Új madáreleség a madáretetőn: darált hús rigóknak és vörösbegyeknek!
Elhülyülés ellen az egyik legjobb szer a gyakorlati ökológia; ha a közvetlen környezetünket kezeljük és kutatjuk ökológusként – mivel az ökoszisztémák annyira összetett és dinamikus rendszerek, hogy egy kicsi terület is (legyen az egy négyzetméter egy nagyobbacska virágbalkonon vagy 11 hektár, mint a mi rezervátumunkban) annyi kérdést vet fel naponta, ami nem hagyja nyugton az elmét sosem, mindig stimulálja és inspirálja, ez pedig – ez az állandó aktivitás – akár időskorra is konzerválhatja a mobilitást, a szellemi frissességet, amiként azt számos biológusnál, kutatónál láttuk, Balogh János professzor úrtól kezdve Konrad Lorenzen át egészen Festetics Antalig.
Erre a napi stimulációra is remek példa, ami a napokban történt nálunk.
Közel negyven éve etetek madarakat, több mint tíz évig intenzíven kutattam a téli madáretetők világát, közelebbről populációdinamikai, vonulásdinamikai vizsgálatok mellett a szociális viszonyokat és a madarak kondícióváltozásait vizsgáltam, illetve az ezek között fennálló összefüggéseket – ja és a ragadozók, főként a karvaly (Accipiter nisus) hatását ezekre a madárcsapatokra.
Ezer és egy kérdés merült fel akkoriban is, amire aztán számos vizsgálati módszert dolgoztam ki; volt, amit a BMW egyik fejlesztőmérnökével, máskor az adatok feldolgozása állított olyan matematikai probléma elé, amit csak két év levelezés után tudott megoldani valaki az MTA alkalmazott matematikusai közül… számos módszert próbáltam ki, és persze számos eleséget is a madáretető népességének maximalizálására, de egyszer sem kínáltam fel a madaraknak nyers húst! Még szalonnát sem. Szalonnát azért nem, mert a fekete napraforgó egyértelműen jobb eleség a szalonnánál.
A 2025/26-os szezon azonban rengeteg újdonságot hozott.
Többek között vadkamerákkal folyamatosan figyeljük az etetőhelyeinket, erre korábban nem volt lehetőség. Ez minden korábbinál intenzívebb megfigyelést jelent. Ráadásul először a rezervátum történetében van egy folyamatosan működő ragadozómadár-etetőnk, ahol november óta állandóan látunk ragadozókat, egyre növekvő létszámban. De nemcsak egerészölyveket (Buteo buteo), hollókat (Corvus corax), és újabban szarkákat (Pica pica) látunk, hanem először észleltünk egy szajkót (Garrulus glandarius) is.
Korábban, amikor ideiglenesen zsigerekkel etettünk hollókat és ölyveket (2021-től), a tömegesen megjelenő hollók (Corvus corax) mellett időnként észleltünk szarkákat (Pica pica) és dolmányos varjakat (Corvus cornix), de szajkót egyszer sem. Fotókon láttuk, hogy másutt néha a szajkók is rámehetnek a dögökre, de mi ezt a rezervátumban egyszer sem tapasztaltuk. Kivéve ebben a szezonban, amikor megjelent egy húsevő szajkó, aki rendszeresen látogatta a hollóetetőt azokban az időszakokban, amikor nem tartózkodtak ott ölyvek.
Korábban, amikor ideiglenesen zsigerekkel etettünk
hollókat és ölyveket (2021-től), a tömegesen megjelenő hollók (Corvus corax) mellett időnként láttunk szarkákat (Pica pica) és dolmányos varjakat (Corvus cornix), de szajkót egyszer sem. Fotókon láttuk, hogy másutt néha a szajkók is rámehetnek a dögökre, de mi ezt a rezervátumban egyszer sem tapasztaltuk. Kivéve ebben a szezonban, amikor megjelent egy húsevő szajkó, aki rendszeresen látogatta a hollóetetőt azokban az időszakokban, amikor nem tartózkodtak ott ölyvek.
