111 éve született Weöres Sándor
1913. június 22-én, Szombathelyen született Weöres Sándor, aki az egyik kedvenc költőm, de az is lehet, hogy a kedvencem, valójában sosem gondolkodtam még ezen. Nem is biztos, hogy érdemes választanom. De lehet-e egyáltalán nem szeretni Weöres Sándort? Nagyon könnyű kapcsolódni hozzá, főleg, hogy egy bizonyos kor felett alig akad, aki gyerekkorában ne találkozott volna a verseivel, így hamar sokaknak beleégtek a tudatába játékos rímei és ritmusai. (Nem tudom, a mostani gyerekek illetve fiatalok hogy állnak Weöressel.)
De az alkotói palettája annyira széles, a hangja olyan közvetlen, tele kedves és komoly, szórakoztató és elgondolkodtató, könnyen érthető és enigmatikus versekkel, hogy akinek van szerencséje találkozni vele, szinte biztos, hogy megtalálja hozzá a fogódzót.
Egyszer valaki azt mondta, ha valaki jó művész akar lenni, jó embernek is kell lennie. Könnyebb cáfolni mint igazolni ezt a kijelentést, és a jóság mibenlétéről valamint fontosságáról is sokat lehet beszélni. Mindenesetre, ha Weöres Sándorra gondolok, nekem az jut eszembe, hogy jó ember volt. Biztosan sok költőről és íróról elmondható még ez, ahogyan sokakról az ellenkezője is, de nekem valahogy mégis Weöresről jut eszembe. Talán amiatt a gyermekien nyitott és őszinte látásmód miatt, ami a világát jellemzi. Amint egy Lénárd Sándornak írt levelében fogalmaz: „az igazi nagy művész gyermeki-szelid“. Gyermekségére utal az is, hogy barátai többnyire Sanyikának szólították meglett emberként is. De a jóság témája is több írásában előkerül.
A jóságról
Káromkodj, ha jónak látod,
szidd az embert és a világot,
ha szitkod szép: élvezem.
De hogy itt, e földi honba
bárkinek hibája volna:
senkinek el nem hiszem.
Száz törvény közt botlódsz, kapkodsz
s mindig hű vagy önmagadhoz,
mást akarva sem tehetsz.
Akármit téssz, akármint téssz,
azt teszed, mit legjobbnak vélsz –
mi a jóság, ha nem ez?
Emellett van egy másik, vallásos szellemben fogant írása is a jóságról A teljesség felé című filozófiai alkotásban:
A jóságról
Ne kivánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre
egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és
melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,
mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint
a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik.
És még egy, ami ide kapcsolódik:
Szembe fordított tükrök
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács:
igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás:
Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.
A “kozmosz jelei”
Ebből is látszik, hogy Weöres nemcsak “gyermeki szelíd” volt, hanem bölcs is. Mint Kenyeres Zoltán írja róla A magyar irodalom történetében, “a verset nem a személyes önkifejezés, hanem az általános létkifejezés eszközének szánta, nem az élmény tünékeny csodáit kívánta rögzíteni, hanem az embert és természetet egybefoglaló kozmosz jeladásait kereste, az esetlegessel szemben a nem változót kutatta, az egyszer megjelenő helyett a mindig jelenlevőt akarta megragadni, és a végső dolgok bizonyossága vagy éppen bizonytalansága gyújtotta fel képzeletét.”
Ennek köszönhetően spirituális témák kapcsán is gyakran előkerül, ezt a két sort például gyakran idézik A Fogak Tornácából:
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny. Mert minden körbe ér.
A teljes vers így szól:
A Fogak Tornáca
1
A Fogak Tornáca, hová beléptél,
vörösmárvány-csarnok: a te szád,
fehérmárvány-oszlopai: a te fogaid,
s a bíbor szőnyeg, melyet taposol: a te nyelved.
2
Az időnek bármelyik ablakán kitekintesz:
mindig más Isten-arc kerül eléd.
Hajolj ki a sások és rigók idejéből:
Isten simogat.
Hajolj ki Mózes és Illés idejéből:
Isten alkuszik.
Hajolj ki a Kereszt idejéből:
Isten arca véres, mint Veronika-kendő.
Hajolj ki saját idődből:
Isten vén, s egy könyvre görnyed.
3
Fejjel lefelé, mint Péter a kereszten,
lóg az ember az ég kékjébe lobogó hajjal
és talpa felett kopog a föld.
Az, aki látja,
álmatlan szemeit nem bírja leszakítani róla.
4
A gyermeknek nem jut cukor:
tyúkganajt eszik és megleli az édeset.
Minden göröngy: fénytelen csillag!
Minden féreg: szárnytalan kerub!
5
Ha pokolra jutsz, legmélyére térj:
az már a menny. Mert minden körbe ér.
6
Az ember kényelmes utat épít.
A vadállat ösvényt tapos az erdőn.
És nézd a fát: hogy szétfeszül rajt a mélység
és magasság és minden égtáj!
Út ő maga, mindenfelé!
