Elkezdődött a szentjánosbogár-rajzás
A világító élőlények a régi időktől kezdve teljesen érthető módon lenyűgözik az embert, így a szentjánosbogár-féléknek (Lampyridae) is csodájára jáunk. Már amennyire erre van lehetőség, mert a környezetpusztítás hatása őket is utolérte. De szerencsére akadnak még helyek, ahol megfigyelhetjük a rajzásukat, amelynek a során a nőstények világító kis lámpásokként igyekeznek magukhoz csalni a sötétben a hímeket. Leginkább arborétumokban, természetvédelmi területeken találkozhatunk velük, és sok más fajhoz hasonlóan a mozaikos élőhelyeket kedvelik a leginkább, a tisztásokkal tagolt erdőket, facsoportokkal tarkított réteket.
A világszerte a trópusi és mérsékelt övben élő, mintegy kétezer szentjánosbogár-fajból Magyarországon három fordul elő: a nagy (Lampyris noctiluca), a kis (Lamprohiza splendidula) és a törpe szentjánosbogár (Phospaenus hemipterus).
Szent Iván-éji légyott
A párzási időszak mindössze két hétig tart, és ebbe általában beleesik Szent Iván, vagyis Keresztelő Szent János napja, vagyis június 24-e, az ehhez kapcsolódó ünnephez pedig jól illik a mágikus hangulat, amit a világító bogarak teremtenek. Innen is kapták a nevüket.
A nászidőszak során a hímek repülve keresik meg a fűben, avarban rejtőző nőstényeket, akik a teljes sötétség beálltakor kapcsolják fel a lámpásaikat. Általában a talajon ülve, mozdulatlanul várják, hogy rájuk találjon a szerelem, de előfordul, hogy felmásznak egy-egy növényre, hogy nagyobb esélyt adjanak Ámornak és a szerencsének. Még a “feneküket is riszálják”, vagyis jobbra-balra mozgatják, felgörbítik a potrohukat, hogy biztosan észrevegye őket a lovag. Ez a legtöbb, amit tehetnek, mert ellentében a hímekkel nem tudnak repülni. A hímek viszont szintén tudnak világítani, miközben hatalmas, lefelé irányuló szemükkel kutatják potenciális párjukat. A ragyogó szépségű nőstényt akár ötven méterről is észreveszik.
De mégis hogyan csihol fényt magából egy ilyen apró bogár?
A kulcs egy stílusosan luciferinnek elnevezett pigment, amely oxidálódásakor fényt bocsát ki. Ehhez egy luciferáz nevű enzimre van szükség. A kémiai folyamat eredményeként sárga vagy zöld fény villan fel 510 és 670 nanométer közötti hullámhosszon. Nemcsak az imágók, de a lárvák, bábok és tojások is bocsátanak ki fényt.
A szentjánosbogárra talán nem gondolnánk biológiai fegyverként, de például veszélyesek lehetnek akár a spanyol csigára is, miután a lárvák többkek között csigákkal táplálkoznak. Maguknál jóval nagyobb egyedeket is megtámadnak. Persze, a méretkülönbségből adódóan nem várhatjuk, hogy szentjánosbogarak irtják ki a kertből a spanyol csigákat, de jó tudni, hogy nemcsak a szépségük miatt érdemes kedvező élőhelyet teremtenünk a szentjánosbogaraknak.
Forrás: Wikipedia, Természettudományi Múzeum, címlapkép: MTI/Komka Péter
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még többet a rovarokról
Milyen gyönyörű képek. Az embernek kedve támad a holdfényes tücsökciripelős nagy meleg nyári éjszakában kint a zöldben ücsörögni és csodálni ezeket az apró világító lényeket. Nekem ettől mindig olyan végtelenség érzésem lesz, mintha mindörökkön nyáréjszaka lenne:-)
Én is szívesen elücsörögnék egyszer egy ilyen szentjánosbogaras erdőben. 🙂