Most már biztos: élnek a szomszédban mókusok!
Kert & vadon
“Mókussal ugyanis csak egyszer találkoztam itt, 2000-ben, az Angolkertben, a háznál. Csak pár másodpercre pillantottam meg a terasz előtt, a következő pillanatban felfutott a fenyőkre és többé nem láttam.”
2023-ban egy kedves olvasónk azzal keresett meg, hogy befogadnánk-e néhány kölyökmókust. Kicsit hezitáltam, merthogy egyrészt itt nem élnek mókusok, másrészt a mókus nagy fészekfosztogató, csak ezt épp viszonylag kevesen tudják róla. Van helye a mókusnak, persze, és a fészekfosztogatással együtt is fontos része az európai vadonnak, mégis: úgy gondoltam, ha itt nincs, ne telepítsük be. Egyébként pedig nem lenne szerencsés testvérmókusokat kiengedni olyan területre, ahol aztán nem találnak idegen mókusokra.
Végül a mókusok befogadása elmaradt.
2024-re sok új kutatást terveztem. Fejembe vettem például, hogy a birtok pár kilométeres körzetét is alaposan átnézem – méghozzá rendszeresen –, hogy biztosan tudjam, mekkora ökológiai potenciál van a közvetlen környezetünkben. Már az első út is roppant sok tanulsággal szolgált.
Az első – legelső! – utamon rögtön megdőlt egy régi tézis. Az a tézis, ami miatt a mókuskölykök befogadása 2023-ban elmaradt.
Mókussal ugyanis csak egyszer találkoztam itt, 2000-ben, az Angolkertben, a háznál. Csak pár másodpercre pillantottam meg a terasz előtt, a következő pillanatban felfutott a fenyőkre és többé nem láttam. Se aznap, se egy hét múlva, se abban az évben, és a következő két évtizedben se!
Joggal gondoltam,
hogy a 2000-ben felbukkanó mókus (aki egyébként nem a klasszikus vörös, de nem is a koromfekete változat volt, hanem egy kissé barnás példány), csak elkóborolt valahonnan, ahová az első adandó alkalommal vissza is tért.
A környéken sem láttam mókusokat az utóbbi két évtizedben. A birtokhoz legközelebb légvonalban négy kilométerre van egy tölgyerdő, ahol időnként utamba akad. És ennyi. Ezek után természetesen sok új „kutatási eredményre” számítottam 2024-ben, de a más területeken egyébként gyakori mókusra egyáltalán nem. Ehhez mérten már az első kutató túrán sikerült belegyalogolnom egy mókusba.
Elsődlegesen a birtokhatártól
120 méterre található záportározót vettem célba,
ahonnan máris látszódott valami, amiről korábban nem tudtam. A záportározó fölötti domboldalban állt hajdanán (2018-ig) a környék egyik legnagyobb fenyvese, ami közel két évtizedig határozta meg az udvarból nyíló panorámát is. Ezt a fenyvest 2018-ban utol érte a fenyvesek sorsa, vagyis tarra vágták. Erről részletesen írtam akkoriban.
Csak 2023 év végén, december 17-én, az első túra alkalmával fedeztem fel, hogy a domb takarásában megmaradt a fenyves egy apró, körülbelül ¾ hektáros darabkája.
Ez – bár csak időleges „győzelem” – mégis
fontos és jó hír.
Nem mellesleg valamivel később pontosan erről a területről hallottam 2024 új madárfaját, az uráli baglyot is, de nyilván sokat segít ez a fenyves abban is, hogy rendszeres a fenyvescinege és a búbos cinege is. Érthetővé vált az is, hogy amikor 2023 augusztusában bő három hétig rendszeresek voltak a keresztcsőrűek, akkor miért ingáztak az Angolkert és a nyugati birtokszomszéd között.
Amikor megláttam a záportározótól a fenyves maradékát, természetesen rögtön bementem a fenyvesbe körbe nézni. Semmi különöst nem láttam, nem voltak cinegék sem, királykák vagy keresztcsőrűek sem. Ezért felmentem a fenyves tetejébe, és ott egy nyiladékon hazafelé vettem az irányt, amikor a fenyvestől mindössze 40-50 méterre egy fa tetején
megpillantottam egy mókust.
