Etetjük a hollókat 2024 őszén is? Lesz ragadozómadár etetés a birtokon?
Még a 2024-es szarvasbőgés idején, szeptemberben kellett volna válaszolni erre a kérdésre, s hagynám is már a kérdést, ha nem lenne bonyolultabb a válasz, mint eddig. 2021 és 2024 között ugyanis a hollók etetése viszonylag egyszerű és csak időleges volt.
Kezdődött azzal, hogy tizenhárom éves korom óta álmodoztam egy hollóetetőről; abban az időben, amikor a holló a kipusztulás szélén táncolt, és „ritkább volt a fehér hollónál is”. Gyakorlatilag csak a középhegységekben, elsősorban a Bükkben futhattunk össze vele, de ezeken a területeken is csak a háborítatlan erdőségekben, s csak akkor, ha ismertük a terepet vagy pokoli mázlink volt.
Aztán a holló évtizedek alatt összeszedte magát,
én pedig 25 évvel ezelőtt megvettem a birtokot, ahol szintén évről-évre több a holló. Ahol a leggyakoribb varjúfajunkat a vetési varjút elvétve és csak átrepülőben látni, viszont nincs olyan nap az évben, hogy ne látnék hollókat. A holló korrogása itt évtizedek óta az élet elidegeníthetetlen része, járjunk bármelyik évszakban. De kétségtelenül ősszel vannak a legtöbben, amikor a szarvasvadászat miatt könnyen találnak zsigerekre.
Évtizedek alatt felgyülemlett az a tudás a hollókban, hogy melyek szeptemberben a legjobb, nagyvadas területek. Feltételezésem szerint távolabbi területek holló is idejönnek augusztus végére, szeptemberre.
2020 őszén
volt alkalmam a birtokhatártól 70 méterre életemben először hollókat venni vadkamerával, ahol akkor több mint 600 remek felvétel született zsigereknél. Ez akkora lökést adott a gyermekkori terveknek, hogy a következő évben, 2021 szeptemberében a helyi vadászoknál addig kuncsorogtam, hogy hozzanak nekem zsigereket (de már az év tavaszán felépítettem egy lesnek is alkalmas, belül üreges szénaboglyát, az úgynevezett „szénabunkit” is), hogy végül valóban kaptam zsigert.
Amikor 2021 szeptemberében megkaptam a zsigereket, a szénabunki előtt kialakított etetőhelyre raktam ki, ahol sikerült is parádés fotózást és videózást csinálni. Körülbelül 100-150 holló gyűlésezett akkor a birtokon.
2022-ben és 2023-ban is volt hollóetetés szeptemberben,
s mindkét évben készültek újabb felvételek is, de koránt sem voltak azok a fotózások annyira sikeresek, mint az első évben. 2024-ben szintén kaptam zsigereket, de a vadászok – mivel nem értek el telefonon – egyeztetés nélkül rakták le a nagyvadföld aljába, jöttek is a hollók és ölyvek, de mire észbe kaptam, szokatlanul gyorsan, eltűntek a zsigerek, és persze a hollótömeg is.
Erről beszéltem a Facebookon egy élő adásban is ITT.
Ezek után azt hihetitek, hogy a hollóetetés projektre egyértelműen lejtőre került, és ennyi volt csak. De nem. Sőt, ellenkezőleg. Mivel 2023-ban többször is megkerült a vörös kánya, sőt az idén is láttam és fotóztam a birtok közelében, vélhetően fészkel is valahol a közelben, csakúgy, mint az utóbbi két évben rendszeressé váló rétisas, mivel mindkét faj dögevő, főként télen, már 2023-ban is írtam róla, hogy érdemes volna valamiként rendszeressé tenni a ragadozók etetését a téli időszakban.
Még azt sem zárnám ki,
hogy egészen ritka ragadozók is felbukkanhatnának, akár keselyűk is. Annál is inkább, mert dögkeselyű egyszer már felbukkant a légterünkben. A fakókeselyű pedig – Európa leggyakoribb keselyűfaja – a tőlünk délre eső országokban jól megerősödött, és egyre gyakrabban jönnek Magyarországra, időnként csapatosan, elsősorban épp ősszel. Ezekkel a mozgalmakkal ide is elvetődhetnek.
A rendszeres etetőhelyek fölött keringő hollók és ragadozók, sasok és ölyvek megdöbbentő távolságokból, akár száz kilométerekről is képesek odavonzani újabb ragadozókat.
Szintén tavaly találtunk rá egy finn ragadozómadár-etetőre, ahol elgondolkodtató megoldást láttunk. Az ugyanis mindig probléma, a szeptemberi zsigerek kihelyezésénél is, hogy amikor rátalálnak a rókák, vaddisznók, esetleg sakálok, perceken belül eltűnhet az összes elemózsia. A finnek vélhetően ezt kiküszöbölve magasabb, vastag ágakra feldrótozva etettek, nem is hússal, hanem hájjal, amire az ölyveken túl a hollók és a szirti sasok is rendszeresen rájártak.
Ezzel a módszerrel mi is etethetnénk,
tehát nem a hely, nem a szándék hiányzik, csak találnunk kell valami forrást, ahonnan olcsón szerezhetünk be hájat vagy bármi hús- és zsíradékfélét. Tavaly is kerestünk hájat, de nem találtunk.
A kérdésre tehát, hogy lesz-e az idén hollóetetés, egyelőre az a válasz: igen, talán még huzamosabb etetés is, mint 2021 és 2024 között. A nagyvadföld felső részén, az Újles előtti térségen etetnénk, ahol lesből fotózni és videózni lehetne a forgalmat, esetleg egy kamerával online közvetítést is indíthatunk.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
