Kisasszony-szitakötő az új fajunk!
Nem sejtettük, hogy előfordulhat még, ráadásul a jelenlétének később igen nagy jelentősége is lehet!
Az utóbbi években már tényleg nem is reméltem, hogy megkerül nálunk, csak néha eszembe jutott, amikor leereszkedtem a Nagypatak medrébe, elnéztem a mocsári nőszirmokat, a nefelejcs kéklő csokrait, amikor a varsát ellenőriztem, néha-néha eszembe jutott még: mennyire szép volna, ha ehhez a patakparti hangulathoz itt is hozzátartozna a kisasszony-szitakötők tánca.
A kisasszony-szitakötőt
ugyanis nemcsak a legszebbnek tartom a szitakötők között, hanem a leginkább megszokottak a számomra, és nálam leginkább ők kötődnek a patakparti barangolásokhoz és ücsörgésekhez vagy a horgászatokhoz. Én ugyanis, amíg rendszeresen jártam horgászni, az igazi vadvizeket, főként a vad folyóvizeket kedveltem, első helyen a kiszámíthatatlan Murát.
A Muránál és a Murába igyekvő patakok mentén a kisasszony-szitakötő talán a leggyakoribb fajok közé tartozik. Bizonyos időszakokban és folyó- és patakszakaszokon pedig egyértelműen a leggyakoribb és legtömegesebb. Nem ritka, hogy kilométereken át mindenütt ott táncolnak a patakok medre fölött.
Az utolsó emlékem erről a fajról
akkori, amikor nem messze a Murától, egy kis pataknál horgásztam, nem sokkal az infarktusomat követően, 2023 júliusában. Amikor a gyógyszerek mellékhatásként heteken át nem tudtam aludni, azt a bölcs döntést hozta a kis „családi kupaktanács”, hogy jobb volna, ha legalább eljárnék horgászni. Hátha az meghozza a fáradtságnak azt formáját, ami felülírja a gyógyszerek poklát; hátha olyan stresszoldás, ami végül segít egyre kockázatosabb állapotomon.
Így valamikor 2023 júliusában leültem párszor arra a patakpartra, ahol néhány éve szilvaorrú keszegeket fogtam, és egyszer, amikor hajnalodott, a hátam mögött pedig feljött a nap a horizontra, a patak túloldalán, velem épp szemközt százával szálltak le a parti növényzet magasabb kóróira a kisasszony szitakötők, hogy felmelegedjenek és szárítkozzanak.
Csodálkozva néztem, mennyire nyugodtan ücsörögnek fél órát is, mert a kisasszony-szitakötők is általában épp elég nyugtalanok ahhoz, hogy nehéz legyen őket fotózni. A táncukat, a légi parádéjukat szinte lehetetlen felvenni, de ha leszállnak, akkor is általában csak pár pillanatot töltenek egy-egy sáslevélen, és megint felszökkennek a levegőbe. Tavaly nyáron viszont azon a hajnalon százával ücsörögtek mozdulatlanul legalább fél órán át a felkelő nap fényében.
Egy szóval:
a kisasszony-szitakötő
az én fejemben hozzátartozik az igazi patakparti hangulathoz. Annak ellenére, hogy az irodalom szerint nem igazán gyakori, legalábbis nem általánosan elterjedt, szinte egész Európában találkozhatunk vele, de elsősorban hegy- és dombvidéki patakoknál.
Ha rovarokról van szó, az egyik legjobb forrásunk az izeltlabuak.hu, de ott is viszonylag kevés adatot találunk, ahhoz mérten, hogy én mennyire gyakori és tömeges fajnak ismertem meg a Mura környékén. 1999 és 2024 között 241 észlelés gyűlt össze az oldalon. 2023-ban mindössze 25 adat jött össze az országban. 2024-ben pedig (2024.06.13-ig) mindössze három esetben észlelték (és a miénk volna a negyedik észlelés az évben).
Mindez nyilván nem a kisasszony-szitakötő valódi gyakoriságát jelzi, mint inkább a szitakötőket figyelő hálózat és a kutatások erőteljes hiányosságait. A Mura menti területekről 25 év alatt egyetlen adat sem “született”. Ez nyilván képtelenség.
Fontos indikátorfaj több okból is.
- A tiszta, hideg, oxigéndús vizeket keresi.
- Fontos számára, hogy a patak nagy része árnyékban legyen, vagyis olyan patakoknál él meg, ahol a patakot gazdag fásszárú növényzet kíséri. Ahonnan kivágják a patakparti fákat, hamar eltűnik.
- Végül nem tolerálja a víz toxikus vagy szervesanyag-terhelését sem. Röviden: a víz szennyezésére azonnali eltűnéssel reagál, ahogyan a fák eltűnésére is.
