Magyarország rigói | Rigófajok, rigófélék és rigók Magyarországon
Hány rigófaj él Magyarországon?
A rigók sokak kedvence, főként a fekete rigó (Turdus merula) miatt, aki ott van minden kertben, ott van az erdőkben és erdőszéleken, de a legdurvább belső kerületi betondzsungelekben is. Sokszor egy-egy udvarnak, gangos háznak megvan a maga rigópárja, és a hím korahajnali, nemegyszer éjszakai dalolászása az egyetlen hang a környéken, ami a természetet idézi fel, vagy esetleg azt, hogy hajdanán a legiparibb környezet helyén is vadon és nyüzsgő élet volt.
A rigók remek énekesek, szívhez szóló dallamokkal édesítik a városi levegőt, és sokszor bizalmasak is. Elegánsak, művészi fészkeket építenek, tojásaik szépek, a legtöbb esetben alkatukban is jellegzetesek és könnyen határozhatók. Mindezek miatt valóban sokan kötődnek hozzájuk, ezért aztán érdemes közelebbről megismerni őket. Nem is annyira az egyes fajokat – azt is, de az másik cikkre tartozik –, hanem azt, hogy egyáltalán
hogyan áll Magyarország rigófajokkal?
Érdemes tisztában lenni vele, hogy hányféle rigónk van, érdemes bennük gyönyörködni, hisz az egyik szebb, mint a másik. Ugyanakkor jó tudni, hogy milyen ritkaságokra számíthatunk, mert ahogyan látni fogjuk, bármely kertben, bármely fasoron, akár a nagyvárosban vagy egy vidéki szőlőlugasban is felbukkanhatnak olyan távoli tájakról érkező, szibériai-tajgai rigók, amelyek nemcsak nekünk okoznak majd örömöt, hanem a magyarországi ornitológia számára is fontosak lehetnek.
Fészkelő rigófajok
A fészkelő rigófajok száma nálunk viszonylag csekély, mindössze négy. Gyakoriságuk sorrendjében:
- Fekete rigó (Turdus merula)
- Énekes rigó (Turdus philomelos)
- Léprigó (Turdus viscivorus)
- Fenyőrigó (Turdus pilaris)
Fekete rigó (Turdus merula)
A fekete rigót mindenki ismeri, a leggyakoribb fészkelő rigónk, még városokban is – a legnagyobb belső kerületi betondzsungelben is – ott van.
- Durván egymillió pár fészkel Magyarországon,
- és megközelítően 70 millió pár Európában.
Egyúttal az egyik leggyakoribb énekesmadarunk is.
Számos dolgot írhatnánk róla – fogunk is sok, kifejezetten a fekete rigóról szóló cikkben –, de most egyetlen dolgot emelnék ki. A fekete rigó nem is olyan régen vonuló madárfaj volt, de az urbanizálódásával párhuzamosan vonulási szokásai is megváltoztak, s ami igazán érdekes: egyfajta hasadás figyelhető meg. A városi fekete rigók ma már nemigen vonulnak, ellenben az erdei környezetben maradt fekete rigók ma is tömegesen vonulnak (ezt például a saját természetvédelmi területünkön is évről évre észleljük).
A magyarországiak elsősorban Olaszország felé, ahonnan sokan átmennek Szardínia és Korzika szigetére is. A kétféle fekete rigó az utóbbi évtizedekben már annyira elkülönbözött egymástól, hogy felmerült az a lehetőség is, hogy épp egy faj elhasadásának vagyunk tanúi, minthogy ma már nemcsak vonulási szokásaiban, hanem énekében is más
- a városi fekete rigó
- és az erdei fekete rigó.
Ismét meg nem állhatom, hogy ne vonjam le az „olcsó” tanulságot: egy mégoly gyakori és „közönséges” madárfaj is, mint amilyen a fekete rigó, szolgálhat számunkra extrém érdekességekkel és olyan izgalmas kutatási témával, ami képes kitölteni egy egész tudósi életet.
Énekes rigó (Turdus philomelos)
Az énekes rigó is sok helyen alkalmazkodott az emberhez, találkozhatunk vele is kertekben és parkokban, de koránt sem jár annyira előre az urbanizálódásban, mint a fekete rigó.
- Magyarországon durván 350.000 pár fészkel, vagyis körülbelül harmadannyi, mint fekete rigó.
- Európában megközelítőleg 30 millió pár él.
