Evolúció most: a kettéhasadó fekete rigó

Evolúció most: a kettéhasadó fekete rigó


Az evolúció „csak” egy elmélet, akkor is, ha mindent vele magyarázunk. Csak közvetlen bizonyítékaink vannak, közvetlen tapasztalásunk nincs, hisz senki sem követheti nyomon egy faj kialakulását. Vagy mégis?

Ezt a fészket az egyik tujámban találtam. Mielőtt bármit írnék, arra kérek mindenkit, ne fényképezzen fészekaljakat. A kotló madarat könnyű megzavarni, én is csak azért mertem fényképezni, mert naponta többször is centikre mentem el mellette, s csak 8-10 másodperc volt az egész. A fészekben a fekete rigó jellegzetes, gyönyörű tojásait látjátok.

Kevés madárfaj olyan ismert, mint ő, arról viszont kevesen tudnak, hogy talán a fekete rigó lesz az első közvetlen bizonyíték az evolúcióra.

Szokták volt mondani, hogy városi (urbanizált) madár, ám

nem is oly régen még másként éltek a fekete rigók:

kizárólag erdőben. Ma már minden településen ott ugrálnak. Régen a fekete rigó tipikus vonuló madár volt, a városiak azonban úgy 40 éve felhagytak ezzel a szokással. Már csak az erdei rokonaik vonulnak.

Mára a két társulat (szakszerűen: populáció) elvált egymástól. A városiak kihasználják már például azt is, hogy a világítás lehetővé teszi az éjjeli életmódot. Sok hím éjjel is énekel, sok pár éjjel is etet. A legújabb kutatások azt mutatják, hogy a városi rigók éneke is átalakult, hisz más frekvencián kell énekelniük, hogy a forgalom zajában is jól hallhatók maradjanak, ráadásul dallamviláguk is elkülönbözött.

Így viszont ma már az erdei “rigólányok” nem értik a városi “rigófiúk” énekét.

Mindezek mellett lassan genetikailag is elkülönülnek, már csak azért is, mert a természetes szelekció egészen másként működik a két területen. A városban az marad leginkább életben, akit nem üt el az autó, az erdőben az, aki „legyorsul” egy karvalyt. A folyamat lassú, de evolúciós léptékkel mérve viharos. Tán még én is megérem, hogy a szakterület tudósai (a taxonómusok) kimondják a fekete rigó két fajjá hasadását. Hogyan nevezik majd őket? Az egyik lesz a városi rigó a másik meg az erdei? – amint veréb is van kétféle: házi és mezei.

Bárhogy lesz is, hátborzongatóan szép, hogy a szemünk előtt zajlik le valami, ami eddig láthatatlan volt. A kertjeinkben, a parkjainkban. Ez persze nem egy könnyen érzékelhető változás, de épp ezért érdemes egy egész életen át a környezet legapróbb rezdüléseire is figyelni, hogy az egy emberöltőt kitöltő izgalmakból se maradjunk ki.

A legjobbakat, erdei és városi rigóknak és embereknek egyaránt


Fotók: Centauri

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

Források sokaságát találod itt


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.   

még több madár

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Hová tűnnek a fecskék?

A fecskék Magyarországon is egyre ritkább látványt jelentenek, csakúgy, mint Nagy-Britanniában, ahol minden évben felmérik a költő madarak állományát…Tovább

még több evolúció

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Egyre nagyobb a madarak agya

A madarak agya a testméretükhöz képest nagyobb lett az utóbbi hetven millió évben végbement evolúciós változások eredményeként. A nemzetközi kutatásban…Tovább

3 hozzászólás

  1. Még a 70-es években a Körös mellett laktunk ártérben. Akkor sok fekete rigó fészkelt a közelünkben és rendkívül egyedi hangon énekeltek, most falu szélén lakunk, itt is sok fekete rigó van, de egyáltalán nem hallani a hangjukat.

  2. Hi Cen!
    Én már olvastam – jó régen – az evolúció, úgymond, közvetlen „megtapasztalásról” az angliai nyírfalepkék kapcsán, akik – a megfigyelés szerint – 10 év leforgása alatt fehér-feketéből fekete-fehérbe „váltottak”. A kutatók ezt a változást az ipari forradalom nyomán kialakult kormolódás következményének tartották, amiből az következik, hogy a populációban mindig is jelen voltak a fekete-fehér mutánsok, csak őket hamarabb csipegették le a rigók a fehér nyirfatörzsekről. Miután a nyirfatörzsek bekormolódtak, a fehérek váltak áldozattá, ami azután meghatározta a további szaporodási esélyeket.
    Olvastam egy nőről is valamikor, akiről megállapítottak, hogy a hónalj-mirigyeivel nehézfémeket választ ki – és ha ez nem kacsa – akkor őt bizonyára kevéssé zavarta az ólmozott benzin világa. Ha elszaporodott volna a Földön, akkor feleslegessé váltak volna az akkugyárak…

    A rigókkal kapcsolatban felmerült bennem még egy lehetőség, éspedig az, ogy nem »kulturális« hátterű-e a változás oka. A madaraknál úgy vélem, joggal feltételezem, hogy tanulnak egymástól és így, mintegy immateriális módon mutálódva találják meg egyes csoporjaik a számításaikat, amíg mások ragaszkodnak a ‘hagyományaikhoz’.
    És hogy ‘antropomorfizáljam’ ezt is: az imént hallottam egy fickót a rádióban, aki nem megy sehová és bármikor kész meghalni a »hazáért« Vörösmarty útmutatásai szerint – miközben senkiházinak titulálta azokat (azon a mutánsok százezreit), akik a jó közérzetük kedvéért elmenekülnek innen.

    Így megy ez.

    További jó munkát és BÚÉK!
    Petúnia Etruszk

  3. De érdekes- gyakran látok itt a lakótelep kertjében fekete rigókat csipegetni. Nem igazán zavarja őket a sok ember, meg az autók zaja. Énekelni még nem hallottam őket-bár bevallom, a reggeli madárcsicsergésben nem is tudnám melyik az.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük