Szarvasbőgés 2026 | Az idén is döbbenetesen pontosan kezdenek a bikák
Fel is merült bennünk sok-sok év megfigyelése után, hogy mennyire befolyásolja a bőgés megkezdését az időjárás és a hormonháztartás. Utóbbira jelentős hatást gyakorolhat a fénytartam csökkenése. Madaraknál sem a hőmérséklet csökkenése váltja ki a vonulási ösztönt, hanem a fénymennyiség csökkenése miatt beinduló hormonális változások. Szokás úgy tartani, hogy az első jelentős lehűlés indítja be a szarvasbőgést, amikor megérkezik az első harmatos és ködös hajnal.
Ez ma már biztosan nincs így,
mert a szeptember már egyre ritkábban szól erről. Gyermekkoromban valóban jellemzőek voltak a hűvös, ködös szeptemberi reggelek, újabban azonban ez a hónap még szinte a nyár része. Nem ritkán az október is. A bőgés mégsem marad el és mégsem tolódik el novemberre.
Az igaz, hogy a klímaváltozás miatt egyre többször vannak utóbőgések, s azok egyre erősebbek. De az őszi „nagy” bőgés” időpontja alapvetően nem változott. Más kérdés, hogy aztán a kezdettől a bőgés intenzitása rendkívül hektikus lehet, és azt már valóban elsősorban a mindenkori időjárás befolyásolja. Továbbra is igaz, hogy a legkedvezőbb időjárás a szélcsendes, nappal enyhe, napsütéses, éjjel hideg, nyirkos, párás és ködös időjárás.
Ez a 26. ősz a rezervátumban,
tehát ha szarvasbőgésről van szó, akkor immár több évtizednyi tapasztalatról van szó. 26 év emlékezete is azt mutatja, hogy a gímbikák meglepően pontosan tartják a bőgés kezdőnapját, ami mindig augusztus végére esik. Az idén az első bikák augusztus 27-én hajnalban, 0:30-kor szólaltak meg a rezervátumtól keletre. Rögtön két bika is, és meglepően nagy vehemenciával. Később, 3:40 körül a rezervátumtól délre egy harmadik versenyző is megszólalt. Mindhárom bika a rezervátum 500 méteres körzetén belül mozgott.
Újdonság, hogy míg 25 éven át mindig én hallottam az első bikát, ezúttal Mara az első megfigyelő. Dolgoztam épp, amikor váratlanul kijött a könyvtárszobából, megállt az ajtóban, és csak annyit mondott: – Bőg egy szarvas – ezzel mintegy hivatalosan is megnyitva az idei szarvasbőgés-szezont.
Szerencsére pár éve mindent feljegyzünk,
a hangyáktól a virágos növényeken át az utolsó természeti jelenségig (nem véletlenül találtunk meg már több mint 1100 fajt a rezervátum 11 hektáros területén). Így rendelkezésünkre állnak korábbi adatok arról, hogy melyik évben mikor kezdtek a bikák.
- 2021. augusztus 27. | hajnali 1.27
- 2022. augusztus 27. | hajnali 1.27
- 2023. augusztus 15. | hajnali 3.15
- 2024. augusztus 27. | este 20.30.
- 2025. augusztus 25. | este 22:07
- 2026. augusztus 27. | hajnali 0:30
Ebből tehát láthatjuk, hogy a gímbika valóban „pontos állat”. Országosan természetesen ehhez képest jelentős eltérések lehetnek (s vannak is), de mégis: az aligha lehet véletlen, hogy egy adott területen, egy adott ponton a bőgés szinte mindig ugyanakkor kezdődik. Hatból öt esetben 25-27. között. Hatból négy esetben pedig 27-én hajnalban.
Mit várhatunk az idén?
Tavaly rendkívül mozgalmas bőgésünk volt, s nemcsak azért, mert szokatlanul sok volt a szarvas már augusztus során is (népes, 100-150 fős rudlikat észleltünk), hanem mert 2025. szeptember elsején indult a Webrezervátum projektünk, ami azt célozta meg, hogy vadkamerák segítségével a rezervátum területét a lehető legteljesebb (folyamatos) megfigyelés alá vonjuk. Pár napon belül tehát, szeptember elsején a Webrezervátum első születésnapját is ünnepeljük, s majd akkor részletezzük, mi mindent értünk el a kamerákkal. Mert a kamerák használata alapjaiban írta át a rezervátum életéről alkotott képünket. Nemcsak ritka madárfajokat regisztrált, nemcsak bepillantást engedett a ritka békafajaink életébe, nemcsak a vidrát találta meg, de a rezervátum életéről akkora videó-adatbázist hozott létre, aminek elemzésével az utókor is elbíbelődhet akár évekig is.