Az énekes rigó ma is főként az erdők rigófaja, ahol egykoron gyakori volt, sőt tömeges, hogy aztán a hírhedt 2013-os tavasz (ami tönkretette a magyarországi cigánycsuk állományt is), valamivel később pedig vírusos járványok megtizedeljék, méghozzá annyira, hogy a mi környékünkről jó pár évre szinte teljesen eltűnjön (itt körülbelül 4-5 évre a léprigók vették át a helyét). Később talpra állt, és ma már itt is megint gyakori, még ha nem is olyan tömeges, mint korábban. Az országos adatok más képet mutatnak:
2013 után országos szinten is jól látható törés látszik az énekes rigó állományában, de aztán újra emelkedett a korábban is növekvő állomány. Ráadásul kifejezetten erőteljes, „agresszív” növekedésről beszélhetünk. Ez jelezheti azt is, hogy az énekes rigó a fekete rigóhoz hasonlóan hamar adaptálódik az emberi környezethez.
Léprigó (Turdus viscivorus)
A léprigó egykor rendkívül ritka fészkelő faj volt Magyarországon, de évtizedek óta egyre több helyen jelenik meg fészkelőként.
- Magyarországon durván 13.000 pár fészkel,
- míg az európai állomány körülbelül 6.5 millió pár.
A fenti adatokból kiderül: nem Magyarország a léprigó „igazi hazája”. Alapvetően a hegyvidéki, erdős területeket kedveli. A hűvös, nedves mikroklímájú, legelőkkel, rétekkel tarkállt, komor erdőségeket. Rendkívül sok él Erdély havasi régióiban. Amikor például a Nagyhagymáson cserkeltem zergéket, ott messze a léprigó volt a leggyakoribb rigófaj, sőt: a leggyakoribb énekesmadárfaj.
Fenyőrigó (Turdus pilaris)
A fenyőrigót ma is főként, mint átvonulót, téli vendéget ismerjük, de kis számban évtizedek óta fészkel.
- Magyarországon durván 60-70 pár él,
- míg Európában megközelítőleg 21 millió pár.
ebben az esetben még inkább igaz: az adatok is azt jelzik, hogy Magyarország nem a fészkelő fenyőrigók hazája. Nálunk fészkelőként marad szórványos és kuriózum. Annak ellenére is, hogy újabban már Budapest parkjaiban is több pár fészkel, például az Orczy-kertben, ahol mi is forgattunk róluk videót. Északi és hegyvidéki környezetben jóval gyakoribb, és jól urbanizálódik. Sepsiszentgyörgy centrumában például egymást érik a fészkelő párok a város közepén található parkban.
Jó ideig – hasonlóan az énekes rigóhoz – meredeken emelkedett az európai állomány, de aztán a trend (nem tudni, miért) megfordult, és ma már Európa jelentős részén sérülékennyé váltak az állományai. Mindezeket érzékelhetjük a telelő mennyiségeken is. Én magam utoljára a kilencvenes évek végén észleletem igazán nagy tömegekben. Azóta jelentősen kisebb számban, de még így is sokszor ezres csapatokban látni.
Rendszeres és szórványos átvonuló rigófajok
- A fenyőrigó (Turdus pilaris).
- a szőlőrigó (Turdus iliacus)
- és az örvös rigó (Turdus torquatus)
tartozik ebbe a csoportba.
A fenyőrigóról elmondtuk, amit kellett, kicsit fentebb az imént.
Szőlőrigó (Turdus iliacus)
A szőlőrigó lényegesen ritkább és kisebb létszámú.
Sosem olyan tömeges, mint a fenyőrigó, és a rendszeressége is messze elmarad a fenyőrigó mögött. Ezért bár nem ritkaság, mégis, az olyan nap, amikor szőlőrigót is lát a madarász, ünnepnap. Főként miután az utóbbi évtizedekben kisebb számban látom, mint 1983 és 2000 között (40 éve vagyok terepen).
Időnként – főként október-novemberben – az éjszakai vonulókat napokon, sőt heteken át hallani éjjel. Jellegzetes, vékony hangját némi tapasztalattal könnyű felismerni. De terepen látni őket sokszor jóval nehezebb. Akadnak helyek Magyarországon, ahol jobb a helyzet, például a debreceni botanikus kertben, de az ország legnagyobb részén szórványos vagy ritka. A legtöbb területen akár évek is eltelhetnek, míg előkerül – leginkább a november-március közötti időszakban – és az esetek többségében csak néhány példány, kisebb, 4-5 fős csapatok. Zömmel átvonulnak rajtunk, de akadnak telelő csapatai is. Utóbbiak gyakran társulnak a fenyőrigókhoz.
