdő, és olyan hóförgeteg ereszkedett le, szó szerint az égből, amihez foghatót azóta se láttam.
Csak arra tudtam gondolni: bármi történjen is, írjam meg életem regényét vagy a legpusztítóbb szonettet, ilyet én nem tudok.
Letaglózó volt s egyszersmind felemelő. Jobb is gyönyörködni olyasmiben, ami rajtam túl van. Talán öregednem kell, hogy nárcisztikus legyek, csakhogy épp vénségemre nem marad bennem semmi, amiben gyönyörködhetnék: erőm és ruganyosságom oda lesz, egészségem meginog, vaksi leszek és süket.
A 35 millió fajjal együtt élő emberi nemnek sem tesz jót, ha más fajok fölé képzeli magát, mert ha a Föld uraként él, gyilkolni fog a saját köreiben továbbra is.
Inkább legyünk a Föld jobbágyai, ha úgy jobb, vendégei, nekem édes mindegy, csak ne az urai. Uraskodásunkból fakad minden belviszályunk.
És rajtam se uralkodjon senki. Ha nem akar, nem tud, nem szeret a Föld hatalmas forgásán ámulni, ne tegye, de amikor én őrjöngve csodálom mindazt, ami nem az ember műve, nekem ezt senki meg ne tiltsa. Mert én végső soron a Földhöz tartozom, elidegeníthetetlen jogom, hogy mennydörej, fagy és tűz járjon át, hisz jobbágy vagyok, és míg lélegzek, botrányosan szabad, akár egy gleccser.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kisfontos”
Cen’ nagyon köszönöm! Megint gyönyörüen fogalmaztad meg a lényeget! És ami miatt mi, akik követünk, erőnk szerint támogatunk, itt vagyunk veled, és a birtok élőlényeivel, az az érzelemmel átitatott küldetéstudat, a fáradhatatlan munka, amit hogy is lehetne bírni, ha a cél nem legbensőbb lényünkből fakadna? És hogy lehetne minderről érzelmek nélkül beszélni? Hogy lehet érzelmek nélkül beszélni egyetlen valóságunkról, lakhelyünkről, Földünkröl? Bárcsak eljutnának minél többekhez a te céljaid, a te érzelmeid!
Köszönöm, Judit!