Összességében tehát viszonylag kényes faj, akinek nem is igen kedveznek a környezet állapotának változásai. Talán ezért is védett (eszmei értéke 5000 forint). Egyrészt nagy öröm, hogy végre itthon láttuk, itthon fotózhattuk, másrészt a jövőben akár nagy jelentősége is lehet, hiszen, ha sikerülne állandóvá tenni nálunk, kitűnő indikátor lehetne, mely pontosan és szigorúan méri a Nagypatak állapotát.
2024.06.11-én valójában nem fajvadászatra indultam,
mert egyrészt az időjárás sem volt kedvező, másrészt már csak egy nap választott el az első fogolyszállítmány érkezéséig, így temérdek dolgom volt és csepp idő se jutott másra, de azért azt szerettem volna látni, hogy az előző napokban lezúduló özönvíz hatására mekkora a víz a Nagypatakban.
A patak valóban áradt, és körülbelül 4 méter szélességben zavaros és sárga víz folyt a mederben, de nem annyi, mint amennyire számítottam. Mindenesetre elmondhatjuk, hogy eddig szokatlanul csapadékos a tavasz, és a patakban is állandóan sok a víz.
Nem véletlen talán, hogy az idén sikerült bizonyítanunk halak jelenlétét is. És talán épp a viszonylag állandó vízjárásnak köszönhetően most végre, 24 év után először kisasszony-szitakötőkkel találkoztam.
Biztosan állíthatom,
hogy korábban sem járhatott itt gyakran, ha egyáltalán… Hisz kevés olyan faj van, ami ennyire feltűnő! Ha valahol van, az első, amit látunk a patakpartra érve. Ezúttal is azonnal feltűnt a két egymással kergetőző hím. Először alig hittem a szememnek. Aztán megláttam egy nőstényt is, aki időről időre ugyanarra a pontra szállt le. Elsőként őt tudtam megfényképezni. Később az egyik hím leszállt rövid időre sütkérezni a patakpartot kísérő sétányra.
Szintén a víz tisztaságát, hűvösségét és magas oxigéntartalmát jelezte korábban két halfaj, a fürge cselle és a kövi csík is.
Így tehát azt is mondhatjuk, hogy a kisasszony szitakötő újabb jelzés, ismét egy hűvös hegyvidéki környezet újabb faja, csak ezúttal a gerinctelenek, a szitakötők köréből. Újabb megerősítés, hogy a völgyben, a patakmederben ezt a hegyvidéki, esetleg reliktum jellegű (jégkorszaki) a gyepi békának és az alpesi tarajosgőtének is otthont adó élőhelyet és faunát kell védenünk és megerősítenünk.
FRISSÍTÉS: Az első megfigyelés helyszínétől pár méterre 2024.06.16-án délután is láttam két hímet.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Én a mindenféle szitakötőket is szeretem. A nagyobb példányok szárnyát, színeit órákig tudnám nézni, mindig egyfajtaTiffany-képzetet idéznek föl! Csodásak! Örülök, hogy már ők is ott vannak! Lassan minden kedvencem ott nyüzsög, úszik, mászik, repked körülötted!
Én is nagyon örülök nekik. Nem várt ajándék, és mivel tudjuk már, hogy kedvező vízállás esetén megjelenik, ha ügyesek vagyunk, esetleg tényleg rendszeressé tehetjük. Az ő védelme egyúttal – mint oly sok esetben – más fajok védelmének is kedvez. | Ma – 2024.06.13. – kifejezetten miatta mentem le a partra, de ezúttal nem láttam őket.
Nagyon szépek!
A Ráckevei-Dunánál szoktam mostanság szitakötőket látni. Most már tudom, hogy azok nem kisasszony szitakötők, de bennük is sokáig el tudok gyönyörködni. Szeretem őket. 🥰
Jó lenne, ha minél többféle előfordulna a birtokon vagy a környékén, hogy írhass róluk! Szeretnék többet tudni a szitakötőkről is.
Több új szitakötőfajunk volt már az idén, csak még nem kerítettünk sort rájuk. Jó pár csoport van, ami eddig háttérbe szorult, többek között a szitakötők is, de ők részint azért, mert kevés volt nálunk a víz, ezért a szitakötők is kevesebben voltak. Most viszont egyre több a víz, és a kétéltűek védelme miatt egyre több és több lesz, így tehát a következő években arra számítok, hogy a szitakötőfajok száma is megsokszorozódik. Vannak még érdekes, látványos, gyönyörű és elhanyagolt csoportok, ilyen a tegzeseké, de ezeket a csoportokat szép lassan sorra megkutatjuk, mint az éjjeli lepkéket vagy a gőtéket vagy a halakat.
Tegzesekről eddig még csak nem is hallottam – de most rákerestem a neten, kik/mik is ők. Nagyon érdekes rovarok, róluk is szívesen olvasnék.
Nem fogunk unatkozni, már látom! (Na jó, eddig sem unatkoztam. 🙂)
Micsoda arisztokratikus mélykék szín. Gyönyörűek a fotók ismét.
Örülök!