A 2013-as márciusi havazás pecsételte meg a cigánycsuk sorsát is?
Mint minden évben, 2021-ben is megválasztották az év madarát. A Magyar Madártani Egyesület szavazásán abban az évben a cigánycsuk került ki győztesen. Személy szerint én örültem a választásnak, a cigánycsuk sztorija ugyanis rendkívül tanulságos, bár kétségeim voltak azt illetően, hogy mit tehetünk érte.
Mert a cigánycsuk valóban rászorulna némi segítségre.
Évekkel később, 2024-ben sincs szegény sokkal jobb helyzetben. Talán az Alföldön már regenerálódni látszik az állománya, de a Dunántúl nagy területein még mindig rezeg a léc.
Sok személyes emlékem kötődik ehhez az egykor oly gyakori, csinos madárkához. Gyakoriságáról is árulkodik, hogy az első latin madárnevek között volt a cigánycsuk latin neve (Saxicola torquata), amit gyerekfejjel megtanultam. Azért emlékszem rá, mert akkori iskolatársammal egy speciális nyelvi képlet segítségével jegyeztük meg a cigánycsuk tudományos elnevezését:
szex + cola = saxicola.
Évtizedekig a legkönnyebben látható faj volt, akár utazás közben, kocsiból vagy vonatablakból is.
A cigánycsuk – ahogy régies neve mondja: cigány csaláncsúcs – előszeretettel üldögél kiemelkedő kórók, héjakútmácsonyák, varádicsok, kisebb bokrok tetején. Karókon, kerítéseken vagy táblákon. Így nem is olyan régen még egy utazás egyik leggyakrabban látott madara volt. Sajnos ennek megfelelően az elgázolt madarak között is előkelő helyezést ért el.
A cigánycsuk az egyik legpontosabban érkező madarunk.
Évtizedeken át szinte mindig március első napjaiban érkezett, leggyakrabban március ötödikén.
A cigánycsuk állománya azonban drasztikusan csökkent az utóbbi években Magyarországon, gyakorlatilag megfeleződött.
Az MME szerint elsősorban élőhelyeinek zsugorodása (gazos árokpartok, felhagyott, parlagon hagyott területek) és a mezőgazdasági területek egyre növekvő vegyszerezettsége áll a háttérben. Ehhez annyit tennék hozzá, hogy a cigánycsuk esetében is volt egy kritikus év, ami szinte összeroppantotta az állományt.
Ez volt a hírhedt 2013-as márciusi havazás, ami nemcsak a cigánycsukot, de az énekes rigókat is alaposan meggyérítette.
Kétféle “madarásziskola” – kétféle értékelés
Közbe kell vetnem, hogy a madarászok között – jó ideje így érzékelem – legalább két „iskola” van. Az egyik a „pesszimista” iskola (bár szerintem ez volna inkább a realista), mely hosszútávú folyamatokat is figyelembe véve, több kedvezőtlen trend fényében látja ma a madárvilágot, mely többek között a klímaváltozás miatt is súlyos veszteségeket szenved el.
A másik iskola szinte minden esetben igyekszik bagatellizálni a kedvezőtlen folyamatokat, egyfajta „szakértői” megmondás álcája mögül. Az utóbbit egyáltalán nem tartom szerencsésnek, se tudományos, se természetvédelmi, se társadalmi szempontból.
A „természet majd megoldja” alapállás rég idejétmúlt, nem is igazán értem, hogyan jöhetett vissza, de ennek részleteibe nem most mennék bele.
A cigánycsukkal kapcsolatosan is csak azért veszem elő, mert többek között épp ez a faj választja el a két iskolát, legalábbis 2013 után pár évig a cigánycsuk-kérdés mentén is jól érzékelhető volt a két iskola közötti szakadás.
És mintha ez köszönne vissza abban is, hogy hiába olvastam az év madaráról a különböző közleményeket és híradásokat, árva kukkot sem találtam arról, hogy
a cigánycsuk ott van a klímaváltozás első kárvallottjai között.
2013 ELŐTT KEVÉS, ENNÉL GYAKORIBB LÁTVÁNY VÁRT RÁNK A MEZŐN
Épp az MME adatai igazolják a legfényesebben, hogy a cigánycsuk 2013 tavaszán akkora pofont kapott, amit máig sem hevert ki. Jól emlékszem: 2014-2015-ben sok terepi madarász igencsak örült, ha valahol ismét cigánycsukot látott.
Olyan területekről beszélek, ahol korábban az egyik leggyakoribb fészkelő volt, de már akkor is ott voltak a „nincs itt semmi látnivaló” okosai (amint fecske-ügyben is), akik egyrészt arról számoltak be, hogy ők már tavaly is „elég” cigánycsukot láttak, másrészt ismét letették a garast amellett, hogy a természet majd megoldja a problémát.
De úgy tűnik, nem oldotta meg.
A saját birtokomon konkrétan az a helyzet, hogy 2013 előtt 11 hektáron 2-3 pár cigánycsuk fészkelt. A cigánycsuk egyébként a kis revírt tartó fajok közé tartozik, egy-egy pár nem sajátít ki 10-20 hektárokat. Énekesmadaraknál, kedvező körülmények között egyébként is ritka, hogy egy pár 2-3 hektárnál nagyobb területet birtokolna.
2013 után viszont eltűntek a csukok, és azóta sem tértek vissza. 2020-ban mindössze egyetlen átvonuló hím bukkant fel egy délutánra szeptemberben, holott ennél vegyszermentesebb területet nehéz elképzelni.
Legalább 25 éve itt egy gramm vegyszer, de még műtrágya sem került a területre, de ami ennél is beszédesebb: a völgy jelentős része szintén háborítatlan ebből a szempontból, s az én területemet határoló patak mentén általánosan elterjedt faj volt a csuk, s mintegy 10-15 kilométer hosszban legalább 40-50 pár élt. Ma, 2024-ben egy sem.
