Újra támad a spanyol csiga, aki talán nem is spanyol

spanyol csiga

Újra támad a spanyol csiga, aki talán nem is spanyol


A sok eső és a jó idő kedvezett a konyhakert ősellenségeinek, a spanyol csigáknak, amelyek ismét megkeresítik a palántanevelők életét. Ezzel párhuzamosan egyre szaporodnak a netes csoportokban a tippek arra, hogy hogyan lehet megszabadulni az állatoktól. A módszerek mindegyike horrorisztikus, olykor talán még a bosszúvágy is tetten érhető bennük.

A hagyományos módszerek

közé tartozik a fizikai elpusztítás, a vegyszeres megoldások (háztartási sóval, hamuval való leszórás), csigaölő granulátum, sörcsapda kihelyezése és indiai futókacsa tartása. A leghatékonyabb módszernek a fizikai elpusztítás valamint a csigaölő granulátum bizonyult egy 2018-as magyar kutatás szerint, ugyanakkor az indiai futókacsát tartók között tapasztalták a legnagyobb elégedettséget a módszer előnyeit és hátrányait is figyelembe véve. Az újabb módszerek közé tartozik a spanyol csiga elleni fonálféreg készítmény, valamint a búzakorpa vagy búzadara kiszórása, amit a csigák megesznek, az pedig kiszárítja őket.

További tippeket nem tudunk adni a kiirtásukra, bár mintha kezdene igény mutatkozni a humánusabb megoldások iránt, ilyet egyelőre mi sem ismerünk. Viszont addig is megismerhetjük a meglepően régóta nálunk tanyázó faj történetét, amelynek tömegei főleg az utóbbi étvizedekben kezdtek igen nagy problémákat okozni, miután évtizedekig sikeresen rejtőzött.

A spanyol meztelencsiga

(Arion vulgaris) eredete mindjárt egy rejtéllyel kezdődik, ugyanis nem lehet tudni, hogy pontosan hol volt őshonos. A genetikai bizonyítékok franciaországi vagy spanyolországi eredetre utalnak, de újabb az is felmerült, hogy Közép-Európában van az őshazájuk. A francia eredet mellett szól, hogy első leírása 1855-ből Franciaországból származik. Alfred Moquin-Tandon zoológus francia puhatestűekről szóló könyvében szerepelt egy rajz, ami vélhetően ezt a csigát ábrázolta. A franciák viszont nem tekintik honosnak, így amikor 1956-ban (ismét) megpillantottak egy példányt, azt rögtön invazívnak nyilvánították. Ugyanez történt Nagy-Britanniában, ahol már két évvel korábban felbukkant a faj egyik képviselője.

Mint neve is mutatja, a csiga eredetét sokáig kötötték Spanyolországhoz, és úgy vélték, hogy onnan zöldségeken keresztül utazhatott a többi országba. Noha egyébként pont Spanyolországban nem találni belőle túl sokat. A spanyol eredettörténethez hozzájárulhatott, hogy Portugáliában él egy hozzá megszólalásig hasonló faj, az Arion lusitanicus, amit régen összekevertek az Arion vulgarisszal. Sok helyen lehet ezen a néven találkozni a spanyol csupaszcsigával a szakirodalomban. De az Arion lusitanicus is inkább Portugáliához, mint Spanyolországhoz kötődik.

Ha a csiga eredete homályba is vész, az világos, hogy egész Európát sikeresen meghódította.


Az Arion vulgaris (piros) és rokonai, az Arion rufus (vörös csupaszcsiga) (sötétkék) és Arion ater (fekete csupaszcsiga) (narancssárga) elterjedési területe az Arion vulgaris megjelenésének évével. A legutóbb meghódított kelet-európai területeket világoskékkel jelölték, a csíkos régiók olyan országokat jelölnek, ahonnan 2016-ig nem jelentettek A. vulgaris megfigyeléseket. Forrás

Így fest európai elterjedésének kronológiája:

  • Nagy-Britannia (1954)
  • Franciaország (1955)
  • Svájc (1956)
  • Olaszország (1965)
  • Bulgária (1966)
  • Németország (1969)
  • Ausztria (1971)
  • Belgium (1973)
  • Svédország (1975)
  • Szlovénia (1982-83)
  • Horvátország (1982-83)
  • Írország (1984)
  • Magyarország (1985)
  • Lengyelország (1987 vagy 1993)
  • Norvégia (1988)
  • Hollandia (1989)
  • Spanyolország (északkeleten talán őshonos, egyébként 1990)
  • Finnország (1990)
  • Csehország (1991)
  • Dánia (1991)
  • Szlovákia (1992)
  • Feröer-szigetek (1996)
  • Szerbia (2002)
  • Montenegró (2002)
  • Izland (2003)
  • Macedónia (2003)
  • Ukrajna (2007)
  • Litvánia (2008)
  • Észtország (2008)
  • Lettország (2009)
  • Oroszország (2009)
  • Románia (2012)
  • Fehéroroszország (2018 vagy 2020)

Elterjedéséhez nagyban hozzájárul,

hogy sem élőhelyek, sem táplálék tekintetében nem válogatós. Szinte bármilyen mezőgazdasági ökoszisztémában megtalálja a helyét, ahogyan a természetes környezetben is feltalálja magát. Folyók és tavak mentén, erdőszegélyeknél, völgyekben vagy erdős réteken találkozni vele. Svájcban 1700 méteres magasságban is találtak belőle.

Európa nagy részén komoly mezőgazdasági és kertészeti károkat okoz, felfalja a növekvő növényeket, ahogyan a pusztulókat is. Ha rákényszerül, akár dögöt is eszik, például elpusztult fajtársait. Főleg éjszaka aktív, nedves időben nappal is mozoghat. Sűrűsége elérheti a négyzetméterenkénti ötven egyedet is, de biztosan van, aki ennél többről számol be.

Egy éjszaka alatt több métert is megtehet, nagy távolságra viszont zöldségeken, palántákon és komposzton utazhat.

A csigák júliusban kezdenek szaporodni és augusztusban rakják le a petéiket a talajra illetve annak hasadékaiba, egyszerre átlagosan hetvenet, ami egy csiga élete során mintegy négyszázat jelent. Nem csoda, hogy ennyire elszaporodtak. A tojások az ősztől tavaszig tartó időszakban kelnek ki, már amennyiben a hőmérséklet nem megy mínusz három fok alá, mert akkor elpusztulnak. A felnőttek esetében ez általában már ősszel bekövetkezik.

Forrás: Wikipedia, kép: Unsplash

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még többet az invazív fajokról

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Gyönyörű, de veszélyes a selyemkóró

Kevés annyira ellentmondásos virág akad, mint a szép, rózsaszín virágú, bódító illatú közönséges selyemkóró (Asclepias syriaca). Különleges, látványos növény…Tovább

1 hozzászólás

  1. Küzdök velük rendesen. 🙁 Tojáshéj, kávézacc, gríz…..
    A sörös csapda tavaly nem jött be, sót meg a kertben nem szórhatunk ki. Humánus megoldás nincs, esetleg összegyűjteni, és elvinni több km-re, ott boldogítson másokat. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük