Fogyókúra blog | Így dobtam le egy hónap alatt 13 kilót
Pár hete a támogatóknak hosszú, háromrészes videóban már beszámoltam arról, hogy az infarktus utáni új élet felépítése milyen lépésekből áll (ITT). Blogban is írtam erről ITT, de próbálkozom azzal is, hogy a lehető legkevesebbet foglalkozzam önmagammal a blogokban, már csak azért is, mert az infarktus óta az egészségem körüli pörgés van az első helyen, hisz most már igen komolyak a kockázatok, így a mindennapokban minden más háttérbe szorul. Logikus: ha nem biztosított az életben maradás, sőt, a teherbíróképesség, minden más is felesleges és fenntarthatatlan. Ugyanakkor másokat ezzel traktálni szánalmas.
Mégis néha pár dologról írni fogok ezentúl is. Egyrészt nem akarom elbábozni, hogy nincs itt erőteljes küzdelem egy új, és jobb élet reményében. Másrészt akadhatnak olyan aspektusok is, ami kapóra jöhet hasonló helyzetben lévő embereknek (így például írok majd arról is, milyen trükköket vetettem be, amikor leraktam a cigarettát).
Legalább 10 fontos problémát kell megoldanom, ha hosszútávon is tervezni akarok. Ezek közül csak egy, de rendkívül fontos, hogy a testsúlyomat levigyem. Amint azt szintén megírtam korábban, az infarktus után három dolog is az elhízás irányába taszigált:
- Nem dohányozhatok, ugyanakkor a dohány elhagyása erősen hizlal.
- Nem hagyhatom el a gyógyszereket, azok viszont lassítják a vérkeringést, amitől megint csak hízok.
- Mindennek ellen tarthatna a mozgás, csakhogy ezzel vigyázni kellett és például nem úszhattam.
Így aztán hamar elszalad a testsúlyom és már 93 kilónál tartottam.
Majdnem „igazi férfi” lettem, mert mint tudjuk, „az igazi férfi 100 kiló felett kezdődik” (mondjuk ennél hülyébb mondás kevés van). Csakhogy én nem akartam „igazi férfi” lenni.
Áprilistól már változtattam az étrenden, fabrikáltam ezt-azt. Augusztus elején ismét bevonultam a kórházba, ahol meglepődtek azon, milyen sokat javult a szív állapota, olyannyira, hogy a tervezett sztent beültetését végre sem hajtották. Igaz, az ultrahangos vizsgálat után megállapították, hogy bár „szerkezetileg” sokat javult a szív (megszűntek a szűkületek), továbbra is gyenge, legalábbis gyengébb, mint volt fénykorában. Nem sokat erősödött április óta. Mindezzel együtt is felszállási engedélyt kaptam arra, hogy többet mozogjak, így amint visszaértem a kórházból, beleálltam egy komolyabb fogyókúrába és rehabilitációba, ami már edzéseket is magába foglal.
Mitől is erősödött volna a szív, ha egyszer mozogni se mozoghattam?
A diétám roppant egyszerű, és nem követ semmiféle módszert vagy csodagurut.
- A szénhidrátokat szinte teljesen elhagytam.
- Amikor lehet, csak egy-egy kefirt nyomok be.
- Ha eszek, főleg húst és zöldséget meg sok gyümölcsöt.
- Alapvetően igyekszem keveset enni.
Edzésként
- Napi 20 percet táncolok.
- És 20 percet erősítek súlyzóval is.
Ebben a sorrendben. Ennyi.
Újabban kardiogyakorlatnak tekintem a birtok bejárását, a ragadozómadárfotózást és a lepkeetetést is. Nem hiszitek el, de ettől is karcsúsodik az ember!
Ez idő alatt voltaképp jobbakat ettem, mint bármikor előtte. Az volt az elhatározás, hogy nem csínálok ebből a projektből egy hosszú agóniát, kínlódást és aszkézist. Látványos vergődést. Áttérek a gourmet-ságra, és olyan dolgokat sütök-főzök, amik nemcsak megadják a korábbi jó ízű étkezések élményét, hanem bőven meg is haladják azokat.
Új recepteket dolgoztam ki.
Az eredmény: egy hónap alatt legalább 13 kilót adtam le.
Hatalmas öröm volt, amikor végre, 2023.08.19-én este 11 órakor már nem nyolcassal, hanem hetessel kezdődött a mérleg kijelzőjén a testsúlyom.
Ezzel bárhuzamosan jelentősen javult a közérzetem, mozgékonyabb, hajlékonyabb, komfortosabb lett a lét. Szóval fogyni rohadt jó dolog még akkor is, ha az ember nem kórosan kövér – mert én nem voltam az. Csak épp az ideálistól elszakadtam és rossz volt az irány. Ennek kellett véget vetni.