Vigyázott a takarásra, így nem tudtam igazán jó felvételeket készíteni, de azért sikerült dokumentálnom a megfigyelést.
Ez a mókus a birtokhatártól 124 méterre került elő, és mivel a mókusok előnyben részesítik a fenyveseket, kézenfekvőnek tűnt, hogy a fenyves miatt vannak ott még mindig mókusok, akik talán abból az időből maradtak hátra, amikor az egész fenyves lábon állt még.
A mókusok tervszerű megfigyelésére nem álltam rá, viszont a záportározót továbbra is rendszeresen látogattam. Egy alkalommal feltűnt, hogy a záportározó partján álló egyik akác csúcsán tipikus mókusfészek található. A mókus ugyanis, amikor nem odúban lakik,
gallyfészkeket épít magának elég magasan.
A fészket le is fotóztam, és a továbbiakban, akárhányszor arra jártam, erősen figyeltem a mókusfészek környékét is.
A mókus nagyon feltűnő állat, de ahol kevés van, viszonylag észrevétlen maradhat. Viszont van valami, ami mindig elárulja. És ebből hozzávetőlegesen arról is képet alkothatunk, hogy egy területen mennyi mókus él. Ez pedig – persze csak a fenyvesekben – a rágott tobozok jelenléte, mennyisége.
A mókus rágta toboz nagyon jellegzetes,
mivel a mókus úgy darálja le a tobozról a pikkelyeket, mint mi a főtt kukoricaszemeket a torzsáról. A mókus után csak a toboz torzsája marad meg, a végén egy „bóbitával”.
A fenyőmag az egyik legenergiadúsabb táplálék az erdőn, amihez viszont elég nehéz hozzájutni. De a mókus hatékonyan darálja le a tobozokat, amiből napi 10-15 darab már fedezi a teljes energiaszükségletét, sőt ennyi már ahhoz is elég, hogy némi tartalékot is felszedjen magára.
Aznap, kivételesen nem egyedül mentem túrára.
Mara is velem tartott. Neki szerettem volna megmutatni, hogyan lehet könnyen, gyorsan „kimutatni” egy fenyvesben a mókus jelenlétét. Addig kissé esélytelennek hittem, hogy hamarosan mókussal találkozzak, de miután a fenyvesbe lépve azonnal, már az első fák alatt mókus rágta tobozokat találtam, már tudom, hogy a mókus rendszeres ott, és talán nemcsak 1-2 példány él a Nagypatak túloldalán, főként a fenyvesben és környékén.
Talán a több mint húsz évvel ezelőtt az Angolkertbe tévedt mókus is ezekből az erdőkből kirándulhatott a házig. Mindezt tudva nem zárható ki, hogy időnként ismét megjelenjenek a birtok területén is, hiszen egy perc alatt elérhetik a patakot. És mivel a 2024-ben létrehozott Jászmaróti odútelepen bőven találnak olyan odúkat, melyek nekik is megfelelnek, akár odúfoglalás is előfordulhat. Ha pedig nem, abban is lehet gondolkozni, hogy túl a birtokhatáron, kifejezetten nekik vigyünk odúkat a fenyvesbe.
Borítókép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nos, ha engem kérdezel, Cen’, én inkább a fenyvesbe vinnék odúkat. 🤔
Nem biztos, hogy jó, ha a mókusok odúi közel vannak a birtok madárlakta odúihoz. A mókusok szaporodását viszont azzal is segítenétek.
Én is a fenyvesre gondoltam! Amúgy a mókusok szaporodását elég drasztikusan szabályozza, korlátozza az erdő maga. Ez rendkívül érdekes folyamat, írok majd róla külön. Természetes élőhelyen így a mókus nem tud túlszaporodni.
Ez érdekelne!
Várom, hogy írj róla. Köszi! 🙂