A felvételek alapján az tűnik valószínűnek,
hogy a rezervátumban telelő 8-10 szajkó közül mindössze egyetlen példány szokott hússal élni, a többiek inkább a szemes kukoricát részesítik előnyben. Ugyanott rendszeres egy vörösbegy (Erithacus rubecula) is, akiről korábban már írtunk abból az apropóból, hogy meglepően bátor, és rendszeresen mozog az ölyvek közvetlen közelében, olykor 8-10 ölyv körül.
A telelő vörösbegyek rekordszámban telelnek az idén nálunk,
vélhetően a vizes élőhellyé alakulásunk miatt, mert minden idők legélénkebb vonulását a vízben álló nádasainkban észleltük ősszel, s talán ebből a vonulásból maradtak hátra a telelők. 8-10 példány is lehet a rezervátumban, de ebben az esetben is úgy látjuk a vadkamera felvételei alapján, hogy csupán egyetlen példány jár a hollóetetőre, ahol leginkább az ölyvek tépése után a havon maradt kisebb cafatkákat eszi, de időnként maga is faggyú és húsdarabokat csipeg le a csirkefarhátról.
2026.01.11-én kora reggel az Angolkertben,
a teraszon megjelent két legyengült fekete rigó (Turdus merula), akiket korábban nem láttunk. Egy hím és egy tojó. A hóra kidobott régi almából próbáltak eszegetni, de a hím már annyira gyönge volt, hogy sokat álldogált leengedett szárnnyal, gubbasztva. (Ez a lehető legrosszabb jel egy énekesmadárnál.) Amikor kimentem a teraszra, hogy levigyem a völgybe az ölyveknek a napi elemózsiát, csak akkor ugrált kissé odébb, amikor szinte már megfoghattam.
Ez a rigó egyértelműen a szokatlanul fagyos, havas időjárás miatt gyengült le ennyire. Kemény teleken gyakran láttunk ilyen legyengült madarakat, utoljára 2018. tavaszán volt egy ilyen énekes rigónk (Turdus philomelos), akit végül be kellett hozni a lakásba, de még úgysem tudtuk megmenteni.
Ezúttal először is friss almát raktunk ki a rigóknak
(később nagyobb mennyiséget hoztunk a városból), és mivel láttuk, hogy a hollóetető vörösbegye húst is eszik rendszeresen, és igen jó bőrben van, arra gondoltunk, meg kellene próbálni hússal etetni a rigókat és az Angolkert vörösbegyeit. Végétére is, alapesetben ők is húsevő fajok – gondoljunk csak a rigók gilisztázására! Az alma cukortartalma is segítheti a rigókat abban, hogy megerősödhessenek, de a nekik leginkább adekvát élelem valami olyasmi volna, ami leginkább hasonlít a gilisztákra:
ez pedig a hús.
Ezért még aznap vettünk darált pulykahúst. Azért pulykahúst, mert a sertés nem a legegészségesebb verzió a madaraknál sem (ezért nem szoktam soha szalonnát adni, és az elárvult vagy sérült madarainkat sem etetjük sohasem disznóhússal, hanem csak és kizárólag baromfival, még közelebbről csirkemellel).
A darálthúst még aznap feltálaltuk kis üvegedényben, s legnagyobb meglepetésünkre a vörösbegy és a rigók is pár órán belül felfedezték, és rávetették magukat. Annyira, hogy a körülbelül 150 grammnyi adagot hamar eltüntették, és még aznap utánpótlásra volt szükség. Azóta is rendszeresen fogyasztanak a vörösbegyek és a rigók darált húst az üvegtálkákból, sőt, újabban már a szajkók is. A legyengült rigók már másnap reggelre szemlátomást erősödtek, újabb nappal később pedig már olyan virulensek voltak, mintha korábban meg se járták volna a hullámvölgyet.
A darált hús etetését ettől fogva a madáretetés részévé tesszük.
A darált hús alkalmas lehet arra is, hogy vitaminokkal, esetleg mésszel, ha szükséges gyógyszerekkel vegyítsük. Sokat segíthet például az énekesmadarainknak, ha a táplálékkal olyan szereket kapnak, ami jó időre megszabadítja őket a belső parazitáktól. Akik tenyésztettek már egzótákat, díszpintyeket vagy kanárikat, pontosan tudják, mekkora segítség ez a madaraknak. A vadon élő énekesmadarainkat is egyre több parazita tizedeli, és egyre több a bakteriális és vírusos betegség. Többek között ezért fontos tisztán tartani az etetőhelyeket, s főként az itatókat. Nálunk nincs itató, mivel bőven van víz a rezervátumban. A vadkamerák felvételeken látni is, hogy a madaraink lejárnak a Sakál-csobogóhoz inni, de nyilván isznak más vizeinknél is.
A darált húshoz a későbbiekben esetleg rakhatunk reszelt sárgarépát, ami pedig jelentősen könnyíti az emésztést. Reszelt sárgarépával kevert húst nem egyszer etettem sérült baglyokkal, akik répa nélkül a felkínált húst csak nehezen emésztették, hiszen a gyomruk ahhoz szokott, hogy a pockokat a bagoly egyben nyeli le, ezért a szőr és a csont is részt vesz az emésztés folyamatában; ha a bagoly az emésztéssel végzett, ezeket a kellékeket egy csinos gombócban felöklendezi: ezt nevezzük bagolyköpetnek. Ha a bagoly gyomrában nincs szőr és csont, akkor az emésztése kevéssé hatékony. Némi sárgarépa azonban nemcsak a baglyok emésztését, hanem bármely húsevő madár emésztését (nem mellesleg az emberét is) segítheti.
Így tehát összességében komoly lehetőségeket fedeztünk fel az idén a darált hús etetésében. Most már voltaképp azt értjük kissé nehezen, hogy nem merült fel ez a lehetőség eddig? Sajnos arra nem jutott elég idő, hogy szép felvételeket készítsünk az etető madarairól, de az alábbi videókon a lényeg látható – fogadjátok szeretettel!
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítóképen egy fenyőrigó: Centauri
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Ĥálás vagyok, hogy sikerúlt felerősíteni a rigókat. Ezek szerint a húst is tudják emészteni a rigók, ezt tudtad Cen’, v. kísèrlet volt?
Nos, ez már tényleg egy étterem, változatos, egyre bővülő kínálattal. Én megadom a Michelin csillagot! 🙂
Remek ötletet adtál! Köszi!
Nálunk eddig jól elvoltak a szőlővel almával. Régebbi teleken hordtam nekik gilisztát a horgászboltból, de most annyira lefagyott itt minden víz, hogy nem tartanak. Ha megyek boltba veszek én is darált húst nekik. Főtt tojással keverve is jó lehet, vagy túróval, gondolom.
Régen olvastam ilyen érdekes cikket- óriási ötlet a répás darált hús. Sok sok energiát ad a madaraknak. A bagoly emésztése meg egészen rendhagyó. A szőr vajon hogyan járul hozzá? Az ugye embernél bőrfüggelék elvileg halott szövet, olyan értelemben, hogy nincsenek benne enzimek. Bár az emberi haj szerkezete is érdekes, a benne lévő keratintól sok minden függ, akkor az állati szőrben is vannak biztosan ilyesmik. Amit kiköp az már emészthetetlen- milyen érdekes lenne, ha az ember is így tenne:-))))lehet ezért vannak akik a nyers étel-főleg zöldségek fogyasztására buzdítanak – csak az szívódik fel amit az emésztőenzimek kiszabadítanak.
Anno az öcsém a madáretetőre gyerekként fehér kenyérszalonnát rakott ki, meg bőrkét, magokat nem tartottunk, helyesebben a tyúkoknak volt morzsolt kukorica, meg köles, de abból nem kaptak a madarak. Ott himbálózott a madáretető a konyha ablakunk előtt az egyik fa ágán, onnan jól lehetett látni ha elfogyott az eledel. Édes az a kis vörösbegy, milyen körültekintő mielőtt a tálkára száll:-)) Ezt a cikket viszem, a madáretetők örülni fognak. Megnéztem a kért említett nevet a cikkben- Balogh János és Festetics Antal professzorokat- Festetics Antal a wikipedia szerint még él.