A szőlőrigó tipikus kelet-nyugati vonuló. A távoli Kelet-Szibéria szőlőrigói is keresztben, nyugatnak vonulnak, hogy elérjék az atlanti partvidéket és Spanyolországot. A Magyarországon jelölt szőlőrigók zömmel Olaszországból és Franciaországból kerültek elő.
Örvös rigó (Turdus torquatus)
Végül az Alpesek és Kárpátok jellegzetes rigófaja, az örvös rigó (ami a fekete rigó fehér örves verziója) szintén átvonulhat egynémely helyen, de még a szőlőrigónál is ritkábban és kisebb számban. Ősszel egészen ritka, nem is minden évben fordul meg nálunk. Tavasszal rendszeresnek tekinthető, főként március-áprilisban. A 2000 és 2020 közötti időszak 220 megfigyelésének 90 százaléka esett erre a két hónapra.
- Magyarországon sosem költött,
- ugyanakkor Európában durván 450.000 pár fészkel, főként az Alpokban.
Ritka rigófajok Magyarországon
Vannak aztán rendkívüli ritkaságok is, melyeket mindössze pár esetben észleltek nálunk. Elvileg lehetne több ritka rigófajunk is, de egyelőre (2025-ig) csak két olyan rigófaj került meg nálunk, melyek távoli tájakról kóboroltak el idáig:
- Feketetorkú rigó (Turdus atrogularis)
- Naumann rigó (Turdus naumanni)
Feketetorkú rigó (Turdus atrogularis)
2025-ig mindössze három esetben bukkant fel, bár az utóbbi két megfigyelése két egymást követő évben esett. Elsőként 2013-ban sikerült bizonyítani az előfordulását Debrecenben (Balla Dániel és mások), ahol március 1. és március 12. között rendszeresen látták. Akkoriban tőle volt hangos a terepi madarászélet, és a madarat sokan „rommá fotózták”. A következő példány 2022 január 23-án került elő Kiskőrösön (Nyúl Mihály, Nyúl Márton), ahol a megfigyelők udvarán a szőlőlugasba ült be egy madár.
Ez a megfigyelés azért is érdekes, mert szép példája annak, hogy bármely kertben bármikor felbukkanhat bármi (amint a feketetorkú szürkebegy első hazai előfordulását is madáretetőn bizonyították). Érdemes figyelni mindig és a kevésbé frekventált helyeken is. Végül harmadikként következő évben, 2023-ban, december 17-én Szigetszentmiklóson futottak bele egy feketetorkú rigóba, akit megint csak sokan láttak.
Naumann-rigó (Turdus naumanni) | Régen rőtfarkú rigó
Ez is érdekes történet.
Hivatalosan egyetlen magyarországi előfordulását ismerjük. 2015. december 31-én (remekül zárult a megfigyelő számára az az év) találtak rá egy öreg hím példányra Budapesten a Népligetben (Laposa Dávid és mások), megerősítve azt az elképzelést, hogy a városokban gyülekező, telelő rigócsapatok kellő odafigyelés mellett hozhatnak komoly meglepetéseket.
Ugyanakkor ismerünk egy régebbi adatot is, ami alapján egy ideig már 2015 előtt is szerepelt ez a faj Magyarország madarainak névjegyzékében, csak aztán a Nomenclator Bizottság ezt a régi adatot törölte. Valamikor az 1820-as években ugyanis a budapesti vadpiacon vásároltak egy léppel fogott rigót, méghozzá Naumann-rigót. Jányi Pál preparátor a Nemzeti Múzeum részére vásárolta a madarat, amiről azonban nem tudni pontosan, hogy merre foghatták. Mivel akkortájt nem szállítottak jelentősebb távolságokba ilyen madarakat, nagy valószínűséggel ezt a Naumann-rigót is Magyarországon fogták, valahol Budapest körzetében, de mivel ez nem tudható száz százalékosan, ezért ezt a régi adatot nem fogadják el hivatalosan. Kész szerencse, hogy 2015-ben ismét megkerült ez a faj.
Milyen rigóritkaságokat várunk még?
A legtöbb rigófaj vonuló, nagy területeken mozog, és hajlamos a kóborlásra is. Ezért aztán Európában számos rigóritkaság bukkan fel, amelyek közül néhány előbb-utóbb megkerül majd Magyarországon is.
