Ki volt Lángh Aranka Mária, a herpetológia elfeledett úttörője?

Ki volt Lángh Aranka Mária, a herpetológia elfeledett úttörője?

---

Brehm könyvének békás fejezeteiben gyakran találkozni egy bizonyos Báró Fejérváryné nevével, aki számos megfigyelést tett a békákkal kapcsolatban mind a vadonban talált, mind a fogságban tartott példányokon. Már ebből is sejteni lehet, hogy a titokzatos nőnek a kétéltűkutatás volt a szenvedélye, az viszont mindebből még nem derült ki, hogy micsoda úttörő tudományos pálya állt mögötte. Mindenesetre ez a nem is olyan kevés sor felkeltette az érdeklődésünket, és szerettünk volna többet tudni arról, hogy ki is ő.

Miután a könyvben szintén felbukkan Fejérváry Géza zoológus, paleontológus neve, nem volt nehéz kideríteni, hogy az ő felesége volt Báró Fejérváryné, azaz dr. Lángh Aranka Mária herpetológus. Kettejüket a kétéltűek és hüllők iránti szeretet hozta össze a Pázmány Péter Egyetemen 1916 környékén. Lángh Aranka ott tanult a Bölcsésztudományi Karon, ahová akkoriban a természettudományi tanszékek is tartoztak, Fejérváry Géza pedig asszisztensként dolgozott. 1917-ben házasodtak össze.

Lángh Arankáról

egyébként nem található túl sok információ a neten. A leghasznosabb forrás Dely Olivér György (1927-2003) megemlékezése 1998-ból, Báró Fejérváryné születésének századik évfordulója alkalmából. Dely Olivér György szintén herpetológus volt, és 1951–1956 között a Magyar Természettudományi Múzeum Állattárában, a herpetológiai gyűjtemény munkatársaként dolgozott Lángh Aranka Mária mellett.

Mint megemlékezéséből kiderül, Lángh Aranka 1898. április 18-án, Budapesten polgári családban született. A természet, különösen az állatok iránti vonzalma már gyermekkorában megmutatkozott, “jóllehet otthonról e tekintetben különösebb indíttatást nem kapott”, mert édesapja, Dr. Lángh Gyula ügyvédként, édesanyja, Löwl Flóra pedig háztartásbeliként dolgozott. Az állatok iránti szeretetét minden bizonnyal a kirándulásai alapozták meg.

Az egyetemmel párhuzamosan

1916-ban a Magyar Nemzeti Múzeumban kezdett dolgozni fizetés nélküli asszisztensként, majd 1919-ben ledoktorált paleontológiából mint főtárgyból. Ezzel pedig ő lett az őslénytan első magyar doktora. (Ebben az időben Európában az őslénytan, mint főtárgy csak néhány egyetemen szerepelt.)

Egyik fő műve A békák csökevényes bordáiról szól (1918). A magyarul és németül megjelent tanulmányában hét békacsalád fajain végzett csonttani vizsgálatainak eredményét közölte. És a herpetológiában ekkor a legkiemelkedőbb szaktekintélynek számító Boulengerrel szemben megállapította, hogy nemcsak a Discoglossidae család fajain, hanem a békák valamennyi családjának tagjain „kézzelfoghatóan bizonyítható a csökevényes bordák jelenléte” (…) „a kérdés csupán az, hogy mennyire őrizték meg ezek eredeti önállóságukat”.

1923-ban szintén fontos műve jelent meg, amely a lábatlan gyíkok közé tartozó páncélos kígyógyík- (Ophisaurus-) fajokkal foglalkozik.

Egy évvel később

a múzeumot elbocsátáshullám sújtotta, és „jó családi körülményei“ miatt Lángh Aranka nem tarthatta meg a fizetett állást, csak önkéntesként folytathatta a munkát. 1832-ben viszont elvesztette férjét, Fejérváry Gézát, aki mindössze 37 évesen hunyt el váratlanul. Ekkor a kutató mindössze 34 évesen két kisgyerekükkel magára marad, a múzeum pedig visszavette, és rögtön a herpetológiai gyűjtemény vezetőjévé nevezte ki.

Ekkor rendezte sajtó alá Fejérváry Géza öt befejezetlen munkáját a rendelkezésre álló jegyzetek alapján. A háború azután nemcsak felforgatta az életét, de a karrierjét is derékba törte. 1945-ben a lakását bombatámadás érte, amely mindenét elpusztította. Egy ideig a Múzeumban lakott, majd 1956-ban kivándorolt a lányához Svájcba. Később Venezuelában telepedett le, és itt is halt meg 90 éves korában. Miután elhagyta Magyarországot, már nem jelentek meg tőle tanulmányok, és azt írják, tudományos munkájával is felhagyott. Ki tudja, meddig jutott volna, ha folytatja a kutatást.

Több mint 30 éves pályafutása alatt faunisztikai kutatásokat is folytatott, és az ország csaknem minden részében végzett gyűjtéseket, melyekkel a múzeum herpetológiai győjteményét gazdagította, emellett Máltán és az olaszországi szigeteken is gyűjtött. Faunakatalógusát a Kárpát-medence kétéltűivel és hüllőivel foglalkozó kutatók ma is idézik, de Európa más államainak herpetológusai is felhasználják állatföldrajzi adatait.

Forrás: Állattani Közlemények, SZIE

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több tudós