Szükséges rossz a szarvasvadászat?
Ezt a cikket még a karantén idején írtam (2020.09.06.), ezért hemzseg az akkori aktualitásoktól, mégis változatlan formában hozom át az új oldalra, mert így ebben a formában kicsit kordokumentum is. Az aktualitásokra, a karanténhelyzetre vonatkozó megjegyzések pedig semmit sem vonnak le a lényegből. Fontos kérdés ez, melyben nehéz elfogulatlanul tájékozódni, és nem utoljára kerül elő.
Szükséges rossz a szarvasvadászat?
2020.09.06. | Tegnapelőtt, miután felfedeztem, hogy a birtokkal határos láperdő szélében vadat ejtettek a vadászok, és a hátrahagyott zsigereken hollók ülnek lakomát, felhívtam a vadásztársaságot. Ahogy arról már videóban is beszámoltam, már koránreggel kiraktam a vadkamerát, de azt akartam, hogy tudjanak róla. Azt is szerettem volna elkerülni, hogy rám lőjenek bóklászásaim során, bár az itteni vadászok egyáltalán nem hülyék. Erről bővebben talán később.
Bár én egyértelműen „zöld” vagyok – mély zöld, haragos zöld, moha zöld –, a vadászokkal mégis jó a kapcsolatom. Ehhez mondjuk normális vadászok is kellenek. Mellesleg az utóbbi három évben nem lőttek itt semmit. Kimondottan visszafogott társaság.
Szóval felhívtam a helyi társaság vadőrét, mindenesét, mire ő mondta, semmi kifogása, támogatja, kamerázzak csak nyugodtan. Hozzá kell tenni, hogy a „holló-etető” már az ő területükre esik. De ami fontosabb:
kiderült, hogy áll a vadászat, és úgy néz ki, nem is igen lesz az idén. Legalábbis ezt hallottam tegnapelőtt. A beutazási korlátozások miatt.
A szarvasvadászat a legtöbb helyen a külföldről érkező vendégvadászok privilégiuma. A nagyvadas területeken gazdálkodó vadásztársaságok jobbára ebből tartják el magukat (többek között a vadkárokat is ebből fizetik). Ha a külföldiek nem jönnek, nincs vadászat, vagy csak hébe-hóba.
Tudva, hogy sokan ellenzitek a vadászatot, például azért, mert szolidárisak vagytok minden élőlénnyel, a helyzet összetettségéből csak egy momentumot hadd villantsak fel. Hivatkoznak is rá a vadászok, és azt kell mondani: joggal.
A vadászat állományszabályozó szereppel is bír.
A szarvasok – ahogy azt például a saját megfigyeléseim és vadkamerás felvételeim is igazolják – erősen rágják a fák hajtásait. A bikák a nyár végén, ősz elején fiatal fákon „fenik” az agancsukat. Csak az én birtokomon az utóbbi 10 évben körülbelül 500-600, egészen nagy, 5-6 méteres égerfát „öltek meg” így. A fenéssel lekérgezik őket, melyek aztán ebbe belepusztulnak. További 1600 fenyőcsemetémet tűntették el nyomtalanul. Nem véletlenül élnek együtt mindenütt a nagyvadakkal nagyragadozók. Európában farkasok. Csakhogy itt nincsenek farkasok, és vadászat nélkül az erdők felújulása is veszélybe kerülne. A világ első nemzeti parkjában, a Yellowstone Nemzeti Parkban is ez volt a gond, s ott farkasok visszatelepítésével oldották meg a problémát.
Én persze a farkasokra szavaznék, de azért megnézném azt is, hogy a jó nép hogyan reagálni egy nagyszabású farkas-betelepítésre.
A birtok fásítása épp a szarvasok miatt állt meg az utóbbi években. A kerten belül nincs szükség több fára, azon kívül pedig minden kísérlet szinte teljes kudarcot vallott a szarvasok és őzek miatt. Hatalmas lépés lenne nekem, ha a bekerített részt jelentősen növelhetném, ez azonban – bármennyire is fantasztikus a nagyvad-világ közelsége – a szarvasok és őzek kizárásával jár majd együtt.
Miért szinte csak külföldiek vadásznak gímszarvasra nálunk?
Például azért, mert sokba kerül. Végül is a szarvas trófea az európai vadászat csúcsa. Az egyik legismertebb szarvasparadicsomban, Gemencen 2016-ban súly szerint 300€-tól indultak az árak (a 3,5 kilónál könnyebb trófeáknál), de 11 kiló felett már 11 300 €-ba kerül egy gímbika elejtése,
vagyis mai árfolyamon meghaladhatja a 4 millió forintot is. Azért ez már egy egészen jó kocsi ára.
Mennyi egy szarvastrófea súlya?
A magyar ranglista első helyezettje egy 1986-ban Karapancsán lőtt bika 14.5 kilós trófeája, de az ötvenedik helyezett is bőven 11 kiló felett van (13.05 kg). Az ötven legnagyobb trófea elejtői között mindössze egyetlen magyar nevet találni.
Egy trófea minőségét és szépségét azonban nem csupán a súly határozza meg.
Számos más szempont szerint pontozzák nemzetközi zsűrik (erről írok később részletesebben is, mert rendkívül érdekes), így a méretes, és ráadásul szép agancsok, főként, ha esélyesek a világranglistán is jó helyezésre, akár többe is kerülhetnek. A vadásztársaságok megkérhetik a „szépség felárát” is. Arról nem beszélve, hogy a vendégvadászokat fizetnek a szállásért és az ellátásért is, nálunk jellemzően németek és osztrákok.
A hazai trófeák méltán lettek világhírűek, volt több világrekorderünk is.
A világranglista jelenlegi világrekordere egy 16,2 kilós bolgár trófea, de itt is igaz: a súly nem minden, hisz a negyedik helyen egy 18,1 kilós trófea áll.
Mennyi szarvas él Magyarországon?
A Vadgazdálkodási Adattár legfrissebb jelentése (2018-2019) szerint összesen 114.508 szarvas élt nálunk, ebből 38.538 bika, 43.286 tehén és 32.684 borjú. Az alábbi táblázat 1961-től mutatja napjainkig a szarvasok létszámának és a „zsákmány” alakulását.
Egyértelmű, hogy az egyre intenzívebb vadászat ellenére is dinamikusan növekszik az állományuk.
Ezt a saját tapasztalataim is visszaigazolják. Nálam is évről évre egyre több a szarvas, holott már bő évtizede is megállapították, hogy szükség lenne állománycsökkentésre, akárcsak a vaddisznó esetében.
Visszatérve arra az alappontra, mely szerint kegyetlenség megölni egy állatot, muszáj megállapítani: természetes ellenség nélkül a felduzzadó szarvasállomány más élőlények rovására terjeszkedik. Kénytelen vagyok felhívni a figyelmet arra is, amennyiben humanizmustól átfűtve tekintünk a problémára, be kell ismernünk, hogy
egy lövés még mindig irgalmasabb, mint amikor egy farkas-falka fél órán át küzd a védekező szarvassal, míg azt leteperi.
Senkit sem akarok sokkolni, de a ragadozók többsége, így a farkas sem várja meg, míg az áldozat kimúlik. Ha leteperték, nemritkán még életében hozzálátnak az elfogyasztásához. A vadon nem ismeri az irgalmat. A farkasok biztosan nem. Bár az is igaz, hogy a ragadozók elsősorban a kisebb termetű borjakra és legyengült állatokra vadásznak, így azok haláltusája sem mindig kíméletlenül hosszú.
Itt egy videót ágyaztam be, amit azóta eltávolítottak, talán épp a kegyetlensége miatt.
Ha szarvasokról, vadászatról, erdőkről, élőhelyekről gondolkodunk, bárhogy nézzük is, végül mindenképp annál a kérdésnél találjuk magunkat: melyik ujjunkat harapjuk meg? Minek feleljünk meg? Az irgalmasság követelményeinek vagy az ökológia törvényszerűségeinek?
Mindenesetre, ha a korlátozások a jelenlegi formában fennmaradnak, az idén nemigen lesz vadászat.
Én ennek továbbra is örülök, mert jó, ha csönd van, nyugalom, és nem kell arra felriadni, hogy lőttek valahol a környéken; nyugodtan kamerázhatok, figyelhetem a nagyvadakat, ugyanakkor a fentiek fényében azért bennem marad az a kérdés is: mi lesz a továbbra is túlszaporodott szarvasállománnyal?
Légy oly kedves, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hadd ajánljam figyelmetekbe a szarvasaimról készült kisfilmemet.
még több vadon
