Egy hónapig járta keresztcsőrű a birtokot
Európa egyik legszebb, még inkább legérdekesebb, kissé bizarr énekesmadara, magevője a keresztcsőrű (Loxia curvirostra) jellegzetesen hegyvidéki és északi madárfaj. A kiterjedt fenyvesekhez kötődik, másutt csak elvétve és kis számban mutatkozik. Ezért Magyarországon sokkal inkább inváziós, semmint fészkelő faj.
Hegységeinkben és a nyugati határszéleken kis számú fészkelőt
persze találunk, létszámuk 200-400 párra tehető (Magyarország madáratlasza), de az ország nagy részén jellemzően ritka, és csak olyan években jelenik meg, amikor jelentős beözönlésük van.
A keresztcsőrű mindenkori létszáma a tobozterméstől függ. Főként a lucfenyő termésétől. Ez bizonyos ciklikusságot mutat. A lucfenyő bizonyos években – egyes források szerint átlagosan 7 évente – kimagaslóan sokat terem. Főként az idősebb lucok felső harmadában jelennek meg tobozok tömegesen. Az ilyen években, esetenként a táplálékbőségnek köszönhetően a rákövetkező évben (a nagy szaporulat miatt) jelennek meg keresztcsőrűek távol a fészkelőterületektől, akár síkvidéken is.
Egyedülálló csőre páratlan a madárvilágban, és azt a problémát oldja meg, hogy a tobozok szorosan záródó pikkelyei alól nehéz kiszedni a fenyőmagokat. A keresztcsőrű táplálékát ugyanis szinte kizárólag a fenyőmagok jelentik. A széttartó csőrvégekkel könnyebben emelik meg a tobozpikkelyeket, míg a nyelvükkel kikanalazzák a magot. | Fotó: Wikipédia
A lucfenyő nálam – és gondolom nagyobb területeken is – épp a bőven termő időszakába lépett.
2023.03.07-én részletesen írtam arról, hogy a melegben beérő tobozok tömegei a ház körül szinte zenéltek.
Tavasszal ezt írtam:
„Nálunk csak kevés költ, inkább csak inváziós években jön, szóval a keresztcsőrű inváziói gyakran igazodnak a bő tobozterméshez. Ha ebből indulunk ki, akkor az idén jöhetnek megint sokan, ezen a környéken pedig akár költhetnek is. Egyszer már költött a birtokon keresztcsőrű, és ugyanabban az évben további 8-10 pár fészkelt a környékbeli fenyvesekben.”
Újabb példa arra, hogy bár az élet és az életünk jelentős része valóban kiszámíthatatlan, a világban, a vadonban mégis rend van, és aki ismeri a világot valamelyest, megdöbbentően sok mindent láthat előre. (Lásd: így találtuk meg a darvakat 5 perc alatt a hatalmas Hortobágyon ITT.)
A birtok speciális abból a szempontból, hogy a keresztcsőrű szinte rendszeres.
Alig akad olyan év, hogy ne jönne pár keresztcsőrű, főként a nyár végén és ősszel. És igen, még a fészkelésére is akadt példa. Egy pár a ház északi sarkán álló hatalmas fenyőfán fészkelt, míg a környéken további 8-10 pár azokban a fenyvesekben, melyeket az utóbbi években letermeltek. Emlékezetes idők voltak azok, minthogy a kerti itatóhoz nemcsak a helyben fészkelő pár járt rendszeresen, hanem a környék keresztcsőrűi is.
Többnyire délelőtt 10 óra felé érkeztek inni és fürödni. Gyakran pancsolt együtt 25-30 madár egész nyáron át.
Nagyobb létszámban vagy huzamosabb ideig jó ideje nem láttam őket. Többnyire egy-egy példány bukkan fel. Az idén viszont, ahogy azt tavasszal megjósoltam, erőteljesebb látogatást tettek nálam, vélhetően az alpesi régióból kimozduló keresztcsőrűek.
A keresztcsőrű jelenlétét rendkívül könnyű megállapítani, mert jellegzetes, messze hangzó „gippegése” rögtön felhívja rá a figyelmet. Az átrepülő csapatok is állandóan „gippegnek”. Sokatmondó az is, ha a fenyőkön felborzolt tobozokat látunk.
2023.08.10-én épp csak kiléptem az ajtón,
azonnal meghallottam a rendkívül hangos és éles „gippegést”. Szerencsére épp lepkészni és ragadozómadarakat fotózni indultam, ezért ott volt nálam a gép. A hang alapján hamar megtaláltam a madarat. Az Angolkert egyik vörösfenyőjén tanyázott, de sokáig nem sikerült megpillantanom.
