A megfigyelő megfigyelése, avagy amikor visszanyal a holló
Ma reggel (2023.09.30.) valamivel korábban ébredtem, 6.30-kor, méghozzá egy éles korrogásra. Nem mintha a lesben vagy a pusztában aludtam volna, de a hollók valami okból – aminek kutatása izgalmas feladat volna – igen gyakran vannak a ház és az Angolkert fölött. Más fajoknál, ha szeretnénk őket közelről megfigyelni vagy filmezni, törekvéseinkkel szemben az áll, ha a vad vagy madár ÉSZREVESZ. Egyre inkább úgy gondolom, hogy a holló nem észrevesz, hanem megfigyel.
Én akarom megfigyelni a hollókat, mire ők helyeztek megfigyelés alá engem.
Felemelkedve két kilométeres magasságba, ahonnan nyilván még a Balatont és Badacsonyt is látni, nem lehet gond és nem kell nagy ész annak kifigyelésére, hogy a hollóetetőhöz legközelebb a háznál szokott mozgás lenni, és amikor lelépek a lesből, ebbe a házba megyek, és nyilván régóta tudják már azt is, hogy onnan fogok kijönni megint. Ezt akár már az etetés első percében is tudhatták, hisz a varjúfélékről és konkrétan a Nagy-Britanniában élő hollók alapos vizsgálatából tudjuk, hogy a hollók képesek olyan infókat is átadni, mint amilyen az például, hogy ezer ember közül melyikkel kell óvatosnak lenni.
Szóval, azt, hogy milyen mozgások szoktak lenni a birtokon, tudhatják 2021-ből, 2022-ből, és most már 2023-ból is. Egyre kevesebb a kétségem afelől, hogy ezt valóban tudják. Az Angolkertben már a nagykapuig sem tudok eljutni anélkül, hogy ne jelenne meg a fejem fölött egy holló. Lassan a dolgozószoba ablakából sem nézhetek ki úgy, hogy fentről ne egy holló nézne vissza rám.
Egyre valószínűbb, hogy megfigyelés alatt tartanak. Erre bízvást mondhatom, hogy visszanyal a holló.
Fotók: Centauri, 2023
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több „Kert és vadon”
még több holló
😯Szépségük mellett még jó ember megfigyelők is…Elképesztő!!🥰
2020 óta sűrűn jut eszembe, hogy ezt az adottságot, hogy itt könnyű szerrel lehet tanulmányozni a vadonban élő, kicsit sem urbanizált hollóállományt, ezt ki kellene használni, és célzott kutatás keretében vizsgálni. A holló önmagában is egy univerzum – amúgy minden fajra igaz ez – akár megérne egy könyvet is.
Hitchcock Madarak c. filmje jutott most eszembe.
(Lehet, hogy a webkamera is gyanús volt nekik?)
Nem hiszem, hogy kiszúrták a vadkamerát.
Mázli, hogy ők nem filmeznek. 😀
De igen, csak agyukkal.
Amúgy épp ez jutott eszembe, és sokszor ez a benyomásom, hogy nemcsak megfigyelnek, hanem „vesznek” is. Talán fotografikus memóriával is rendelkeznek. Az idén az is feltűnt, hogy akad 1-2 szokatlanul termetes példány, és ezek mozgása egészen más, mint a többieké. Amolyan „Bos’ az ilyen madár. Láttam akkorát, aki másfélszerese volt egy egerészölyvnek!
Legyen ez egy barátság kezdete, Cen’! Olyan jó lenne!🐦⬛