Törpe-farkincásboglárka a legújabb nappali lepkefajunk!
Szép csendben jött meg a fajlistánkra. Körötte nem tudunk akkora felhajtást rendezni, mint mondjuk amikor megkerült a fürge cselle, a kisasszony szitakötő, vagy amikor váratlanul (de talán a munkánk eredményeként) a birtok történetében először észlelünk jelentős sakktáblalepke-rajzást.
Ráadásul alaposan át kellene néznünk az utóbbi egy hónap fótóinak dátumozását, hogy legalább abban biztosak lehessünk: valóban ő került meg a nappali lepkék közül ötvenediknek. De ez sem egyszerű. A boglárkák határozása gyakran necces, így sok más mellett pár májusi-júniusi boglárka fotót is bevittem egy csoportba, hogy szakértőktől kérjek segítséget a határozásokhoz.
A szóban forgó kis barna lepke határozására tegnap került sor, holott a fotót 2024.06.08-án, több mint tíz napja lőttem az Angolkertben. Már nem tudom, miért battyogtam ki, de nem is érdekes. Naponta többször is veszem a fényképezőgépet, és hol ilyen, hol olyan indokkal kimegyek legalább a parkolóig, máskor a Hospoda mézelő zónájáig, valamivel ritkábban pedig lemegyek a völgybe is. Ha olyasmi történik, mint tegnap, amikor belebotlottam egy csüngőlepkébe (eddig ebből a csoportból egyetlen fajt sem sikerült bizonyítani), sűrítem a „járatokat”, többször megyek ki, nagyobb területeket nézek át abban a reményben, hogy sikerül újra csüngőlepkére találni, és mivel először nem sikerült, másodszor sikerülni fog a fotózása.
Egy szó, mint száz: sokat kóborolok, kalandozok, kószálok a birtokon.
Vagy határozott céllal mentem ki, vagy csak a szokásos rutin ellenőrzésre és fotózásra, már nem tudom, de arra emlékszem, hogy
ez a boglárka rögtön szemet szúrt.
Még ki sem értem az Angolkertből, a nagy babérmeggytől két lépésre szállongott a virágok között. Kicsi termete, viszonylag szokatlan barna színe és a névadó farkinca miatt rögtön felkeltette a figyelmemet. Lőttem is róla hamar pár fotót, és mentem tovább.
Most már tudjuk,
hogy az állítólag országosan elterjedt törpe-farkincásboglárkához volt szerencsém, melyet sokan akác-csücsköslepkének vagy egyszerűen csak akáclepkének mondanak, holott ez a lepke semmilyen formában nem kötődik az akáchoz. A hernyója kökényféléken él (amiből a területünkön talál pár vagonnal), akácon még véletlenül sem, de amikor a kifejlett lepke virágot keres, az se akácvirágra megy, azért sem, mert mire eljön a repülésének ideje, addigra az akác elvirágzik.
Logikus tehát a kérdés: Ha így áll a helyzet az „akác-csücsköslepkével” alias törpe-farkincásboglárkával, akkor miért adták neki ezt a nevet? Jó kérdés. Kérdezzétek a lepkészeket!
És mint oly sokszor a lepkék esetén, erről a fajról is csak korlátos, elnagyolt információkat találni. Főként nyílt, kökényekkel, galagonyákkal tarkított kaszálókat keres. Ez a leírás pompásan illik ránk. Újabban azt szoktam mondani – például Marának – hogy a birtok felső, füves parcelláin az élőhelyátalakítással-visszavadítással egyértelműen
az „erdős sztyepp” vagy „fás legelő” irányába haladunk,
és tudatosan is azt célozzuk meg. Így a törpe-farkincásboglárka megjelenése, megtalálása szinte törvényszerű, és vélhetően a jövőben is találkozunk még vele. Nektárt is bőven ad a birtok nekik, mivel a kifejlett törpe-farkincásboglárka többek között a cikafark és a bodza virágának nektárját kedveli, nálunk pedig mindkettőből nagy a bőség.
A legteljesebb és leginformatívabb leírást erről a fajról a macrolepidoptera.hu oldalán találjuk:
„A Kárpát-medence legkisebb farkincás-lepkefaja. Nem különösebben változékony, csupán a nőstények hátulsó szárnyának felszínén levő narancssárga foltok nagysága, száma és intenzitása változékonyabb. A fajt hazánkban a törzsalak képviseli, a hazai irodalomban” említett ssp. nostras a törzsalak szinonimja. Évente egy nemzedéke repül május végétől július közepéig. Jellegzetes élőhelyei a kökény- és galagonyabokros homokpusztai legelők, valamint tölgyesek szegélyei és tisztásai, ritkás karsztbokorerdők. Szívesen szívogatja kakukkfű (Thymus spp.), cickafark Achillea spp.), pipitér (Anthemis spp.) vagy bodza (Sambucus spp.) nektárját.
A nőstény kökényre (Prunus spinosa) petézik, ami egyben a hernyó tápnövénye. Hernyója nem él sem akácia-féléken, sem akácon, korábbi magyar elnevezése („akáclepke”) ezért helytelen. Sík- és dombvidékeken valamivel gyakoribb, középhegységben ritkább, magasabb régiókban pedig nem fordul elő. Egyébként kevéssé ismert faj. A keleti erdőssztyep-vidékek faunájának érdekes hazai képviselője. Ott, ahol a meleg, száraz helyek közelében nagyobb kökénybokrok állnak félárnyékban, biztosan előfordul. A szabadban, tűző nap alatt álló bokrokra a nőstény nem petézik. Noha a faj nevével ellentétben nem él akáciaféléken, igen gyakran találkozhatunk vele olyan homoki akácosokban, amelyek gyep- és cserjeszintje megőrzött valamit az eredeti tölgyes vegetációjából.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Köszi, hogy adtál részletesebb leírást is!
Én biztos megint fennakadtam volna a néven. Így legalább tudjuk, hogy az akác-csücsköslepke elnevezés helytelen.
Azért keresgéltem egy kicsit most is. 🙂 Azt találtam, hogy a latin neve Satyrium acaciae. Nem tudok latinul – te viszont igen! -, de nem lehet, hogy az “akác” innen jön? 🤔
Valószínűleg igen, de akkor ott a kérdés: minek rakták be a latin névbe?
Jogos a kérdés! 🙂 🙂
Passz.