Amikor végre láttam, csak alulról tudtam pár rossz felvételt lőni róla. Attól fogva szinte naponta láttam, vélhetően ezt a magányos hímet többször is, néha csak átrepült az udvar felett, néha leszállt. Máskor kisebb „csapatok”, 2-4 fős családok mozogtak az udvarban. A legnagyobb csapat sem volt igazán nagy, mindössze 6-8 madárból állt. Az ő megfigyelésük abból a szempontból is különleges volt, hogy közvetlenül a ház körül álló fenyők koronájában bujkáltak, míg egy kabasólyom rájuk vadászott.
A keresztcsőrűek mozgolódása augusztus 10-től szeptember 10-ig tartott,
és bár azt reméltem, hogy a kezdeti mozgolódást majd egy jelentősebb beözönlés, invázió követi, ez elmaradt. Sőt, ez a kevés keresztcsőrű is eltűnt. Ez persze nem jelenti azt, hogy még akár az idén is, ne fordulhatna a kocka, és mondjuk október-november során ne eshetnének be jelentősebb csapatai. Ennek azért is örülnék, mert a keresztcsőrűek között lehetnek igazán szép és ritka fajok is. Ilyen a szalagos keresztcsőrű (Loxia leucoptera), mely mindössze 5 alkalommal fordult elő Magyarországon (volt szerencsém már élőben látni).
Augusztusban pedig felmerült az a lehetőség is, hogy nagy keresztcsőrű (Loxia pytyopsittacus) mozog a birtokon. Bő egy hétig vadásztam is rá, mivel a nagy keresztcsőrű új faj volna Magyarországon, de a határozása nehéz, s még a „rendes” keresztcsőrűeket sem tudtam igazán szépen fotózni. Annak ellenére sem, hogy hangszórókból játszottam keresztcsőrű-hangokat a madárbalkonon, és párszor jól reagáltak, berepültek az udvarba, de nem szálltak le, csak átrepüléseket hajtottak végre a hangszóró közelében.
Remek volna még látni őket, és még ha ritka fajok nem is vegyülnek közéjük, esetleg végre szebb fotókat lőni róluk mindenképp előrelépés lenne.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó, ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több “Kert és vadon”
még több madár
Mondtam már, hogy annyira, de annyira jó helyen laksz, ilyen madarakról én csak álmodom. Azt nem is tudtam, hogy van vörösfenyő is a birtokon, lehet írtad már, de elkerülte a figyelmem. Egyik kedenc fám, még akkor is ha ősszel leveti a ruháját.
A vörös fenyő rendkívül jó faj. Ősszel csodaszép kénsárga, roppant gyorsan növekszik, kétszer-háromszor gyorsabb a lucnál, évente képes felmenni 2-3 métert is. Nagyon szeretik a füzikék, a cinegék, a királykák. Kifejezetten sok madarat vonz, az idei megfigyelések szerint a keresztcsőrűt is. Tervezem, hogy újabbakat ültetek. | Amúgy azért a Hortobágy közelében én nemigen panaszkodnék – karnyújtásnyira a Tiszatótól 🙂 Sok minden van ott, ami itt nincs.
Nagyon érdekesek a csőrükkel,szépek.
Toboz termés az idén bőven van,csak sajnos
keresztcsőrűeket nem látok,a nagy
fenyőfáinkon.
Sebaj!Cen’,Neked köszönhetően itt vannak!
Nyárias,meleg/széllel bélelt/nyugodt
hétvégét kívánok!🌳🌲🌞🐦💛❤💚
Köszönöm!
Azt olvastam valahol, hogy a szibériai vörösfenyő mag alkoholos extractumával gyógyította ki magát Szolzsenyicin a vastagbél rákjából. Egy orosz barátnőm szerzett ilyen magot es én hónapokig (bele raktam abszolút alkoholba, no nem volt rakom, csak izgatott milyen ízű lehet) figyeltem egyre mélyebb vörös színét. Érdekes fanyar íze lett. A keresztcsőrűek ismerik talán a titkot, ami a magban van🥰
Több madárfaj is gyógyítja magát betegség esetén. A kanadai rigók pedig voltaképp tisztasági betéteket állítanak elő fészekbélésnek, pontosan abból a mohafajból, amit az indián asszonyok használtak menstruáció idején.
Mindig tanul az ember, roppant érdekes volt, a hozzászólások is!
Örülök!