Odett, a házi rozsdafarkú tojó ismét költéshez készülődik!
Odett és Ottó, a könyvtárszoba erkélyén a C1 odúban fészkelő házi rozsdafarkú-párunk történetét ott hagytuk abba, hogy a szabványos öt tojás lerakása és kikeltése után mind az öt fióka remekül volt, szépen kitollasodott 05.15-re. Nem is kellett sokat várni a kirepüléssel. Alig 2-3 nappal később a fészket már üresen találtam.
A legutolsó posztnál azt is megjegyeztem, hogy
Odett szemlátomást rendkívül jó bőrben van,
és semmi jele annak, hogy az öt fióka „villám-nevelése” az időközben kissé kedvezőtlenre és hűvösre forduló időjárás mellett megviselte volna akár a legcsekélyebb mértékben is. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy joggal várhatunk tőle egy újabb sikeres költést valamikor július elején.
A házi rozsdafarkú
ugyanis általában két költést zavar le egy nyáron. Az elsőt április-májusban, majd egy kis szünet után ismét fészkel júliusban. Most pedig úgy tűnik, hogy Odett annyira kirobbanó formában van – és Ottó is ott lehet a toppon, mivel állandóan Odett és a fészek közelében látom, és gyakran énekel a ház tetején –, hogy úgy tűnik, ki sem várja a szakirodalomban előírt regenerációs időt, és bőven július előtt nekilát a második etapnak is.
Ottóról nem véletlenül jegyzem meg, hogy odaadó hímnek tűnik.
A házi rozsdafarkú hímek
ugyanis sokszor több vasat is a tűzben tartanak, több tojóval is párba állnak, bár az is igaz, hogy az ilyen hímek általában igyekeznek minden háztartásban helytállni. De bárhogy is igyekszik egy ilyen csapodár hím, nem jut annyi ideje egy-egy fészekaljra, mintha csak egy családdal volna gondja. Ottóról sem tudni biztosan, hogy Odett az egyetlen-e neki, de úgy tűnik, hogy igen.
Jóval óvatosabb, mint Odett. Ezért nemigen vannak róla fotók, de ha nincs az ember a fészek közelében, odaadóan eteti a fiókákat. A napokban pedig mintha az eddigieknél valamivel bátrabb lenne már. Talán kezdi megszokni az új fészekhelyet. Ez az odú ugyanis nem egy bejáratott fészekhely a birtokon, hisz a Jászmaróti odútelep létesítésének részeként került fel az erkély falára 2024 tavaszán.
Ma (2024.06.05.) végre meleg és száraz időjárásnak örülhettünk, ezért kinyitottam a könyvtárszoba erkélyajtaját is, sőt: kiléptem egy kis napfürdőre. A fiókák kirepülése óta (kb. 2024.05.17-18.) Odettéket ritkán láttam az erkélyen vagy annak közelében. A fiókákkal együtt inkább a ház körül és az Angolkertben mozogtak.
Ma hajnalban azonban ismét hallottam az ablak előtt a csettegésüket, amikor pedig kimentem az erkélyre, Odett annyira közel jött, és olyan izgatottan repkedett körbe, hogy az is felmerült bennem: már megint tojások vannak.
Amikor Odett egy kissé odébb rebbent, felléptem a szobalétrára, hogy bekukkantsak a fészekbe. Igaz, tojások még nem voltak benne, viszont a fészek olyan ráncfelvarráson esett át, hogy szebb, mint új korában.
Vagyis Odett nem sokat hezitált.
Kéthetes pihenő után felújította a fészket, de nem is akárhogy! Ezért feltétezem, hogy az ismételt tojásrakással sem fog sokat molyolni. Sőt, amilyen tűzről pattan kis tojó, lazán kinézek belőle megint egy ötöst – mármint öt tojásos fészekaljat, s a végén ismét öt reptetett fiókát.
Minden a birtokon frissen megtelepedő és fiókákat reptető párról elmondható – és el is mondom, mert fontos –, hogy a Jászmaróti odútelep legfőbb jelentősége az, hogy az odúinkból most kirepülő ifjú madarak jövőre már mindannyian helybeliek lesznek, mindannyian itt lesznek otthon.
Azok a madarak – mint például Odették –, akik 2024-ben foglaltak otthont maguknak, szinte valamennyien máshonnan települtek be. Ezért is nagy dolog, ha az odútelepen a foglalási arány ennek ellenére is jó. Logikus és várható, hogy a következő években a foglalási arány növekedni fog, és kialakulnak a tősgyökeres „helyi párok”, akik már ismert helyre, ismert terepre, ismert odúkhoz térnek vissza.
Ha Odették sikerrel felnevelnek itt tíz fiókát, az egyúttal azt is jelenti, hogy immár még tíz rozsdafarkú érzi magát itthon, és bár csak egy részük éli majd meg 2025 tavaszát – hisz vonulás és telelés közben is elvesznek páran –, szinte borítékolható, hogy akad köztük olyan, aki a megszokott helyre, fiókakorának helyszínére tér vissza, és itt igyekszik majd családot alapítani.
Így az előttünk álló 2-3 év ebből a szempontból is rendkívül érdekes és izgalmas lesz: figyelemmel kísérhetjük, hogy vajon valóban kialakul-e egy a birtokhoz szorosan kötődő madárállomány, és ezzel párhuzamosan megemelkedik-e a nálunk fészkelő madárpárok száma. Ad astra Odett!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
És igen! Ma (2024.06.06. 12:52) ismét bekukkantottam a fészekbe, és lássunk csodát, ott volt az első tojás!