Bár a nyáron, főként a hőség és szárazság miatt, csak ritkán adtunk hírt a kamerás eredményekről, de a megfigyelések nem szakadtak meg. A Csíkos-vadparton május óta megállás nélkül figyeljük a vadmozgást. Ennek elemzése megér majd egyszer egy külön posztot és videót, de elöljáróban csak annyit: 2026 nyarán meglepően kevés szarvas mozgott nálunk. Annak ellenére, hogy az évszázad aszálya során a tág környéken csak nálunk juthatnak nagyobb mennyiségben vízhez a nagyvadak (hála a 2025 tavaszán létrehozott forrástavaknak).
A gímszarvas megritkulásának hátterében az állhat,
hogy 2025 őszétől olyan intenzív vadászat kezdődött a szomszédos területen, amihez foghatót korábban, 25 év alatt sosem tapasztaltunk. Gyakorlatilag szeptembertől áprilisig szüntelenül vadásztak, részint talán azért, mert a szarvasállomány országszerte valóban túlszaporodott, és a vadásztársaságoknak kötelességük is a vadállomány jelentős csökkentése. Úgy tűnik, ez sikerült is. Márciustól szeptemberig körülbelül 10-12 alkalommal vettek fel szarvasokat a kamerák. Őzeket rendszeresen, vaddisznókat tömegesen, de szarvasokat csak ritkán. Rudlit egyáltalán nem észleltünk. Míg a rezervátum területén szült és/vagy nevelt borjak rekordja 12, addig az idén egy szarvasborjúnál többet sosem láttunk.
26 év viszonylatában is szokatlanul kevés a gím, ezért nem számíthatunk olyan látványos mozgalmakra, mint tavaly. A következő napok feladata, hogy a kamerákat áthangoljuk a szarvasbőgés megfigyelésére. Az sem segíti a szarvasok megfigyelését a bőgés legelején, hogy a kaszálást az extrém hőségek és aszály miatt kénytelenek voltunk a korábbi évekhez képest egészen másként ütemezni. Így, ha minden igaz, ezen a héten még kaszálások is lesznek. Sőt, a vizes élőhely-rehabilitációval is haladnunk kell az ősszel. Vagyis: ezúttal nem tudjuk olyan mértékben biztosítani a terület zavartalanságát, mint a korábbi években. Cserében viszont 2027-től a jelenleginél is jobb körülmények várnak itt vadat és minden élőlényt, és a következő évtől már remélhetően nem lesz szükség számottevő munkákra.
A zavartalanság fontosságát azonban nem kell túlbecsülni,
mert ha a gímvad valóban annyira óvatos volna, akkor nem járnának fel a bikák az udvarba éjjelente, meghántolni a fenyőket, egy olyan helyen, ahol rendszeresen mozgunk, még éjjel is. Tavaly nem sikerült felvenni bőgő bikát esetleg párbajt, de reméljük, hogy az idén ez is sikerülhet. Ennek érdekében a napokban rendbe rakjuk a Gímtisztást, ami tavaly is a legszebb felvételeket adta. Miután ezt a blogot kiraktam, megyek is a Gímtisztásra és a Kisberekbe kaszálni.
Legyen szép őszötök! – s jó szívvel ajánlom a korábban a szarvasokról készített videónkat és összefoglalóinkat.
Légy oly kedves, oszd meg ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több szarvasbőgés
Engem a kivétel érdekelne.
Nem emlékszem már, milyen év volt 2023. Milyen volt akkor a nyár és az ősz? Mi okozhatta a többitől eltérő, korábbi bőgést?
„Cserében viszont 2027-től a jelenleginél is jobb körülmények várnak itt vadat és minden élőlényt, és a következő évtől már remélhetően nem lesz szükség számottevő munkákra.”- na hála az égnek akkor mégsem mentek innen el:-)))