Végre: újra fürj szól éjjel az Angolkertben!

Igaz, akad pár olyan madárfaj is, mely ritkaság volt gyermekkoromban, s mára gyakori lett, ám ugyanakkor tömeges madárfajok kezdenek megritkulni. Hogy a mérleg merre billen? Bár mondhatnánk, hogy az összkép jó, de szinte minden nagy, Európa-szintű felmérés (főként a Birdlife International felmérései) jelentős, nem ritkán tragikus zuhanást mutatnak egykor gyakori fajoknál. Olyan fajoknál, mint amilyen például a két gyakori veréb, a mezei veréb (Passer montanus) és a házi veréb (Passer domesticus). Utóbbi olyan európai nagyvárosokból, mint amilyen például Párizs, teljesen vagy szinte teljesen kiveszett. Sok gyakori faj állománycsökkenése meghaladja az 50 százalékot (általában a nyolcvanas évek és a 2020 közötti intervallumra végeznek számításokat). Főként, ami a mezőgazdasági területeken, réteken és kaszálókon élő fajokat illeti.
Magyarországon ezekkel a fajokkal kapcsolatosan általában az az álláspont,
hogy ezek a radikális negatív trendek egyelőre nálunk nem (vagy alig) éreztetik a hatásukat. Nekem – több mint 40 év terepi tapasztalatai és napólírása után – vannak kétségeim a magyarországi adatok helyességét illetően. Számos egykor gyakori faj feltűnően ritkává vált vagy egyenesen eltűnt a rezervátumunkból annak ellenére, hogy a negyed évszázada folytatott visszavadítás során itt helyben a körülmények egyértelműen javulnak. Méghozzá nagyságrendekkel. Tehát a fogyásra csak a nagyobb régiókat érintő kedvezőtlen folyamatok szolgálhatnak magyarázatul.
Az egész Európában erősen fogyatkozó fajok közé tartozik a fürj (Coturnix coturnix) is.
Nem olyan tragikus a helyzete, mint amilyen felfoghatatlanul drámai a fogolyé (Perdix perdix), de már benne van a pakliban, hogy egyszer a fogoly sorsára jusson. Van is ebben a logika, hisz az élőhelyigényeik meglepően hasonlók. A fürj sok mediterrán országban még vadászható is. Ráadásul – ellentétben a fogollyal – a fürj Afrikában tölti a telet, így a vonulás során és a telelőhelyeken újabb jelentős veszteségeket szenved el évről évre. Nemcsak a vadászat fenyegeti, hanem a globális felmelegedés is érzékenyebben érinti, mint a foglyot.
Európában hivatalosan inkább ingadozónak tartják az állományát. Magyarországon viszont egyértelműen csökken, egyes források szerint a nálunk is tapasztalható ingadozások mélypontján a korábbi állomány 40 százaléka sem maradt meg.
A rezervátumban 2000 és 2015 között minden nyáron megszokott volt 2-3 pár jelenléte, holott akkoriban még inkább aranyvesszős (Solidago canadensis) volt a terület, és nem magas füves kaszáló, mint most. 2015 és 2020 között már bizonytalan volt a fészkelése, 2020-tól pedig már bizonyosan nem fészkelt nálunk. Szép lassan megszoktuk, hogy míg korábban a környéken az 1980-as évektől körülbelül 2015-ig a nyári éjjelekhez hozzátartozott a fürjek pitypalattyolása, mostanra már csak elvétve hallani. Már ha halljuk egyáltalán. Az utóbbi években akadtak nyarak, amikor egyszer sem hallottuk.

Az 1990-es években a közeli megyeszékhelyen, a városban, a lakótelepi tömbházak között is gyakori faj volt!
Épp ezért már említésre méltó, fontos adat, hogy az idén ismét megjelent a fürj.
2026.06.18/19. éjszakáján és 19/20. éjjelén is sokáig pitypalattyolt egy hím. Első alkalommal meglepő módon az Angolkertből vagy annak nyugati széléből (ahol most magas füves részt épp nem talál), és nem a nagy kiterjedésű, nyílt, magas füves területeinkről, ami egyébként a klasszikus élőhelye volna. Másnap viszont már messzebbről hallottuk, egyrészt a Kisrét felől, másrészt talán a szomszédos udvarokból. Igaz, később – egyelőre – nem észleltük, de a kései időpont miatt kizárhatjuk a vonuló példány teóriáját. Egyébként is egyre gyakoribb, hogy fészkelő madarakat csak vizuálisan találunk meg, s a hangjukat, éneküket egyszer sem halljuk (ennek okai megérnének egy külön kutatást is).
Így tehát kijelenthetjük, hogy a fürj újra fészkel a rezervátumban, esetleg a közvetlen környékünkön. Élőhelyátalakításunk, az aprómagos területek fenntartása kedvezhet neki. Több hasonló státuszban lévő fajnál is sikereket értünk el. Visszahoztuk 2024-ben az akkor már évek óta nem fészkelő mezei verebet (Passer montanus). 2025-re pedig sikerült behoznunk a rezervátumban még egyszer sem fészkelő vadgerlét (Streptopelia turtur). Most egyrészt azt reméljük, hogy a nyáron még észleljük a fürjet; másrészt abban bízunk, hogy az idei észlelés esetleg a tartós visszatelepedés jele is lehet.
P.S.: Hamarosan beszámolunk arról is, hogy mik a terveink a 2024-ben megkezdett fogoly-visszatelepítési programunkkal.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Wikipédia és Wikipédia

Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”









































