Hatfoltos csüngőlepke az új nappali lepkefajunk!
Ráadásul viszonylag kalandos, és abszolút tanulságos a megkerülése. Lassan már egy hete írtam arról, hogy végre-végre megkerült a csüngőlepke a birtokon, bár arra nem volt lehetőség, hogy fotózzam vagy határozzam, mert 24 éves kutakodás első előfordulása és észlelése alig egy percig tartott.
A csüngőlepke felbukkant,
leszállt pár másodpercre az Újles lábánál egy fűfolton, majd újra szárnyra kapott és elevickélt a Kiskarám bozótosa fölé, ahová, ha akartam volna se tudom követni, de mivel viszonylag kis termetű lepke, ráadásul hamar szem elől is tévesztettem.
Mégis felvettem a fajlistára, mert bár a pontos fajt nem ismerjük és fotó sincs, de azt tudjuk már, hogy a csüngőlepkék csoportja, még ha csak irgalmatlanul ritkán is, de jelen van a birtok faunájában.
Ezt követően természetesen jóval gyakrabban jártam a birtokot. Kisebb expedíciókat vezettem a csüngőlepke újbóli megtalálásnak érdekében, és nem is eredménytelenül. Bár fotókat továbbra sem tudtam lőni. Még kétszer összesen három példányt észleltem, de mindegyik repült. Míg az első példányt az Újlesnél láttam, a másodikat a Felsőfenyéresen, amint a Nagyvadföld irányába tartott.
A következő napon ugyanott már két példányt észleltem „kötelékbe” repülni, szintén a Felsőfenyéresen, de ők lefelé, az Alsófenyéresre tartottak. Sajnos őket is szem elől tévesztettem, de ekkor már szükségét éreztem annak, hogy egy térképet is készítsek, és a korábban a csüngőlepke első észleléséről szóló blogot frissítsem. Újabb nappal később nem jártam sikerrel. Többszöri alapos bejárás során sem láttam csüngőlepkét.
Bevallom: én viszont már egy kicsit csüggedtem.
Ennek ellenére – és persze mert ugyanakkor más lepkefajok is repültek (a sakktáblalepkék még mindig rendkívül intenzíven), másnap, vagyis 2024.06.21-én is kimentem a Hospodához, a varfüves mézelő zónánkra. Egy gyöngyházlepkét is kerestem, akit nem sikerült meghatározni és fotózni, meg egy kéneslepkét, akivel ugyanez volt az ábra. A sok keresgélés és fürkészés során végre valahára olyan csüngőlepkébe botlottam, aki nem repült, hanem jó szokásának és nevének megfelelően egy fűszál végén pihent, és a lehajló fűszálon csüngött, csüngedezett.
Végre fotózhattam,
méghozzá rendkívül hosszan. Igaz, amit az irodalom ír róla: nehézkesen repül, ezért nyilván nincs is oda a repülésért, ami nekünk, természetimádóknak, kutatóknak és fotósoknak roppant előnyös. Akkor sem repül el, ha a fűszálat vagy virágot, melyen megpihen, beállítjuk, hogy megfelelő irányból kapja csüngőlepkénk a fényt. Ha mégis megelégeli az igazgatást, akkor sem megy messze, s pár méter után leszáll, ahol megint csak hosszú ideig marad türelmes elszenvedője jóindulatú, érdeklődő zaklatásunknak, mielőtt ismét felszállna.
Fotóztam is, amennyire lehetett, s végül – lepkefotózásnál igazán ritkán ér véget a fotozás így (kivéve az éjjeli lepkészéseket) – nem a csüngőlepke hagyott faképnél engem, hanem én hagytam ott őt. Sokáig már fényképezés nélkül álldogáltam mellette. Végig a Hospoda és a mézelő zóna déli szélében mozgott, pontosabban ott csüngedezett mindvégig.
Muszáj megismételnem,
mivel ebben egyre biztosabb vagyok.
Ősolvasók visszaigazolhatják – s milyen boldog volnék, ha ezt meg is tennék –, hogy jó ideje, már tavaly és tavaly előtt is sokat írtam arról, hogyan lesz a birtokon több a füves, „sztyepi” terület, hogyan szorítjuk vissza kis foltokba a kanadai aranyvesszőt. És ezt meg is tettük. 24 év alatt végig ezen (is) dolgoztunk, de 2022-től rendkívül intenzíven, 2023-ban pedig már a völgyben is csak ott tűrtük meg az aranyvesszőt, ahol sűrű náddal nőtt együtt. Aligha véletlenül kerülnek elő az idén egyre-másra olyan lepkefajok, melyek kimondottan nyílt, napos, meleg, füves, „sztyeppi” területek lakói. Ilyen a csüngőlepke is.
Persze, én is tudom, hogy egy-egy faj évenként radikálisan más és más mozgásokat produkálhat, más és más tömegben jelentkezhet, és a többi… De most álljon itt, mintegy fogadásként:
most megmondom,
hogy a sakktáblalepke, aki 2024-ig ritkaság volt nálunk, a következő években rendszeressé és gyakorivá válik (kivéve, ha összeomlana valami okból az teljes magyarországi állománya – sajnos több lepkefajnál is láttunk az utóbbi évtizedekben ilyen generális összeomlásokat, sokszor megmagyarázhatatlan mértékű és tempójú összeomlásokat is.) Furcsa is volna, ha egy ennyire radikális visszavadítás, egy ennyire gyors felfejlődés a természetközeli ökológiai állapothoz nem mutatkozna meg szépen és látványosan a faunánkon is.
Miután a csüngőlepkét gyakorlatilag rommá fotóztam, már azt nem értettem, hogy a korábban látott csüngőlepkék miért nem voltak képesek megállni. Az első pedig, miután leszállt, miért ment szinte rögtön tovább.
Legutóbbi észlelésünk után már nemcsak a csoportot szerepeltetjük a fajlistánkon, hanem egy konkrét fajt. A Hospodán talált csüngőlepke konkrétan (szakértők szerint is) acélszínű csüngőlepke vagy más néven hatfoltos csüngőlepke (Zygaena filipendulae).
Mint oly sokszor lepkék esetén,
róla is erősen soványak az infók.
A Wikipédia szerint:
„Az acélszínű csüngőlepke elterjedési területe egész Európa, a 61. szélességi fokig, a hegyvidékeken 2000 méter magasságig. (…) Az acélszínű csüngőlepke száraz, sovány gyepek, napos rétek, gyér növényzetű területek és felhagyott kavicsbányák lakója.”
Az izeltlabuak.hu adatai szerint országosan viszonylag gyakori, bár eloszlása koránt sem egyenletes. Az észlelések eloszlása visszaigazolja, hogy a csüngőlepkék, így a hatfoltos is, elsősorban a száraz, nyílt füves területek, a hegyi rétek, homokpuszták lakója.
Természetesen nincs arra garancia,
hogy a korábban észlelt csüngőlepkék is mind hatfoltosok voltak. Ezért mindenképp nyitva tartom a szemem továbbra is, és célzottan keresem őket. Az már biztos, mivel nem egy példányról van szó, hanem napokon át láttam repülő példányait, míg végül fotózni is sikerült, joggal remélem, hogy szaporodni is fognak itt. Joggal remélem, hogy betelepülőkről van szó, és ez – ahogy mondani szokás – egy új dal első akkordja csupán, s míg országszerte egyre kevesebb a csüngőlepke, nálunk végre meghonosodhat, és a birtok faunájának apró, de állandó ékköve, csüngő-brillje lehet.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