TERÜLETI ELTERJEDTSÉGE ALAPJÁN IS AZ EGYIK LEGGYAKORIBB FAJ VOLT.
FORRÁS | 2000-2020
Mert tegyük hozzá: ha egy kertben nincs cinege, attól még előfordulhat, hogy egyébként országos szinten sosem látott cinkedömping van épp. A lokális megfigyelésekből régiókra vagy országokra vonatkozó általánosítások levonni – természetesen – nem lehet.
De nemcsak erről a völgyről van szó.
Rengeteget mentem az országban 2013 és 2024 között. Hiába mondták egyesek, hogy „van azért csuk”, a napi tapasztalat mást mutatott. Persze, nem pusztult ki, de már koránt sem az a helyzet, mint egykor volt, hogy úton útfélen ül egy csuk.
Ezt igazolják az MME adatai is.
Ha egy ennyire gyakori madár brutális állománya megfeleződik, az már, némi túlzással, a tájképen is meglátszik.
Ki hiányolná a vonatablakból, számos utazás során mondjuk a szikipacsirtát? A laikusok azt sem tudják, mi az. De ha a cigánycsuk után valami okból megfeleződne mondjuk a sirályok száma, higgyétek el, hamar feltűnne mindenkinek.
Némi kitérő után, folytassuk ott, hogy ráadásul a 2013-as március havazás felturbózott verzióját kaptuk a nyakunkba 2018 tavaszán, mely egyben
az évszázad leghidegebb tavasza volt.
Március 20-án még behavazott lessátorból, mínusz 10 fokban fotóztam az etetőn túlélésre játszó madársereget, köztük ismét éhségtől kába énekes rigókat, akik a cigánycsukhoz hasonlóan szintén március első napjaiban esnek be, és akik épp 2016-tól kezdték kiheverni a 2013-as krachot (őket is padlóra küldte 2013 pár évre).
Mondanám, hogy a 2018-as tavaszi tél ismét betett a cigánycsuknak a környéken, de nem mondhatom. Nem számolhatok be arról, hogyan reagáltak a csukok 2018 márciusára, hisz még akkorra sem tértek vissza. Ám ha megnézem az MME adatait, bizony újabb jelentős törést látok.
2018-ban a cigánycsuk állománya szinte ugyanoda zuhant vissza, ahová 2013 küldte.
Úgy tűnik tehát, hogy az ismétlődő időjárási anomáliák nem engedik talpra állni a leginkább érintett, érzékeny fajokat.
Természetesen más fajoknak akár kedvezhetnek is a klimatikus változások (ITT írtam Magyarország új költői fajairól), ugyanakkor intő jel, hogy egyre több, hajdanán tömeges énekesmadárnál észlelünk rövid idő alatt drasztikus állománycsökkenést.
A madarakról általában is elmondható, hogy
kiváló indikátorok,
vagyis érzékenyen mutathatják meg számunkra az összetett természeti rendszerekben zajló változásokat. A cigánycsuk, akiről egy évtizede még el sem képzelhettük, hogy ennyire meggyérülhet, tökéletesen összegzi a legalapvetőbb problémákat; a vegyszerezés következményeit, a rovarvilág fogyatkozását, az élőhelyek eltűnését és a mindezt nagylapáttal nyakon verő klímaváltozás brutális hatásait.
Mit tehetünk?
Nyilván jó lenne jelentősen növelni a vegyszermentes területeket, a vegyszerezett mezőgazdasági területeken pedig csökkenteni a szerek mennyiségét, zöldítés is ráférne a táblákra.
A magam részéről mindig tárt karokkal várom vissza a csukokat, és annál ideálisabb gazdálkodás aligha képzelhető el, mint amire én rendezkedtem be. Itt még kaszálás is csak mutatóban folyik, az is költési időn túl, a boglya-projektről nem is szólva. Ha valakit már az első pillanattól látnom kellett volna a természetvédelmi célból épített boglyák tetején, akkor az a cigánycsuk.
De nem láttam.
Mindenesetre további boglyák építésével, és a terület kíméletes kezelése és visszavadítása mellett talán lesz akkora szerencsém, hogy egy pár visszatér hozzám a közeli jövőben. Igaz, ugyanezt írtam már 2021-ben is. Vártam a visszatérést aztán 2022-ben és 2023-ban is.
Mi mást tehetnék? Elkövetek mindent a birtok ökológiai állapotának folyamatos javításának érdekében, és ha kell, további éveket várok…
Osszátok meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madár
Amikor ilyen érdekes madárnevet olvasok/hallok, mint pl. most a cigánycsuké, gyakran felmerül bennem a kérdés: hogyan kapnak nevet a madarak? Milyen alapon nevezik el őket?
A zsezse óta tudjuk, hogy a hangja után is kaphat nevet egy madár. 🙂 De mi lehet még az elnevezés oka? Hogyan kapnak magyar nevet azok a madarak, akik csak más kontinensen fordulnak elő, Európában egyáltalán nem? (Ha butákat kérdezek, elnézést kérek!)
Olvastam, hogy az elnevezésük meg is változhat az idők során. Tavaly pl. Amerikában akarták megváltoztatni sok madár nevét:
https://m.hvg.hu/elet/20231103_Amerika_atnevezes_madarfaj_politikai_korrektseg
Azt nem tudom, hogy lett-e belőle valami.
Ha esetleg elolvasod a hozzászólásomat, Cen’, és szentelnél ennek a témának egy cikket – feltéve, persze, hogy úgy ítéled meg, hogy érdemes -, én örülnék, és megköszönném. 🙂
Csodaszép kismadár, remélem, erőre kapnak!