Vándorrigó (Turdus migratorius)
Észak-Amerikában elterjedt, gyakori és pompás rigófaj, amely időnként átkeveredik Európába. Elsősorban – ahogyan az logikus is – az atlanti part országaiban bukkan fel nagy ritkán, s főként ősszel, illetve télen. Sokak kedvence, nemcsak azért, mert rendkívül impozáns és szép rigófaj, hanem mert általában bizalmas is, így aztán megfigyelni és fotózni is könnyű.
Halvány rigó (Turdus obscuros)
Szibériai hatalmas tajgáinak rigója, amely szintén az őszi-téli időszakban elkóborolhat Európába is. Magyarországon eddig nem került elő, de várható, hogy előbb-utóbb megkerül. Annál is inkább, mert a szintén a szibériai tajgákon fészkelő feketetorkú rigó már két esetben is előfordult.
Himalájai földirigó (Zoothera dauma)
Néhol az Ural nyugati odalán is találunk fészkelő párokat, de zömmel az Uraltól keletre él. Az ő esetében is alaposan megbolygatták a taxonómusok a státuszt. Leginkább a léprigóhoz hasonlít, rendkívül jellegzetes a szárnybélése, ami fekete-fehér sávos. Elkóborol Európába is, főként Nyugat-Európából vannak megfigyelései (bár az eBird oldalán egyetlen megfigyelést sem találunk). Ellentétben a vándorrigóval rendkívül félénk. Talán ez is megnehezíti a megtalálását.
Szibériai földirigó (Geokichla sibirica)
Pompás szép szibériai rigófaj, amely szintén elkóborol Európáig. Nagyobb valószínűséggel fordulhat elő nálunk, minthogy az eBid adatai között is találunk európai előfordulásokat. Legtöbbet Nagy-Britannia területéről, de előfordult Lengyelországban és Svájcban is. A Wikipédia szerint 2000. február 16-án Magyarországon is észlelték (Zalaegerszeg), de ezt az adatot a Nomenclator Bizottság nem erősítette meg.
Rigó is meg nem is
Akad jó pár fajunk, ami nevében „rigó”, de valójában nem az. Illetve rigó, de „nem eléggé”. Utóbbi csoportba tartoznak a pompás kövirigók, jelesül két faj,
- a kövirigó (Monticola saxatilis)
- és a kék kövirigó (Monticola monticola).
Ez a két faj azonban inkább rokona a csukoknak-vörösbegyeknek, mint a „klasszikus” rigóknak, a Turdusoknak (lejjebb látni fogjuk, hogy még ennél is bonyolultabb a helyzet).
A kövirigó (Monticola saxatilis)
egykor stabilan fészkelőfaj volt Magyarországon a hegységi kőbányákban, a Keszthelyi-hegységtől a Bükkig, mára azonban fészkelőként kiveszett. Utolsó bizonyított fészkelése 2003-ban volt, bár még 2007-ben észleltek a Bükkben (Bél-kő) egy párt, amely valószínűleg fészkelt. Azóta az egykor a tanúhegyeinken, a Badacsonyon és a Somlón, Budapest határában: a budaörsi hegyeken vagy Villányban fészkelő kövirigó nemcsak fészkelőként veszett ki, de már kóborlóként is a legritkábbak között találjuk.
Két okból is különösen érdekes e madárfaj eltűnése. Egyrészt nemcsak Magyarországot érinti az „északi” állományok összeomlása. A környező országból is kiveszett.
Másodsorban azért is érdekes, mert alapvetően mediterrán madárfajról van szó, akinek kedvezhetett volna a felmelegedés, sőt: logikusan terjeszkednie kellene. Ennek ellenére húzódott vissza az északi területekről és csak a forró délen maradtak meg állományai. Rendkívül érdekes kérdés, hogy miért? Az is érdekes, hogy a szakirodalom erre nem ad választ, és ami még érdekesebb: nem is igen keres.
A kék kövirigó (Monticola monticola)
szintén a mediterráneum madara. De amíg a kövirigó beéri – legalábbis régen beérte – nálunk is bármely szubmediterrán kőbányával, sziklás hegyoldallal, a kék kövirigó keresi a tengerparti kőfalakat. Én például ilyen tengerparti kősziklákon láttam őket Máltán. Magyarországhoz legközelebb Isztria környékén láthatjuk, például a híres Duino sziklafalin, ott, ahol sokáig Rilke is élt és alkotott (lásd Duinoi elégiák). Hozzánk ritka kóborlóként mindössze egyszer vetődött el. 2006 április 11-27 között láttak (Ónodi Miklós és mások) egy pompás hím példányt a Szársomlyón, aki feltehetően a tavaszi vonuláson, Afrikából visszatérve az Adria vidékére, kicsit túllőhetett a célon.