7
Mikor a végső oszlop-pár tündökléséből kilépsz,
a kupola, melyet hajad érint, a végtelen maga,
és rózsaszirom-örvény leteper,
és mind, mely alattad terül, nászágyad: az egész világ –
Itt kimondhatod:
„Nem hiszek benned, Istenem!”
S a rózsaszirom-vihar mosolyog:
„De én hiszek benned: megelégszel?”
Nehéz persze válogatni a verseiből, de akkor még egyet:
Egy másik világ
Egy másik világ küldött engem,
hogy milyen volt, már nem tudom,
de tört sejtése vissza-fénylik
színek nélküli fátyolon.
S ahogy a föld sok látomásán
régi hazám nyit néha rést:
onnan túlról majd vissza-sejtem
az örömet s a szenvedést.
Nektek melyik a kedvenc versetek tőle?
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több irodalom
Az első könyvem Weöres Sándortól a Bóbita volt. Még nem tudtam olvasni, amikor kaptam. Az egyik szomszéd kislány, aki pár évvel idősebb volt nálam, járt hozzánk tejért – volt tehenünk -, és ő olvasott föl nekem verseket a könyvből.
Mindig nagyon vártam, hogy jöjjön. Annyiszor hallottam a verseket, hogy némelyiket már kívülről tudtam. 🙂
Ó, de csodaszép emlék!
Nekem is ez jutott eszembe, milyen hangulatos, szívmelengető emlék! <3
Én a Bóbitát Halász Judittól hallottam először lemezen vagy kazettán. 🙂
Könyvben én a Ha a világ rigó lenne címűre emlékszem, hogy megvolt, nagyon szép illusztrációkkal, de biztos, nem ez volt az egyetlen.
Az én Fiamnak is ez volt az első kedvence- betéve tudta 3 évesen az összeset- nem túlzok- vele én is megtanultam mindent, aztán ha valamit csináltam, folyton verseltünk, ha megálltam valahol ő azonnal folytatta:-))Imádtam ezeket a verselős korai éveket. A másik nagy kedvenc szintén kívűlről az Öreg Néne Őzikéje volt fazekas Annától. Aztán , hogy később memória bajnok lett a gyerekem, lehet ez a korai dolog is hozzá járult, leginkább meg a Weöres Sándor:-))
De jó! 🙂
Tényleg szép emlék! 🙂
Arra emlékszem még, hogy a Bóbita c. verset nem értettem – “Szárnyat igéz a malacra” ? -, ezért a Haragosi volt a kedvencem akkor. 🙂
Megszólított ez a cikk- köszönöm – ugyanis régi adósságom magammal szemben, hogy felkeressem Weöres Sándor szülőházát, ha már hatodik éve Szhelyen élek. Aztán kiderült, hogy az nem is itt van, hanem Csöngén- Sárvár vonzáskörzetében. Ezen a linken olvasható- https://kirandulastervezo.hu/latnivalo/csonge/weores-sandor-emlekhaz.
Szóval bárhogy keresgéltem Szhelyen nincs ilyen emlékház- illetve ha a róla elnevezett színházat annak lehet tekinteni akkor az az. Károlyi Amy jócskán túlélte- milyen érdekes, akik az irodalomban halhatalanokká váltak a párjuk matuzsálemi kort ért meg. Azt is olvastam , hogy Weöres kitűnő barátságban volt az alkohollal, akárcsak Ady , lehet a legszebb műveit Ő is bódulatba írta, bárhogy is van igaz e a mende – monda, Weöres Sándor ott szerepel a Nobel díjra jelöltek listáján. .
Örülök, hogy inspirációt nyertél egy kis Weöres-kutakodáshoz. 🙂 🙂 Igen, valóban sokat ivott, de azt írta egyszer, hogy részegen sosem tudott írni: “Az alkohol nem serkenti a költészetet; saját tapasztalatomból tudom, hogy részegen nem tudok verset írni, csak firkálni, s a részeg firkálmányok lélektanilag érdekesek és önleleplezők, de művészileg vacakok.”
Bizony, simán megérdemelt volna egy Nobel-díjat, szerintem ő a legnagyobbak közül is kiemelkedik. 🙂
Nyáry Krisztián: így szerettek ők egyik kötetében olvastam, előfordult, hogy a felesége, Károlyi Amy bezárta a dolgozószobába , hogy ne tudjon elmenni kocsmába, de a közelben dolgozó kőművesek segítségével hozzájutott borhoz…
Ó de jó, hogy említed a könyvet, nekem is meg van, el is olvasom ezt a szösszenetet:-))
Azt én is olvastam, hogy bezárta, azt nem tudtam, hogy végül kijutott. 😅 Egy percig nem unatkozhattak..
Nem emlékszem, nekem melyik volt az első Weöres-vers, ami megfogott és rabul ejtett egy életre, de a lányomnak a Robogó szekerek lett a kedvence úgy 30 éve. Még fiatal felnőttként is, ha beteg volt, kérte: Anya, meséld a fuvarosokat… manapság az unokának mesélem.
Nálunk a “haragosi” meg a “retyerutya” szó volt amin mindig kuncogtak.