A dolog szépséghibája, hogy aztán egy azóta is tartó, makacs torokbetegség miatt félbe kellett szakítanom a kúrát, holott 70 kilóig megállás nélkül akartam lemenni. Sőt két hét alatt visszahíztam 2 kilót, de aztán megint leadtam, és megint felhíztam kicsit, és most megint 79 környékén vagyok. Szóval volt egy kis tinglitangli, tili-toli, de nem vészes. Az sem jött be, amivel sokan fenyegettek:
a hirtelen fogyás után hamar visszahízunk.
Úgy gondoltam, hogy kellő fegyelemmel nem. Egyébként sem úgy fogytam, hogy rommá koplaltattam magam. Még egyszer: olyanokat ettem, hogy bizonyos fogyókúrás vacsoráim a legszebb emlékeim között lesznek!
Sokat töprengtem közben, hogyan lehetne az ilyen kötelező, kényszerű életmódreformokat a lehető legsimábban megúszni, és miért megy ez sokaknak olyan nehezen. Nem tudtam meg a tutit, egyáltalán nem, de azt hiszem, benne van a dologban az is, hogy túlságosan szeretjük önmagunkat.
Erről szól mostanság minden álbölcselet, életmódtanács, konyhafilozófia: szeresd önmagad, vállald magad, fogadd el magad, és olyat válassz társnak is, aki nem akar megváltoztatni! – és egyébként se feledd, te ezt is megérdemled. Bármit.
Ezzel szemben, ha megkívántam egy tábla csokoládét, azt mondtam magamnak: ki vagyok én, hogy járjon nekem egy tábla csokoládé? Ki vagyok én, hogy emiatt panaszkodjak? Ki vagyok én, hogy padlót fogjak attól, ha ma sem ehetek meg egy krémest. Ha emiatt rinyálok, ha ilyen nagyra, ennyire kényeztetendőnek gondolom-hiszem magam, az nem végzetesen röhejes? Ne már! Ennyire ne legyen fontos önmagának senki.
Nem lehet az az értelme az életnek, hogy önmagunkat szeressük. Az életet szeressük, ne magunkat. Az életet szeressük, ne a krémest. Az élet gazdagságát, alternatíváinak sokaságát, és ne azt, hogy mi állhatunk a középpontban. Központi szerepünk a létben, a világban, de akár csak a saját életünkben is egyébként is illúzió. Kit akarunk átvágni mindezzel? Önmagunk kényeztetésével, önmagunk imádatával átvágjuk magunkat, és hagyjuk, hogy elhúzzon mellettünk a lényeg.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több blog
még több életmód
😮Le a kalappal!Fő az egészség,de az a 65kg
már tényleg nem férfi súly…óvatosan azért
a kilókkal.Az a dödölle nagyon guszti,még soha nem ettem,de meg kell kóstoljam.
Minden jót,jó egészséget,pihentető alvásokat!
Ha jól emlékszem, recepteket is ígértél. Ez a töltött dödölle pl. engem érdekelne. (Bár ez nem egészen szénhidrát mentes! ☝) Mivel volt töltve?
A csirkemájat egy ideje már a te recepted alapján zsályával is fűszerezem. 🙂
Dödölle! Imádom. Nekem csak úgy önmagában, némi pirított hagymával.
Ami viszont roppant módon érdekelne: milyen praktikákat vetettél be a cigiről való leszokáshoz?
Elismerésem! Az igazi függők amikor “dobják” mondjuk a cigit, behelyettesítik valami mással-pl.evéssel, azért van az a tévhit, hogy az elhagyás felelős a hízásért.(James Graham Az alkoholizmus titkos története c. könyvében is le van írva, de ez bármilyen függőségre igaz, pl. van aki az alkohol helyett kóros játék szenvedélyes lesz) Milyen jó, hogy teljes ” ételmód” váltással reagáltál:-)). A séta meg különösen az egyik kedvenc helyettesítő cselekvés:-)) A dödölle igazi őrségi étel, sokféle módon készítik – azon nőttünk, mert olcsó és gyors étel, a krumpli levéből meg lehet jó kis levest készíteni. A csirkemájas verzió recept annyiban érdekelne, hogyan készíted el a májat töltelékként.
Amúgy- lehet mondtam már- egyáltalán nem jó a tiltásokon alapuló rehabilitáció. Mindent lehet csak másképp és mértékkel. Felfogni nem tudom hogyan tiltanak meg egészséges testmozgást- nyilván nem sprintfutónak akar állni az, aki saját maga is tenni akar a felépüléséért. A nyugati orvoslás rossz berögződései akik képtelenek a paradigma váltásra. Kedves Cen sokkal többet tettél a felépülésedért Te magad, mint bárki aki “gyógyított” Téged. Jó, hogy megosztod a saját tapasztalataid- remélem nagyon sokan olvasnak.