És a sárgarigó meg a nádirigó?
Közismert rigó még a sárgarigó (Oriolus oriolus) is, ami azonban inkább a varjúfélék rokona, semmint a rigóké. A nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) pedig egészen távol áll a rigóktól, valójában egy hatalmasra nőtt nádiposzáta. És akkor ki ne hagyjuk a vízirigót (Cinclus cinclus) sem, aki pedig inkább az ökörszem rokona, semmint a rigóké.
Számos további fajt sorolnak a rigófélékhez.
Ilyenek az úgynevezett „kisrigók” a vörösbegytől kezdve a hantmadarakon át a fülemülékig. Az ide tartozó madárfajok egyrészt rendkívül sokfélék, másrészt rendszertanuk is sok esetben bizonytalan. Vannak például olyan kutatások is, melyek a kövirigókat nemcsak a rigóktól különítik el, hanem a „kisrigók” fajaitól is, és legközelebbi rokonságot a légykapókkal állapítanak meg.
Különösen viharosan és nehezen követhető tempóval változik a madárfajok rendszertana azóta, amióta elterjedtek a DNS-vizsgálatok. A taxonómusok, vagyis a rendszertannal, a fajok rendszerezésével, a rokonsági viszonyok megállapításával foglalkozó kutatók nem tétlenkednek. Kapva kapnak a modern kutatási lehetőségeken, és újra meg újra felforgatják a madarak rendszertanát is.
Így egyre gyakoribb, hogy míg valamelyik faj küllemi jegyek alapján „egyértelmű” rokonságot mutat mondjuk a rigókkal, addig a genetikai vizsgálatok kimutatják: ezek csupán alaki hasonlóságok, és a faj valójában – genetikájában – egészen más csoporttal rokon.
Az egyik leglátványosabb példa arra, hogy egy faj alakilag megtévesztően hasonlít tőle távol eső csoportra, a sarlósfecske (Apus apus) esete, aki inkább rokona a kolibriknek, semmint a valódi fecskéknek.
A hasonló életmód gyakran alakít egymástól genetikailag és eredettörténetét tekintve is távoli fajokat igen hasonlóan. Ezt a tudomány régóta ismeri és konvergens evolúciónak nevezi. Remek általános példa a konvergens evolúcióra, hogy a hasonló óceáni élet mennyire hasonlóvá teszi egymáshoz a delfineket és a cápákat. Első pillantásra akár rokonoknak is tűnhetnének, holott nemcsak nem rokonok, de még csak azonos osztályba sem tartoznak, hisz az egyik „hal”, a másik viszont emlősállat!
Nemcsak a rokonsági fokokat írják felül sokszor az új genetikai kutatások, de ráadásul nem ritkán fajokat bontanak szét további fajokra, illetve vonnak össze addig külön kezelt fajokat egyetlen fajjá. Erre remek példa a zsezse, illetve zsezsefajok-alfajok esete is. Mindez – a hosszú magyarázat – azért szükséges, hogy kellőképp igazolhassuk, hogy miért csak a fenti fajokat tárgyalunk a Magyarország rigófajai címszó alatt.
Összefoglalva,
és a legújabb (2025-ben Magyarországon érvényes) rendszertant követve (mert ezek a rendszerek is változnak) az alábbi rigófajok élnek (fordultak elő) nálunk:
- Örvös rigó (Turdus torquatus)
- Fekte rigó (Turdus merula)
- Feketetorkú rigó (Turdus atrogularis)
- Naumann rigó (Turdus naumanni)
- Fenyőrigó (Turdus pilaris)
- Szőlőrigó (Turdus iliacus)
- Énekes rigó (Turdus philomelos)
- Léprigó (Turdus viscivorus)
Köszönöm a figyelmet, abban a reményben, hogy hasznodra lesz ez az összefoglaló, és ebben a pillanatban is – vagy hamarosan – egy rigó dala kíséri az olvasásodat vagy az utadat, járj bármerre a nagyvilágban.
Borítókép / illusztrációk: Pixabay és Wikipédia
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több rigó
Igen, hasznos összefoglaló ez, köszönjük!